Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2016. január 14., csütörtök

AHOL A SZABADSÁG A REND, MINDIG ÉRZEM A VÉGTELENT

"Terrorizmus dicsőítésének gyanújával letartóztatta az antiszemitizmus miatt korábban többször elítélt humoristát, Dieudonné M'bala M'balát szerda reggel a francia rendőrség" - adják hírül az orgánumok, és én újra veszélyben érzem a szólás szabadságát, csakúgy, mint a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrormerénylet óráiban.

A szabadság legveszedelmesebb ellensége nem a közéleti soviniszta, nem a vallási vagy politikai fundamentalista, aki attól talál lelki nyugalmat, ha ráerőlteti a társadalomra a kóros rögeszméit. A szabadság legfőbb ellenségei azok a képmutatók, akik a nyugati civilizáció értékeire hivatkozva forgatják ki a jogaikból mindazokat, akikkel nem értenek egyet, vagy akik sértik a személyes érzékenységüket. A kettős mérce elfogadhatatlan. M'bala letartoztatása muníció a dzsihádnak, felhatalmazás mindazoknak, akik csak a pillanatot várják, hogy tilalomfákat telepítsenek például a Próféta személye köré.



Egy isten, szentség vagy jelkép iránti tisztelet vajon mennyit ér, ha nem belülről fakad, hanem a félelem kényszeríti ki? Nem ér-e mérhetetlenül többet az a hitvallás, amit az oroszlánok elé vetett mártírok tettek, mint az, amellyel zsíros álláshoz jut egy karrierkeresztény? Mint például a KDNP képviselői, akik épp lelkesen támogatják a Fidesz istenkáromlást korlátozó javaslatát, amellyel a Nemzeti Együttműködés történetesen a párizsi mészárosok követelését teljesíti.

Abban a világban, ahol nem a szabadság a rendező elv, többé nincs érték és nincs szentség, csakis nyers erő. Jó és rossz fogalmai csak szabad döntés nyomán azok, amik, ha azonban kötelezünk a jóra, annak választása többé nem erény, csupán gyengeség. Ha a szakralitás tisztelete nem belülről fakad, hanem külső erő kényszeríti ki, az erkölcsi világrend felbomlik. Paradoxon, mégis igaz, hogy nem csak a szólásszabadságot, nem csak a szabad döntést, hanem a valódi, élő hitet is védi a blaszfémia szabadsága. Olyan világban akarok élni, ahol tiszteljük egymás érzékenységét, ahol empátiával fordulunk a másik ember felé, de csakis akkor, ha emögött mindannyiunk szabad döntése, nem pedig az Egyetlen Igazság terrorja áll.

Miközben ezeket a sorokat írom, beesik a monitoron a Társaság a Szabadságjokokért példaértékű, szabadságpárti kiállása. Ingyenes jogi védelmet kínálnak fel a kuruc.info holokauszttagadásért beperelt szélsőjobboldali szerzőjének. Ahogy Voltaire írta: "Semmiben sem értek egyet önnel, de az életemet adnám, hogy elmondhassa a véleményét." Hiszem, hogy ez így helyes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...