Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2017. április 6., csütörtök

Az ős-fideszes fészek, a Bibó kollégium írt nyílt levelet Áder Jánosnak

nepszava.hu|2017. ápr 6. 08:04


Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! A Bibó István Szakkollégium közössége feltétlenül hisz a tudományos élet és a tudományos kutatás szabadságában, amely alkotmányos alapokon nyugszik és védendő érték. Tudván, hogy ezt az értéket Elnök Úr is magáénak vallja, arra kérjük, hogy szólaljon fel annak megőrzéséért - kezdődik ezzel a felütéssel a nyílt levél.

A levél folytatása szöveghűen: 

Az Országgyűlés április 4-én elfogadta a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló T/14686. számú törvényjavaslatot. A Bibó István Szakkollégium közösségének szakmai álláspontja szerint az elfogadott törvény az alább felvázolt pontokon ellentétes Magyarország Alaptörvényével. Kérjük ezért Elnök Urat, hogy az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdése értelmében emeljen alkotmányossági vétót és küldje meg az elfogadott törvényt az Alkotmánybíróságnak.
I. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme és a „személyre szabott jogalkotás”
Az Alaptörvény XV. cikke kimondja az egyenlő bánásmód követelményét. Alapvető jogállami érték, hogy a jogszabályok mindenkit azonos mércével mérjenek: a hasonlóakat hasonlóan, a racionális indokok alapján különbözőeket pedig az indokolt mértékben különbözően kell kezelniük.
Úgy gondoljuk, hogy az elfogadott törvény teljes mértékben szembemegy ezekkel a követelményekkel, mivel a jogszabály kifejezetten egy intézmény, a Central European University (CEU) jövőbeli működésének az ellehetetlenítését célozza.
A Törvényalkotási Bizottság összegző módosító javaslata a föderatív államokban székhellyel rendelkező szervezetek számára külön előírásokat emelt a törvénytervezetbe. E szabályok objektíve lehetetlen feltételeket támasztanak a CEU-val szemben, hiszen az Amerikai Egyesült Államok elnöke számára alkotmányosan tilalmazott lenne felsőoktatási kérdésekben nemzetközi egyezményt aláírni, mivel az tagállami hatáskör. Föderatív típusú állami berendezkedésekben igen gyakori, hogy a köz- és a felsőoktatás ügyét nem a központi, szövetségi szintre, hanem a tagállamokra telepítik - e rendszer egyik példája az USA.
A törvényjavaslatot, annak a parlamenti tárgyalás során módosított formában elfogadott szövegét valójában egyetlen felsőoktatási intézményre szabták. A meghatározott szereplők helyzetének megváltoztatására irányuló jogalkotás alaptörvény-ellenes, hiszen az Alaptörvény általánosan kötelező magatartási szabályok megalkotására ad felhatalmazást. Noha maga a törvényszöveg általánosan fogalmaz, az összes körülmény vizsgálata alapján itt mégis egyértelmű, hogy a cél olyan törvényi feltételek megállapítása volt, melyet egy meghatározott felsőoktatási intézmény nem tud teljesíteni - nem pedig az, hogy a felsőoktatás színvonalát általánosságban javító, vagy legalább biztosító intézkedések szülessenek. Az Alkotmánybíróság már működésének elején kifejtette, hogy „(...) az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az ,,élő jogot'' kell az Alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos elvekkel összevetnie”. Az „élő jog doktrína” e megfogalmazásából világos, hogy a norma tényleges megvalósulása hogyan sértené meg a védendő alkotmányos elveket és értékeket.
II. A jogállamiság és jogbiztonság követelménye
Alaptörvényünk B) cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság több évtizedes gyakorlata alapján a jogállamiság magában foglalja a jogbiztonság követelményét. Úgy gondoljuk, hogy a jogalkotó a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló T/14686. számú törvényjavaslat elfogadásakor nem volt figyelemmel a jogbiztonság ezen alapvető követelményeire, a törvény így a jogállamiságnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt elvét súlyosan sérti.
Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában leszögezte: „[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” Normákat az általános életviszonyok szabályozására kell alkotni, a jogszabályoknak nem lehet sem célja, sem pedig közvetlen hatása, hogy egy konkrét személyt, vagy a jogalanyok önkényesen kiválasztott szűk csoportját előnyösen, vagy hátrányosan megkülönböztessék. Az ilyen jogalkotás aláássa a jogszabályokba, a jogalkotásba és a jogállamba vetett bizalmat, ezért a jogállamiság és a jogbiztonság sérelme mellett hozzájárul az egyébként is törékeny alkotmányos kultúra rombolásához.
Ez is alátámasztja az I. pontban kifejtetteket, miszerint az Nftv. szóban forgó módosítása diszkriminatív, a később beemelésre került módosítások és a javaslat kommunikációja, parlamenti vitája során elhangzott érvek nem állnak összhangban annak formális indokolásával, de főként nem felelnek meg a jogállamiság követelményének.

