Lehet összevissza beszélni arról, hogy a magyarok, a görögök vagy a lengyelek az EU sírásói, de az ő befolyásuk Európa jövőjét illetően vajmi keveset nyom a latba, a francia-német viszonyhoz mérten.
Az EU léte azon múlik, hogy ez a két nagy ország képes-e, úgy ahogy az EU megalakulása óta tette, együtt vezetni Európát. Merkel politikája első ízben hozott létre érzékelhető törést a két ország között. Ez az egyetlen ok, ami politikailag működésképtelenné teheti az Európai Uniót és az egyetlen valódi ok, ami valóban fenyegeti az unió létét.
Intenzív bűnbakkeresés
A német szavazók látni szeretnék, ki a bűnös az őket elárasztó menekültproblémáért és az EU sokasodó gondjaiért. Merkel sürgősen bűnbakot kell felmutatnia, ha nem akarja, hogy a végén még benne találják meg. Meg is indult az intenzív bűnbakkeresés és úgy tűnik, erre a szerepre a görögöket és a magyarokat szemelték ki. A görögökre a menekült áradat megállításának képtelenségét akarják rányomni és ezzel Schengen szétverését. A magyarokra még ambiciózusabb szerepet osztottak, nekik az EU szétverésének felelősségét kéne viselniük. Komolyan vehető program, ennek megfelelően Merkel mama mozgósította a német sajtót és maradék híveit. Itt ugyanis már nem csak szimplán a hatalmon maradás a tét, hanem a történelmi felelősség. Kire lehet majd visszamutogatni, ha a bajok igazán nagyon lesznek.
Az egésznek a szépsége, hogy Magyarországot azért ítélik el, mert megvédi a schengeni határt. Görögországot pedig azért, mert nem tudja megvédeni. Milyen furcsa is az élet? Magyarország a schengeni határok – nekik nem tetsző – megvédésével veri szét az európai alapértékeket, a nyitottságot és szolidaritást, Görögország a határok nyitva tartásával veri szét az EU alapértékeit, a szabad mozgást és a nyitott határokat. Elképesztően hülyén hangzik és az is, hogy ez Merkel szó szerinti valósága.
Az EU lényege a pénzosztogatás volt
Az EU alapelképzelése a francia-német közös irányítás volt, ez garantálta évtizedeken át a vezetés erejét és Európa békéjét. A tengely nagyon jól működött és képes volt az EU-t a nekik tetsző irányban tartani. Képes volt, mert valódi problémával nem találkozott szembe, szinte csak egyetlen feladata volt: a mérhetetlenül sok pénz osztogatása. Amikor az első valódi kihívással, a görög válsággal (ne számítsuk a balkáni háborút, mert az EU-n kívüli kérdés volt, habár ott is alkalmatlannak bizonyultak) találkoztak szembe, a rendszer komoly megingáson ment keresztül, de mivel ez a probléma még látszólag orvosolható volt pénzzel, úgy érezhették kézben tartják az eseményeket. Beöntötték a rengeteg pénzt a rendszerbe és mindenki megnyugodott.
A valódi baj ott kezdődött, amikor az első pénzzel meg nem oldható gonddal kerültek szembe. A népvándorlás kihívása, annak ellenére, hogy humanitárius problémaként ábrázolják a médiában a felszín alatt valójában az első pillanattól kezdve biztonságpolitikai kérdés volt. Ez pedig csak erővel és határozottsággal lett volna orvosolható, ami nincs az EU eszköztárában. Merkel a mai napig, amikor a franciáknak már leesett a tantusz, pénzzel próbálja megoldani, aminek leglátványosabb példája a törökök megvásárlásának kísérlete. Ez pedig létrehozta az EU létét fenyegető törést.
Párizs érdekei elváltak Berlinétől
Párizs az utóbbi időben egyre látványosabban Merkel politikájával gyökeresen ellentétes irányba halad. A franciák egyrészről több terrortámadás elszenvedői voltak, és a legbalosabb média sem képes náluk elhitetni, hogy ennek nincs köze a népvándorláshoz. Az összes francia párt tudja, hogy ha ebben a kérdésben a legcsekélyebb puhaságot mutatja, brutális bukással kell szembenézniük.
A franciák ezenkívül hosszú ideje küzdenek az integráció megoldhatatlan feladatával. Jól tudják, hogy ez nem olyan, mint amilyennek Merkel médiája be szeretné állítani. Kijelenthető, hogy a francia politika tökéletesen tisztában van vele, hogy ezt a feladatot nem tudja megoldani és ez a következő évszázadban egyre erősebb intenzitással okoz majd gondokat náluk. Ennek megfelelően Hollande, aki kezdetekben még látványosan elítélte a magyar kerítést és Orbán Viktort, elhalkult. Nyilvánvalóvá vált, hogy a franciák nem akarnak továbbmenni a németekkel, sem a népvándorlás, sem a terrorizmus kezelésében. A francia álláspont szerint „háborúban állnak”, ugyan nem tették hozzá, hogy az „ellenség területéről nem engedünk be senkit”, de Hollande ennek megfelelőn cselekszik. Biztonságpolitikai kérdésként kezeli a népvándorlást, határőrizettel, szükségállapot kihirdetésével, bombázással válaszol a kihívásra és nem a törököknek való könyörgéssel.
Végül a francia miniszterelnök kibökte azt is, hogy a kvóta rendszer elfogadhatatlan számukra. Van jelentősége annak, hogy ezt hangosan is kimondta, de nyilvánvaló volt, hogy az addig ugyan szavakban támogatott rendszer keretében szinte senkit nem vettek át. Merkel „tanácskozunk, szenvedünk és közben jönnek a menekültek” - módszere mély elutasításban részesül a franciák részéről.
Háború és béke
Az EU két vezetője még soha nem volt ilyen messze egymástól, a franciák háborúban állnak azokkal, akiket a németek segíteni akarnak. Talán nem akarja észrevenni a nemzetközi sajtó, de a franciák nem vesznek részt Merkel, úgynevezett „megoldást szolgáló” tárgyalásaiban. Merkel egyre magányosabban képviseli az EU-t, egyedül jár Ankarába, egyedül viszi a mentsük meg az EU (általa annak tartott) alapértékeit. A franciák ugyan egyelőre még nyilvánosan nem ítélik el ezt a politikát, de viselkedésükből egyértelmű az elutasításuk. A francia-német tengely felbomlása az EU végét jelentheti, mert az EU-t nem vezetheti senki más, csak ők. A britek ugyan megtehetnék, de ez most épp nincs napirenden, a németek egyedül sokáig nem húzzák, mert az érdekkonfliktusok nagyon hamar felszínre törnek, aminek a vége a németek közös gyűlölete lesz. A kisebb országok súlya, meg egyszerűen nem elég. Ehhez a töréshez képest minden más eltörpül az EU-ban és ez éppen attól válik még fontosabbá, hogy szinte senki nem beszél róla. A két ország között létrejött szakadék nem varrható sem a görögök, sem Orbán, sem a lengyelek nyakába, azért kizárólag Merkel felel. Övé a kormányrúd, az ő forgatókönyve szerint zajlanak a dolgok és övé a felelősség is. Reméljük a történelem ennek megfelelően is fogja megítélni, nem jön be a média bűnbakkeresése és nem tolják rá a felelősséget a kis országokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése