Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2024. június 5., szerda

Az Aida történetét ismered ?

  https://youtu.be/wA4luvqWJLM?si=X-dCqGbCJFmHEllL        

Az afrikai rabszolgahercegnő története egyesek szerint, olyan régi, mint a szfinx. Bár a tragikus szerelmesek históriája nem jutott el Európába 1871-ig, Guiseppe Verdi operájának bemutatójáig, de ezután meghódította a világot. A fáraók idejében Egyiptom vaskézzel uralkodott a világon. Ez a kivételezett és fel nem világosult ország úgy tartotta meg hatalmát, hogy leigázta a szomszédos nemzeteket, bekebelezte földjeiket és rabszolgává tette népeit.

A fiatal Radames kapitány, a fáraó hadseregének parancsnoka, leigázza Núbia népét, amely egy terület a mai Asszuán közelében, Dél-Egyiptomban. Az áldozatok között van Aida, a núbiai király lánya, aki eltitkolja kilétét fogvatartói előtt. Aida önzetlensége, szelleme és bátorsága nagy hatással van Radamesre, aki ahelyett, hogy Aidát a rézbányába küldené dolgozni, ajándékként felajánlja őt jegyesének, Amneris egyiptomi hercegnőnek. Még az elkényeztetett hercegnő is felismeri az eltitkolt nemességet Aidában, nemsokára barátjává fogadja a szolgálólányt. Ahogy Radames vonzódik Aidához, Aida is úgy találja, hogy vonzódik ehhez az egyenes szívű férfihoz, aki egy korrupt társadalom rabja. Aida bátorítja Radamest, hogy találja meg jobbik énjét. Arról ábrándoznak, hogy milyen lenne a szerelem egy háború nélküli világban, ahol nincs előítélet és gyűlölet. Kulturális különbségeik ellenére a két fiatal utat enged a szenvedélynek, és reménytelen szerelembe esnek.

Amikor az egyiptomiak elfogják a núbiai királyt, a szerelmesek tudják, hogy mi az országuk iránti kötelességük, és ez elszakítja őket egymástól. Aidát tetten érik, mikor segít apjának a szökésben, és Radames előtt két út áll: megakadályozza és letartóztatja Aidát, vagy elengedi őket. Miközben segít kiszabadítani a királyt, őt és Aidát rabul ejtik, és arra ítélik, hogy élve eltemetik őket. Amneris, aki együtt érez velük, nem tudja halálukat megakadályozni, de megparancsolja, hogy együtt, közös sírba tegyék őket.

Bár a szerelmesek sorsa tragikus véget ér, szerelmük legyőzi a halált, és halhatatlanná válnak ebben a legendában, amely máig megindítja, meghatja nézőit.


dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség

   Bartus László Amerikai Népszava                                                                                                          ...