Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2020. december 8., kedd

Reménytől új reményig

Magyarország végrehajtotta történelmének egyik legnagyobb fordulatát. Alkotmányos demokrácia lettünk.

A magyar demokrácia még nem szilárd, és fölöttébb kényes a magyar gazdaság állapota. De ha összevetjük helyzetünket a többi volt szocialista ország helyzetével, megállapíthatjuk: Magyarország jutott a legmesszebbre az alkotmányos demokrácia és a magántulajdonon alapuló piacgazdaság megteremtésében. Egyedül nálunk van igazi többpártrendszer. Egyedül nálunk van kiterjedt magánvállalkozói szektor. Jó esélyünk van rá, hogy a belátható jövőben kilábaljunk a szovjet rendszerű államgazdaságtól örökölt válságból.

Magyarországnak minden oka megvan rá, hogy önbizalmában megerősödött, jövőjében biztos ország legyen. És mégis meg kell állapítanunk: nem telt bele fél év az első szabad választások után, és a bizakodás szertefoszlott. A magyar társadalom rosszkedvű és hitevesztett lett.

A társadalomnak vissza kell nyernie a hitét abban, hogy a demokrácia és a gazdasági felemelkedés együtt járnak.

Véleményem szerint  megteremthető egy erős, fejlődő, európai Magyarország.

Kézbe lehet venni az ellenőrizhetetlenné vált gazdasági folyamatokat. Fel lehet gyorsítani az áttérést a magántulajdonon alapuló piacgazdaságba. Ez átmenetileg áldozatokat is kívánt. Nem ment az életszínvonal átmeneti süllyedése nélkül; nem ment a munkanélküliség átmeneti növekedése nélkül. A legelesettebb rétegeket azonban az állam megvédhette  volna a teljes elnyomorodástól. És széles rétegek helyzete azonnal javulhatott  volna.. Mindenki nyert volna  azon, hogy  a kormány határozott inflációellenes politikát folytatott. Ugrásszerűen javulhatnak a vállalkozás esélyei. Biztonságosabbá válhat a sikeres gazdálkodásra képes nagyvállalatok dolgozóinak helyzete. Egyszóval: nem igaz, hogy felelős gazdasági program kizárólag vért és könnyeket ígérhet.

Gazdasági fordulatot azonban csak akkor lehet elérni, ha a demokrácia megszilárdul. Csak egy demokratikus Magyarország számíthat a Nyugat támogatására. Csak a polgárok bizalmát élvező kormány lehet képes végrehajtani a szükséges intézkedéseket. Csak olyan társadalom tudja mozgósítani a benne szunnyadó tehetséget és energiákat, amely bízik maga választotta vezetőiben.

A szabadelvű minimum: az egyetértés alapja

Minden nyugati demokráciában a liberális eszmék egy bizonyos minimuma az, amin a pártok konszenzusa nyugszik. Ebben a liberális minimumban ott a konzervatívok és szociáldemokraták is osztoznak. Ilyen liberális minimum Magyarországon is megfogalmazható. Nagyon egyszerű dolgokat tartalmaz.

Először is azt, hogy a hit, a világnézet, az életstílus kérdései a magánügyek világába tartoznak. A magyar társadalom vallási, ideológiai, ízlésbeli, életmódbeli kérdésekben megosztott, és ezt a megosztottságot mint tényt kell tudomásul venni. Az államnak semlegesnek kell lennie ezekben a kérdésekben, a pártoknak nem szabad azzal az igénnyel fellépniük, hogy az általuk képviselt válaszok az egyedül nemzetiek, míg a többi idegen a nemzettől.

Másodszor, a liberális minimum jelenti annak elfogadását és készséget annak garantálására, hogy az állam felhagy a sajtó irányításának szándékával, intézményesen gondoskodik a közszolgálati médiumok pártatlan működéséről, felszámolja a pártállamtól örökölt sajtóvagyont, mégpedig anélkül, hogy politikai érdekek szolgálatában irányítás alá vonná a sajtó privatizációját.
Harmadszor: a szocializmustól örökölt gazdasági válságot csak egyféleképpen lehet meghaladni; a magántulajdonú piacgazdaság gyors és következetes bevezetésével. Magában foglalja mind a privatizációval, mint a külföldi tőkével szembeni előítéletek elvetését, azt a nyilvánvaló közhelyet, hogy számunkra csak a világpiachoz való felzárkózás kínál esélyt.

Negyedszer: a liberális minimum tartalmazza azt a belátást, hogy a gazdaság stabilizálásával járó társadalmi konfliktusokat nem lehet a népszerűtlen döntések halogatásával elkerülni. Határozott cselekvésre van szükség, de az érdekeltekkel való előzetes egyeztetés alapján.

Végezetül, a piacgazdaságra való áttérés sokak számára jelentett újabb megpróbáltatásokat; a legelesettebbeket egy valóban szociális szemléletű kormánypolitikának meg kell védenie a teljes elnyomorodástól. De növekednék azoknak a köre, akiknek a számára azonnali javulást hozna egy ilyen fordulat. Nemcsak a vállalkozók tartoznak ide, hanem mindazok a dolgozók is, akik olyan vállalatoknál dolgoznak, amelyek sikeresen tudnának alkalmazkodni az új helyzethez. Márpedig ilyen vállalat nagyon sok van Magyarországon.
A munkanélküliség elleni küzdelemnek az új állások megteremtése éppoly fontos terepe, mint a szociális védelem.

Ezen a ponton olyasvalamihez érkeztünk el, ami talán a legfontosabb munkánk lehet . Egy új nyitás körvonalai bontakozhatnak ki. Nyitás a bezáródni látszódó gazdasági és politikai helyzetben; nyitás a többpárti, parlamenti politikai rendszer válsága ellen, amelyet részben maga a történelem menete, részben a kormány eddigi alkalmatlansága okozott, de amelyet oldani az ellenzéknek is lehetősége és kötelessége: önvizsgálattal, a politikához és a társadalomhoz való viszony megújításával.

Van kiút. A magyar demokrácia válsága nem végzet.

A magyar nép sikerre vágyik. Azt szeretné, ha ugyanúgy élhetne, mint az osztrákok a Lajtán túl: állandó politikai izgalmak nélkül, nyugodt jólétben. Mutassuk meg, hogy ez lehetséges. Mutassuk meg, hogy Magyarország sikeres, erős, magabiztos országgá lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Jó tanács

 „Putyin halálos beteg, az orosz hadsereg a padlón van – hogyan szépíti a nyugati média az ukrajnai helyzetet” – ezzel a címmel közölt publi...