IV. A művelődéshez való jog és a tudományos kutatás szabadsága
Álláspontunk szerint a törvény sérti az Alaptörvény X. és XI. cikkében foglalt művelődéshez való jogot, valamint az oktatás és a tudományos élet szabadságát.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatának értelmében a felsőoktatási intézmények működésének garanciája a művelődéshez való jog, a tudományos élet szabadságát pedig a felsőoktatási intézmény autonómiája biztosítja. A testület ennek megfelelően alkotmányos értékként ismerte el az autonómiát, valamint jelezte: „[m]indannyiszor, amikor a történelem során az állam a tudomány szabadságát politikai, ideológiai, vallási vagy egyéb korlátozásnak vetette alá, az az egész társadalom fejlődésének béklyójává vált.” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat]
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a tudományos élet szabadságát kitüntetett alapjogként kezeli, mivel okfejtése szerint az „tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik, egyúttal tartalmazza az államnak azt a kötelezettségét, hogy tartsa tiszteletben és biztosítsa a tudományos élet teljes függetlenségét, a tudomány tisztaságát, elfogulatlanságát és pártatlanságát." Ennélfogva a véleménynyilvánítási szabadságból eredő külön nevesített alanyi jogokkal azonos védelemben kell, hogy részesüljön az állami beavatkozásokkal, korlátozásokkal szemben [34/1994. (VI. 24.) AB határozat]. 
Ezt az álláspontunkat támasztja alá az ENSZ által elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 13. cikk 1. pontja és 4. pontja is, melyek szerint „1. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez.", illetve „4. E cikk egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az csorbítaná az egyéneknek és jogi személyeknek a jogát oktatási intézmények létesítésére és igazgatására, mindenkor azzal a feltétellel, hogy az e cikk 1. bekezdésében meghatározott elveket tiszteletben tartják és hogy az ilyen intézményekben nyújtott oktatás az állam által meghatározott minimális követelményeknek megfelel." Úgy véljük, a szóban forgó Nftv. módosítás sérti az e nemzetközi dokumentumban lefektetett alapelveket is.
Valamely felsőoktatási intézmény működésének a teljesíthetetlen adminisztratív előírásokkal történő ellehetetlenítése alááshatja a megjelölt alapjogok és alkotmányos értékek érvényesülését.
A Bibó István Szakkollégium alapértékei között tartja számon a magas szintű akadémiai munka támogatását, a felsőoktatási intézmények autonómiáját és a demokratikus közéletben való pártpolitizálástól mentes szerepvállalást. Úgy gondoljuk, hogy a CEU szerves részét képezi a hazai felsőoktatásnak, hozzájárulása jelentős mind a hazai tudományos élethez, mind a jövő értelmiségének képzéséhez. A tehetséggondozás a CEU és a szakkollégiumok közös missziója, és olyan védendő érték, amely mellett fiatal, elkötelezett értelmiségiként kiállunk.
Nyomatékosan kérjük Elnök Urat, hogy mindezekre tekintettel, eleget téve az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének, küldje meg a törvényt az Alkotmánybíróságnak és kérje, hogy a testület állapítsa meg annak alaptörvény-ellenességét.
Kelt: Budapest, 2017. április 5. 
Tisztelettel,
ELTE Bibó István Szakkollégium közössége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...