Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2022. június 16., csütörtök

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publicisztikát a napokban a Neue Zürcher Zeitung

A svájci lap rámutatott, hogy miközben a sajtóban azt olvassuk, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút, mára az orosz hadsereg elfoglalta az ország keleti részét. Minden szám és adat az ukránok ellen szól, és Németország is csak vonakodva küld fegyvert, talán abból kiindulva, hogy úgysem tudják megfordítani a helyzetet.


Ha helyes a Neue Zürcher Zeitung értékelése, akkor mit csinál mégis az Európai Unió? Ursula von der Leyen ismét Kijevbe utazott, az Európai Bizottság várhatóan a héten közzéteszi értékelését arról, hogy javasolja-e a tagjelölti státust Ukrajna számára, és milyen reformokat vár el. Von der Leyen láthatóan azt a sajtót olvassa, amelyik álomvilágban él. Amíg szép gesztusokat kell csak tenni, meg ölelgetni Zelenszkijt, az unió mosolya széles és kedves, de már többen is egyértelműsítették, hogy nem játsszák végig ezt a dolgot. Például Hollandia, és lesznek még mások is, ne aggódjunk, azok között is, akik most úton-útfélen ukrán zászlót lengetnek.


Egyrészt egyre többen figyelnek oda a valóságos helyzetre. Sajnos pont a német külügyminiszter nem, aki szerint a háború csak akkor érhet véget, amikor az ukránok nyernek. Annalena Baerbock szép példája annak, hogy a nyugati zöldmozgalmak a környezetvédelemtől valahogy eljutottak a leg­elvakultabb háborús uszításig, és ez nála még társainál is gyengébb képességekkel társul. Szerencsére azonban másnak is van szava. A Der Spiegel írt arról nemrég, hogy Olaf Scholz kormánya okkal habozott fegyvereket küldeni, nem bíznak az ukrán vezetésben, attól tartottak, hogy előbb-utóbb német tankokkal törhetnek orosz földre, az pedig számos okból aggasztó lehetőség.


Másrészt pedig Európa újra és újra lábon lövi magát a szankciókkal, egy olyan helyzetben, amikor még a járványból sem sikerült teljesen talpra állni, és saját elhibázott politikája miatt az energiaárak – és így minden más ár is – az egekbe szöktek. Nagyon hamar eljutunk odáig, hogy az euró­paiak zsebei kiürülnek, a kezdeti lelkesedés pedig érthető módon elpárolog.

Amelyik vezető nem akarja, hogy a következő választáson elzavarják, az nem fog belemenni abba, hogy miközben országa folyamatosan szegényedik, egy elhúzódó háborúba öntse a pénzt, ha van. A német Der Tagesspiegel szerint Putyin főleg két eszközzel kényszerítheti térdre Európát, az egyik az energia, a másik a menekültáradat. Az amerikai Tablet cikkében megszólaló francia elemző megfogalmazása szerint régen fordult elő, hogy a Nyugat ennyire durván rosszul mérte volna fel egy gazdaság globális jelentőségét, az orosz kapcsolat elvágására tett kísérlet a globális gazdaság drámai átrendeződését jelentette, és valószínűleg a jövőben is jelenti majd.


Mit lehet akkor tenni?


A recept egyszerű: „A békét kell finanszíroznunk és nem a háborút, a háborús uszítókat pedig vissza kell szorítani.” Ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta a rádióban, és a magyar álláspontra érdemes odafigyelni. A migrációs válság elején is lezajlott a szokásos forgatókönyv, először támadták, mit támadták, kiátkozták a magyar megoldásokat, javaslatokat, aztán pár hónap, év, és suttyomban nekiálltak megvalósítani, vagy úgy hirdették, mintha ők mindig is ezt mondták volna.


Az Osztrák Szabadságpárt egyik közösségi médiás mémje így szól: „Orbán kiáll a semlegességért és a saját népéért. Légy olyan, mint Orbán!” Ez hasznos tanács Brüsszelnek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...