Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publicisztikát a napokban a Neue Zürcher Zeitung

A svájci lap rámutatott, hogy miközben a sajtóban azt olvassuk, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút, mára az orosz hadsereg elfoglalta az ország keleti részét. Minden szám és adat az ukránok ellen szól, és Németország is csak vonakodva küld fegyvert, talán abból kiindulva, hogy úgysem tudják megfordítani a helyzetet.

Ha helyes a Neue Zürcher Zeitung értékelése, akkor mit csinál mégis az Európai Unió? Ursula von der Leyen ismét Kijevbe utazott, az Európai Bizottság várhatóan a héten közzéteszi értékelését arról, hogy javasolja-e a tagjelölti státust Ukrajna számára, és milyen reformokat vár el. Von der Leyen láthatóan azt a sajtót olvassa, amelyik álomvilágban él. Amíg szép gesztusokat kell csak tenni, meg ölelgetni Zelenszkijt, az unió mosolya széles és kedves, de már többen is egyértelműsítették, hogy nem játsszák végig ezt a dolgot. Például Hollandia, és lesznek még mások is, ne aggódjunk, azok között is, akik most úton-útfélen ukrán zászlót lengetnek.

Egyrészt egyre többen figyelnek oda a valóságos helyzetre. Sajnos pont a német külügyminiszter nem, aki szerint a háború csak akkor érhet véget, amikor az ukránok nyernek. Annalena Baerbock szép példája annak, hogy a nyugati zöldmozgalmak a környezetvédelemtől valahogy eljutottak a leg­elvakultabb háborús uszításig, és ez nála még társainál is gyengébb képességekkel társul. Szerencsére azonban másnak is van szava. A Der Spiegel írt arról nemrég, hogy Olaf Scholz kormánya okkal habozott fegyvereket küldeni, nem bíznak az ukrán vezetésben, attól tartottak, hogy előbb-utóbb német tankokkal törhetnek orosz földre, az pedig számos okból aggasztó lehetőség.

Másrészt pedig Európa újra és újra lábon lövi magát a szankciókkal, egy olyan helyzetben, amikor még a járványból sem sikerült teljesen talpra állni, és saját elhibázott politikája miatt az energiaárak – és így minden más ár is – az egekbe szöktek. Nagyon hamar eljutunk odáig, hogy az euró­paiak zsebei kiürülnek, a kezdeti lelkesedés pedig érthető módon elpárolog.

Amelyik vezető nem akarja, hogy a következő választáson elzavarják, az nem fog belemenni abba, hogy miközben országa folyamatosan szegényedik, egy elhúzódó háborúba öntse a pénzt, ha van. A német Der Tagesspiegel szerint Putyin főleg két eszközzel kényszerítheti térdre Európát, az egyik az energia, a másik a menekültáradat. Az amerikai Tablet cikkében megszólaló francia elemző megfogalmazása szerint régen fordult elő, hogy a Nyugat ennyire durván rosszul mérte volna fel egy gazdaság globális jelentőségét, az orosz kapcsolat elvágására tett kísérlet a globális gazdaság drámai átrendeződését jelentette, és valószínűleg a jövőben is jelenti majd.

Mit lehet akkor tenni?

A recept egyszerű: „A békét kell finanszíroznunk és nem a háborút, a háborús uszítókat pedig vissza kell szorítani.” Ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta a rádióban, és a magyar álláspontra érdemes odafigyelni. A migrációs válság elején is lezajlott a szokásos forgatókönyv, először támadták, mit támadták, kiátkozták a magyar megoldásokat, javaslatokat, aztán pár hónap, év, és suttyomban nekiálltak megvalósítani, vagy úgy hirdették, mintha ők mindig is ezt mondták volna.

Az Osztrák Szabadságpárt egyik közösségi médiás mémje így szól: „Orbán kiáll a semlegességért és a saját népéért. Légy olyan, mint Orbán!” Ez hasznos tanács Brüsszelnek is.