Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2024. június 25., kedd

A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség

  Bartus László

Bartus László

Amerikai Népszava                                                                                                                                       Az értelmiség nem diploma, nem tárgyi tudás, nem szakma, hanem morál, mérték, érték és jellem.

„Annyi történt, hogy a farkas eddig kívül volt, a bárányok pedig belül. Most az értelmiség behozott egy farkast, aki most már belülről fenyegeti a nyájat, és elkezdte megtizedelni. A bárányokkal megszerettette a farkasok stílusát, a bárányok kezdtek farkasként viselkedni. Vicsorgatják a fogukat, harapnak, üldözik a bárányokat, akik nem akarnak farkasok lenni.


A liberális értelmiség, köztük vezető helyen a volt SZDSZ egykori vezetői, prominensei, a meghasonlott baloldali értelmiségiekkel elkezdték megmondani, hogy ki maradhat, ki nem. A farkas maradhat, bárányok nem. Farkascsordát csinálnak a nyájból, másokat hibáztatva, miközben soha senki annyi kárt nem okozott az országnak, mint ez az értelmiség.Ha valakinek itt mennie kell, akkor ők azok. Mert az értelmiség hivatását megtagadták, elárulták, szemétre dobták.


Ezzel az immorális, nihillista, elvtelen, jellemtelen, ostobán számító attitűddel félrevezették, becsapták és megrontották még azokat is, akikben lett volna bármilyen morális emberi érték. Lezüllesztették a demokratikus oldalt.


Az értelmiség nem diploma, nem tárgyi tudás, nem szakma, hanem morál, mérték, érték és jellem. Prófétai szerep, amire ők alkalmatlannak bizonyultak. Ne nevezzék magukat értelmiségnek, mert nem azok, ők ebben a minőségükben megbuktak. Ha beigazolódik, hogy Magyar Péterrel újabb diktátort szabadítottak az országra, ők a felelősök érte.


Legalább próbálják visszatartani magukat, várják ki, amíg a hamis messiásuk semmisít meg minket. Ne végezzék el helyette a piszkos munkát, amíg ő tizenéves lánykák lábai közt mászik négykézláb a földön, az áruló értelmiség tapsától kísérve, hogy ilyen emberre van szükség a demokrácia és a szabadság helyreállításához.


Ehhez már nemcsak erkölcstelenségre és felelőtlenségre, hanem végtelen romlottságra van szükség. Ezt a hisztériát már semmi nem igazolja.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség

   Bartus László Amerikai Népszava                                                                                                          ...