Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2018. október 8., hétfő

Három a magyar igazság

Szerencsére a piaci befektetők nem pendülnek egy húron a brüsszeli döntéshozókkal

A hazánkat a nemzetközi közvélemény előtt lejárató és elítélő Sargentini-jelentés után alig egy héttel Magyarország az eddigi legalacsonyabb kamat mellett bocsátott ki eurókötvényt, ami annyi jelent, hogy az eddigiekhez képest lényegesen olcsóbban tudjuk finanszírozni az államadósságot. Ez nem csak azért van így, mert mi így szeretnénk, hanem leginkább azért, mert a piac és a befektetők jó osztályzatot adnak
Magyarországnak: vagyis bíznak a gazdaság teljesítőképességében, egyúttal a politikai stabilitásban, hiszen a kettő manapság sem működik külön. Mint ahogy Varga Mihály pénzügyminiszter a napokban elmondta, jól látszik, hogy a hazánk elleni külföldi lejárató kampány eredménytelen, valótlanságokon alapul, a kimagasló kereslet és érdeklődés a kötvénykibocsátáskor ugyanis bebizonyította, hogy a befektetők továbbra is Magyarország mellett állnak. Ráadásul a kötvény alacsony kamatozása és a magas érdeklődés egyértel­műen mutatja, hogy a befektetők megbíznak Magyarországban. Ez pedig abból adódik, hogy a stabil és gyors növekedés, az emelkedő bérek, az alacsony infláció, valamint a kiszámítható költségvetési politika a csökkenő államadóssággal együtt hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország évről évre olcsóbban tud állampapírt kibocsátani.

Szerencsére a piaci befektetők nem pendülnek egy húron a brüsszeli döntéshozókkal, hiszen míg utóbbiak az adófizetők által pénzelt állásokban mocskolódhatnak és indíthatnak nemtelen, igazságtalan támadásokat a nekik nem tetsző, független országokkal szemben, előbbiek sokkal inkább a realitás talaján állnak. És szerencsére a mindennapokban ez számít, hiszen Magyarország léte attól is, vagy ha úgy tetszik, leginkább attól függ, hogyan ítél meg minket a tőkepiac és a befektetők.

Tegnap éppen az Európai Beruházási Bank „mutatott be” azoknak, akik Sargentinivel fújnak egy követ hazánkkal szemben, hiszen a brüsszeli központú intézet olyan feltételek mellett nyújt nekünk hitelt – egyebek mellett a közlekedési infrastruktúra, a települési vízellátás és az energiahatékonyság javítását célzó beruházásokhoz –, amelyeket csak a legjobb hitelminősítéssel rendelkező országok esetében szokás. Vagyis a bank a legjobb „AAA” minősítéséből eredő előnyét érvényesíti a hazánknak nyújtott források számunkra igen kedvező árazásában, noha nekünk jelenleg ettől még lényegesen elmaradó – BBB – az osztályzatunk a nemzetközi hitelminősítőknél. A bank mellesleg olyan beruházásokat finanszíroz, amelyek hatásai pozitívak lehetnek mind a társadalomra, mind pedig a gazdaságra.

Továbbmenve, három a magyar igazság, vagyis ha lúd, legyen kövér alapon az uniós tagállamok pénzügyminiszterei kedden támogatták a magyar kormány azon kérését, amely a kisvállalkozásoknak jelentős adócsökkentést és egyszerűsítést tehet lehetővé. Vagyis több mint hatszázezer adózónak jelent könnyebbséget, ha az alanyi áfamentesség jelenlegi nyolcmillió forintos felső határa tizenkétmillió forintra emelkedhet.

A 12 millió forintos alanyi áfamentesség a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintetteknek nem kell áfabevallást kitölteniük, vagyis egy évben egy alkalommal, tíz-tizenöt perc alatt letudhatják az adóhatósággal szembeni elszámolási kötelezettségüket. Ehhez kapcsolódik egy tegnapi bejelentés, miszerint a kormány folytatni kívánja a munkát, a jövedelmet terhelő adók mérséklését, és radikálisan csökkenteni kívánja az adónemek számát is.

Vagyis adózni kell, jobban mondva kötelező, de ha már lehetőség adódik rá, miért ne lehetne egyszerűbben és olcsóbban?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A bárányok, Magyar és a liberális értelmiség

   Bartus László Amerikai Népszava                                                                                                          ...