Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. június 14., péntek

Félelem: indokolt reakció vagy központi hiba?






A félelem az egyik legősibb, ember és állat által ismert érzelem. A szociális fejlődés és tanulás során a félelem az amigdalán keresztül rögzül az ideghálózatban, ami egy mandula formájú, neuronokból álló idegi központ az agy mediális temporális lebenyében. A pszichológusok és neurológusok számára az amigdala különös jelentőséggel bír, mivel kiemelt szerepe van az érzelmi reakciók és a viselkedés kialakításában.

Egy a Journal of Visualized Experiments (JoVE) Behavior című tudományos szaklapban megjelent tanulmány újabb fejezetet nyithat az amigdalakutatásban. Dr. Fred Helmstetter és kollégái a Wisconsin-Milwaukee Egyetemen egy önkéntesekkel végzett kísérletben azt vizsgálták meg, hogyan reagál az agy a várható fájdalmas ingerekre, ebben az esetben az elektromos áramra.
„Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan reagál az agy a fájdalomingerekre, és hogy ez a reakció hogyan változik, amikor a résztvevők visszaemlékeznek a fájdalmas élményre” – nyilatkozta dr. Helmstetter. „Az amigdala rendkívül fontos szerepet játszik annak meghatározásában, mit tartunk veszélyesnek és mit biztonságosnak a környezetünkben. Ez a kísérlet egyedi volt abban a tekintetben, hogy az amigdala működését rendkívül részletesen és hosszú időn keresztül figyelhettük meg.”
A vizsgálatok során mágnesesrezonancia-vizsgálatot (MRI) és magnetoencefalográfiát (MEG) is alkalmaztak a tudósok. Az MRI segítségével a kutatók elkészítették az agy térképét, az MEG pedig megmutatta, hogy ezen a térképen hogyan változik meg a mágneses aktivitás az agyban – főleg az amigdalában – az elektromos ingerek hatására. Az érzelmi kontroll központjaként az amigdala kiemelt szerepet játszik a veszélyek felismerésében és a fenyegetésekre adott reakciók kialakításában.
„Vannak bizonyítékaink, amik arra engednek következtetni, hogy a szorongásos és más pszichopatológiai megbetegedések az amigdala megváltozott működésének következtében alakulnak ki. A korábbi, nem invazív vizsgálatok során ezt a feltevést sikerült bizonyítanunk, de pontos képet majd csak most kaphatunk arról, hogyan reagálnak az idegsejtek a különböző fájdalomingerekre. Remélhetőleg a mostani kutatási eredmények segítenek megválaszolni a kérdéseinket” – összegezte dr. Helmstetter.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...