AHOL A SZABADSÁG A REND, MINDIG ÉRZEM A VÉGTELENT

"Terrorizmus dicsőítésének gyanújával letartóztatta az antiszemitizmus miatt korábban többször elítélt humoristát, Dieudonné M'bala M'balát szerda reggel a francia rendőrség" - adják hírül az orgánumok, és én újra veszélyben érzem a szólás szabadságát, csakúgy, mint a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrormerénylet óráiban.

A szabadság legveszedelmesebb ellensége nem a közéleti soviniszta, nem a vallási vagy politikai fundamentalista, aki attól talál lelki nyugalmat, ha ráerőlteti a társadalomra a kóros rögeszméit. A szabadság legfőbb ellenségei azok a képmutatók, akik a nyugati civilizáció értékeire hivatkozva forgatják ki a jogaikból mindazokat, akikkel nem értenek egyet, vagy akik sértik a személyes érzékenységüket. A kettős mérce elfogadhatatlan. M'bala letartoztatása muníció a dzsihádnak, felhatalmazás mindazoknak, akik csak a pillanatot várják, hogy tilalomfákat telepítsenek például a Próféta személye köré.



Egy isten, szentség vagy jelkép iránti tisztelet vajon mennyit ér, ha nem belülről fakad, hanem a félelem kényszeríti ki? Nem ér-e mérhetetlenül többet az a hitvallás, amit az oroszlánok elé vetett mártírok tettek, mint az, amellyel zsíros álláshoz jut egy karrierkeresztény? Mint például a KDNP képviselői, akik épp lelkesen támogatják a Fidesz istenkáromlást korlátozó javaslatát, amellyel a Nemzeti Együttműködés történetesen a párizsi mészárosok követelését teljesíti.

Abban a világban, ahol nem a szabadság a rendező elv, többé nincs érték és nincs szentség, csakis nyers erő. Jó és rossz fogalmai csak szabad döntés nyomán azok, amik, ha azonban kötelezünk a jóra, annak választása többé nem erény, csupán gyengeség. Ha a szakralitás tisztelete nem belülről fakad, hanem külső erő kényszeríti ki, az erkölcsi világrend felbomlik. Paradoxon, mégis igaz, hogy nem csak a szólásszabadságot, nem csak a szabad döntést, hanem a valódi, élő hitet is védi a blaszfémia szabadsága. Olyan világban akarok élni, ahol tiszteljük egymás érzékenységét, ahol empátiával fordulunk a másik ember felé, de csakis akkor, ha emögött mindannyiunk szabad döntése, nem pedig az Egyetlen Igazság terrorja áll.

Miközben ezeket a sorokat írom, beesik a monitoron a Társaság a Szabadságjokokért példaértékű, szabadságpárti kiállása. Ingyenes jogi védelmet kínálnak fel a kuruc.info holokauszttagadásért beperelt szélsőjobboldali szerzőjének. Ahogy Voltaire írta: "Semmiben sem értek egyet önnel, de az életemet adnám, hogy elmondhassa a véleményét." Hiszem, hogy ez így helyes.