Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. június 14., péntek

Tényleg érdemes bankot váltani?


Miközben a banki számlatermékek díjai a közelmúltban emelkedő tendenciát mutatnak, az emberek még mindig bonyolult, időigényes adminisztrációs folyamatként tekintenek a bankváltásra, amellyel csak viszonylag kis megtakarítás érhető el.

Másfél hónapja jelent meg a PSZÁF sajtóközleménye a bankváltás elősegítésére kidolgozott intézkedéscsomagról. Miközben a hitelintézeti számlatermékek díjai a közelmúltban emelkedő tendenciát mutatnak, az emberek még mindig bonyolult, időigényes adminisztrációs folyamatként tekintenek a bankváltásra, amellyel csak viszonylag kis megtakarítás érhető el. Mostani bejegyzésünkben annak járunk utána, vajon tényleg bonyolult-e a folyamat, és kinek érheti meg a váltás.
Elsőként érdemes megjegyezni, hogy a bankváltással kapcsolatos eljárásra nincs jogszabályi előírás, annak elveit önszabályozás keretében csak a Magyar Bankszövetség egy ajánlása foglalja össze. Ráadásul a pénzügyi intézmények bankváltással kapcsolatos tájékoztatási gyakorlata számos esetben hagy kívánnivalót maga után. A problémát érzékelve a PSZÁF vezetői körlevelében fogalmazta meg azt az elvárást, hogy az intézmények készítsenek egy egyoldalas, a lényegi információkat közérthető, átlátható, egyszerű nyelven összefoglaló dokumentumot, amelyben a bankváltással összefüggő tudnivalókat mutatják be a fogyasztóknak. Egyebek közt hívják fel a figyelmet arra: a bankváltás nyomán a meglévő bankszámla akkor szűnik meg, ha azt az ügyfél kifejezetten kéri, s a teljes bankváltáshoz minden egyéb, a bankszámlához kapcsolódó szerződést fel kell mondani. A körlevél melléklete mintát mutat be a tudnivalók összefoglalására.
Tegyük fel, hogy a pénzügyi intézmények ennek megfelelően járnak el, és a váltás folyamata – ha nem is lesz sétagalopp, de – egyszerűsödik. Adja magát a kérdés, hogy mit ér mindez, ha nincs miből választani, egyáltalán honnan lehet azt tudni, hogy melyik banknál milyen díjak vannak, s még ha ismerjük is a díjakat, képesek vagyunk-e azokat úgy összehasonlítani, hogy laikus szemmel is egyértelmű legyen, melyik az igazán előnyös. Itt érkeztünk el a pénzügyi felügyelet egyik legjobb alkalmazásához, a Bankszámlaválasztó programhoz. Az interneten kutakodva persze lehet még hasonló programokat találni, de olyat, amely kötelező adatszolgáltatás alapján, az összes aktuális ajánlatot személyre szabottan rangsorolja, biztosan nem. A program egyszerűen, gyorsan használható (kisfilm is van hozzá!), még a türelmetlenebb felhasználók is könnyen megbarátkoznak vele, és ami a legfontosabb: használható eredményeket ad. Tíz perc alatt bárki megtalálhatja a saját felhasználási szokásainak, igényeinek leginkább megfelelő bankszámlát. Itt nincs reklám vagy trükkös apró betű, a feltételek feketén-fehéren megjelennek a képernyőn. Sokat elárul, ha ezt a programot egy bank kiteszi az oldalára, számomra itt kezdődik a fogyasztóbarát hozzáállás.
De vajon valóban lehet így spórolni?
Összehasonlításul négy bank ajánlatát vetettük össze a program segítségével. A kiindulópont egy 40 éves, Fejér megyei lakos, akinek havonta 130 000 forint jóváírás érkezik a számlájára (a profilokat persze mindenki saját magához igazíthatja, és sok apró részleten is lehet finomítani). A táblázatból jóllátható, hogy évente közel húszezer forint is megspórolható a megfelelő számla kiválasztásával. Az eredmény magáért beszél, ennyiért már bőven megéri váltani!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...