Aztán teltek-múltak az évek, és már nem tettem fel semmilyen kérdést. A képernyőn sorra feltünedeztek ugyanis úgynevezett csúcsértelmiségiek, akik valóra váltották a hajdani Piramis együttes kívánságát, és lett két életük: az egyikben roppant öntudatosan szelték a habokat a szellemtudomány tengerén, a másikban pénzért, nagyon sok pénzért szórakoztatták a csőcseléket.
Így járt Tilla, aki állítólag filmrendező, de számomra csak ugrándozva hadováló „műsorvezető” valamelyik valóságshow-ból. Vagy ott van Stohl András, akit színésznek mondanak, de valójában izgatottságot és feszültséget színlelő médiaprostituált (szintén „műsorvezető”). Alföldi Róbert, aki aztán csúcsértelmiségi a javából, de a pénisz alakú lámpák színpadi megjelenítésének mestere emlékezetemben mégis úgy tűnik fel, mint aki a térdét csapkodja jókedvében, és nagy komolyan elemzi néhány egysejtű embertársunk úgynevezett produkcióját valamelyik tehetségkutatóban. Újabban Alinda, az intellektuális beszélgetések nagyasszonya tűnt fel a Nyerő Páros című realityshow-ban, egy cseppet árnyalva mindazt, amit eddig magáról mutatott nekünk.
A Majka-féle ösztönylényekről mostantól egyetlen szót sem szólhatunk. Ők teljesen önazonosak, közönséges bunkók, akiknek óriási ismertséget hozott a kereskedelmi televíziózás, és megszabott életpályájuk helyett úgynevezett celebek. Mondom, a Majkákkal semmi baj, hasonló a hasonlót szereti, hajszálpontosan olyanok, mint kedves rajongóik. Ők egymásért vannak, egymásért élnek, megérdemlik és feltételezik egymást.
A baj az értelmiségi kasztból lebucskázott pályaelhagyókkal van. Akik a szellemi erőtől duzzadó, alkotó embert mímelik nekünk, miközben jó pénzért bármit megtesznek. Vetkőznek és öltöznek, foguk között naranccsal a szájukban egyensúlyoznak egy trambulinon, és azt hazudják vértehetségtelen, hamis hangon kornyikáló kisgyerekeknek, hogy jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád, de tehetséges vagy, továbbjutottál a középdöntőbe.
Hogy miért teszik mindezt?
A megfejtés: a pénz. A jó öreg pénz.
Azt szokták mondani, hogy nem csak az a prostitúció, ha valaki egy órára odaadja a testét. Az is az, ha valaki egy életen át szerelmet, ragaszkodást színlel, vagy még azt sem, és busás fizetségért biodíszletnek szegődik egy másik ember mellé. Nos, ha egy úgynevezett rendező, színész vagy televíziós ezekben az agyra és szívre káros moslékműsorokban heherészik jó pénzért, akkor médiaprostituált. Akár egy percig teszi, akár egy életen át, mindenképpen és végérvényesen az. Megfizethető, a katalógusból kiválasztható és bármire kapható alkalmazott. Jelenlegi tudásunk szerint Tilla, Stohl, Alföldi és Veiszer pénzért bármit megtesz, ha megfizeted. Mindezt azért fontos leszögezni, mert ugyanezek az emberek fenntartják maguknak a jogot, hogy úgynevezett szellemi ügyekben is véleményt formáljanak, úgy gondolják, nekik szavuk van a magyar társadalomban.
Pedig dehogy van nektek szavatok, mars vissza a műsorba, szolgálni az alsó Magyarországot! Nem a szegényekről, hanem választott barátaitokról, a debilekről, az igénytelenekről, a tudatlanokról és az irigy, buta prolikról beszélek. A ti rajongóitokról. Akikkel pénzért eljegyeztétek magatokat, és akiknek a kedvéért kiiratkoztatok az igényes, művelt, magára valamit adó emberek közösségéből.
Szóval, a kuplerájként üzemelő reality show és tehetségkutató után senki ne jöjjön azzal, hogy ő nem alkalmazott abban a házban, és nem a betérő vendég kéjvágyának kielégítése a célja. Mert bizony, az. És a másik életetek a színlelés: hogy ti érzékeny művészek és okos kérdezők vagytok, meg eredeti színészek, rendezők – egy frászt! Közönséges prostituáltak vagytok, és ez még akkor is igaz, ha a madám szép ruhába öltöztetett és kicsinosított benneteket, és társadalmi kérésre bármikor előrántjátok bárcátokat, amiben még értelmiségiként szerepeltek, de mindenki pontosan tudja, valójában mivel keresitek a kenyereteket.
Az a vicc az egészben, hogy Puzsér Róbert, aki ez idő szerint a kereskedelmi televíziózás és a celebkultusz legharcosabb ellenzője, aki megszállottan ír, prófétál, dörög ellenük – nos, ő is celeb. Ugyanolyan alkalmazott a proletárszínházban, mint a többi. Kereskedelmi rádiókban dolgozott, ott bohóckodott a Csillag születik zsűrijében, adás után szerény mosollyal megadta a bankszámlaszámát, hogy volnának szívesek átutalni a pénzét. És még ő hangoskodik a legjobban, szidja rivális celebtársait, úgy tesz, mintha ő nem ugyanabban a kuplerájban kereste volna meg a betevőt.
Az embernek egyrészt semmit sem szabad elfogadnia ezektől a figuráktól, másrészt minden létező fórumon hangsúlyoznia kell, hogy ezek nem művészek és újságírók, rendes foglalkozásuk már régóta nincs, vagy nem is volt. Ők pénzért magukat mutogató közéleti cédák. Ha ezt elmondjuk másoknak, máris tettünk valamit a hazánkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése