Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos unióba „beszavazó” emberek gondjaival? Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos unióba „beszavazó” emberek gondjaival? Néztek-e televíziót, ahol az értelmetlen orosz–ukrán háború szívszorító képei, jelenetei láthatók, valamint egy túlmozgásos, a jelen posztjára mindenképpen érdemtelen ember követeléseit hallhatjátok, aki amúgy családjával ebből a háborúból már régen a milliárdosok közé préselte be magát? Tisztában vagytok-e azzal, hogy ezt a háborút a Biden-félék Egyesült Államokja robbantotta ki? Mégpedig jó tíz évvel ezelőtt, egyebek közt azzal, hogy egy magát függetlennek gondoló ország, azaz Ukrajna elnöke úgy döntött, hogy nem írja alá az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodást, inkább Oroszországgal óhajt szorosabb kapcsolatokat ápolni, ami mellesleg földrajzi szempontból teljes mértékben logikus lépés lett volna. Ehelyett azonban jöttek az Amerikából importált miniszterek, hogy elfoglalják a posztokat – s a föld másik oldaláról irányítsák, pontosabban terelgessék Ukrajnát arrafelé, amerre ők akarják. Ez persze nem tetszett – és joggal – az oroszoknak, így jutottunk el aztán a mai napokig, a még mindig tartó, de senkinek sem jó háborúig, amelyhez – elsősorban a finanszírozásához – ukrán részről a túlmozgásos elnök, bizonyos Zelenszkij állandó koldulási turnékat kénytelen szervezni. Fegyvert kér, most már katonákat is, s a nemrégi, kudarcos washingtoni látogatása is csak arra volt jó, hogy Európa ilyen-olyan urait is felhergelje, lépjenek be a háborúba. S talált is szövetségeseket. Például az Oroszországgal határos, s létszámukat illetően nevetséges törpeállamokat – s azok magukat világot befolyásoló tényezőknek képzelő vezetőit –, amelyek egy kiterjedt háború esetén jószerével eltűnnének a térképről, például az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a korábbi észt miniszterelnök, Kaja Kallasnak a hazája.
Ti urak, ti urak, ott, a magasságos EU-ban! Egyre inkább kiderül rólatok, hogy eszetek ágában sincs a létező realitásokat figyelembe venni. Szolidaritásról papoltok, kivel? Mi az átvert ukrajnai civilekkel vagyunk szolidárisak. Akik a rakéták és bombák pusztításaitól menekülnek. Ti kivel? Az unió és Ukrajna tehetségtelen vezetőivel? A korábbi, Biden-adminisztráció alkalmatlan politikusaival? Az Európai Unió háborúpárti hőzöngő-hőbörgő okosaival? Akik még azt sem tudják, melyek az unió szabályai, s kinek mit kell teljesítenie ahhoz például, hogy Ukrajna európai uniós tag legyen? Kikre bíztuk mi Európát? – kérdezhetné joggal sok-sok európai. A válasz még késik. Amíg megjön, addig ti, urak feleljetek, kik vagytok ti? Ti, akik 72 órára szabtátok meg a háborúra való „felkészülés” idejét a tekintetben, hogy ennyi időre való élelmet meg csuda tudja mit még kellene tárolnunk ahhoz, hogy az általatok, azaz régi főnökeitek által kiprovokált háborút túléljük. 72 óráig, mert ti annyit írtatok elő. Tehát ti készülődtök! Sok sikert! Éppoly idétlenek és nevetségesek vagytok, mint amikor olyan ötletekkel álltok elő, mint hogy az Európai Unió küldjön katonákat az ukrán frontra. Ti küldhettek, de mi nem megyünk. Az összes háborúpárti ötletetek épp oly ostoba, mint azok az intézkedések, melyeket állítólag az Európai Unió érdekében hoztok. Pontosabban hazudtok, lásd az illegális migrációval kapcsolatos összes hagymázas és sikertelen elképzelést, meg még sok más ostobaságot, amellyel rendre előálltok, s akkor még vezetőtöknek az emberiséget tizedelő covidvakcinával kapcsolatos mesterkedéséről nem is szólnék. Különös az élet. Mi, magyarok átéltük a nácizmust, a szovjet-kommunizmus terrorját, és sok más történelmi csapást, például mostanában az általatok dicsőített honi hazaárulóink cselekedeteit. Ti urak, mostanság átvettétek ezek szerepét! Mindet! Kiválasztotok európai népeket, hogy rájuk testáljátok ostoba elképzeléseiteket, gazdaságról, népkeveredésről, és így tovább? Hogy bűnhődjenek helyettetek? Milyen jogon? Beleavatkoztok olyan döntéseinkbe, elképzeléseinkbe, melyhez semmi közötök nincs, csak éppen a hatalmatokkal akartok hőzöngeni.
Nos, ha már ti, urak elköszöntetek a realitásoktól, akkor jöjjön egy kis fejtágító. Mivel mindenbe beleavatkoztok, akkor hadd ismertesselek meg benneteket a magyarok által hőn szeretett magyar költészet egyik gyöngyszemével, bizonyos Arany János nevű költő: A walesi bárdok című költeményével. A versbéli Edward király angol, de természetesen a költő a hazai, akkori magyar viszonyokról írta a verset. A parancsuralmi időkről, amikor dicsőíteni kellett az uralkodót, aki tönkretette az országot, ám a bátrak lázadtak. Máglyára küldték őket, de nevük és bátor tetteik máig fennmaradtak, épp úgy, mint valamennyi csodálatos költőnk versei. Idézek belőle, csak egyetlen strófát: „Ötszáz bizony, dalolva ment / lángsírba velszi bárd: / De egy se bírta mondani / Hogy éljen Eduárd.” Hát, ilyenek voltunk-vagyunk mi, magyarok, s ennyit arról, hogyan gondolkodunk a tehetségtelen és zsarnok vezetőkről.
Ám van itt még valami! Minap, azaz nagypénteken és nagyszombaton egy csodálatos olasz filmet láthattunk a Magyar Televízióban. Egy papról szólt, no meg egy világháború pusztításairól. A másodikéról. Amelyben ez a csodálatos lelkész ember önként megy el a harctérre, hogy besorozott tanítványainak ott is lelki vigaszt nyújtson. Ti urak, ti urak! – nektek kötelezővé tenném, hogy nézzétek meg ezt a filmet. A címe: A könyörületesség papja. Olasz film, de sok-sok nyelven és sok helyütt játszották már. Én meg azért is ajánlom figyelmetekbe és megtekintésre, mert a fentebb említett ostoba tanácsaitokon kívül, miszerint ugye 72 órára elegendő csomagfélét kellene készítenünk mostanság, hogy ebben a mai háborús helyzetben megmaradjunk, legalább rájönnétek, hogy ez a „parancs” mekkora marhaság. A harctéren nincsen csomag. S a lakásba is betör egy háború. Megnézetném a fenekedő, ostoba emberekkel is A könyörületesség papját, hátha hatna rájuk. Ám az az igazság, hogy abban a háborús válságban, melyben élünk, még egyetlen uniós képviselőtől sem kérdezte meg senki, hogy ő, aki rendre a háborúról papol, magyarán háborúpárti, ugyan hová menekülne, hová bújna, s nekünk mit ajánl, ha kitörne a harmadik világháború? Vajon már megvan neki, nekik a jól berendezett, biztonságos bunkerük? S ha igen, hol? Ti, urak! Mertek erre válaszolni? Eddig ugyanis ez nektek nem sikerült. Volna viszont egy javaslatom nektek, ti urak! A magyar költészet csodálatos. Ennek egyik gyöngyszeme bizonyos Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című verse. Agyatokat nem szeretném leterhelni a teljes költeménnyel, úgyhogy mindössze egy strófát idézek belőle: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: / A hitetleneket s az üzérkedőket. / Csak egy éjszakára: / Mikor a pokolnak égő torka tárul, / S vér csurog a földön, vér csurog a fáról / Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben / S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…”
A szerző újságíró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése