Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. június 24., hétfő

Meghasonlás

Szabó Anna




Szabó Anna


Magyar Nemzet

2013. június 19., szerda 00:01
Dermesztő előadást rendezett Gyurcsány Ferenc június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetésének 25 éves évfordulóját felhasználva. Nincs ebben semmi meglepő: a szocialista párt volt elnöke korábban a tragikus körülmények között elhunyt volt kormányszóvivője temetését találta alkalmasnak arra, hogy 2010-es veresége után visszatérhessen a nagypolitikába… A jelenleg zárt országos pszichiátriai intézettől mindössze néhány száz méterre tartott stand-up-műsorában Gyurcsány elmarasztalta egyebek között a teljes magyar középosztályt (!), az egyházakat – és persze Orbán Viktort.

Az összefüggéstelenül, egybefolyó szavakkal, artikulálatlanul előadott, zagyva szövegelésközben egy üres flakont lóbált, hadonászott, hangja el-elcsuklott. Lehet, hogy ezek is a show kellékei, de talán sosem láttuk őt még ennyire rossz állapotban. Most még a vonatbaleset utáni műsíráson és az avasi lakótelepnek leadott valóságshow-n is túltett. A szűk kis Orsó utcában lévő Nagy Imre-ház elé ácsolt óriáspulpitusánál összeverődött 40-50 fős „tömegben” már Klára asszonyt sem lehetett látni, igaz, kárpótlásul ott volt „pogácsás” Szűcs Erika, akire annak idején az ország munkaügyi és szociális ügyeit bízta. Gyaníthatóan nem a véletlen műve, hogy a volt kormányfő ennyire kivetkőzött magából. Nemrég tudta meg, hogy a még papíron sem létező ellenzéki összefogásból kihagyják, sőt, a selyemzsinórt egy súlytalan figurával, a kendermagos Juhász Péterrel küldték el neki. Dühe és csalódottsága bizonyos értelemben érthető.
Az ő köpönyegéből bújt elő a hozzá hasonló Mesterházy Attila és Bajnai Gordon, akik pont annyira jellemesek és tisztességesek mint ő, csak a csomagolásuk jobb talán. Az előbbiből ő faragott államtitkárt, és együtt jártak a bíróságra Zuschlag-ügyben menteni a bőrüket. Utóbbiból pedig – egy szánalmas ál-szereplőválogatás – után ő csinált miniszterelnököt 2009-ben. A gond, hogy Bajnai és az MSZP elnöke is túlságosan beleszerettek a hatalomba, és mindenáron kormányfők szeretnének lenni. Ebben pedig ma már akadály a volt üzleti partnerük, bizalmasuk és mentoruk, aki Bajnait mindig a legbefolyásosabb pozíciókkal jutalmazta. 2006-ban neki adta a 8000 milliárd forint keretösszegű fejlesztési terv kezelését, ami – lássuk be – a lehető legjobb pozíció volt a kormányzatban. Bajnai Gordonnál kilincselhettek a szocialista nagypolitikusok a fejlesztési pénzekért, miközben a gazdaságpolitikáról ténylegesen a Gyurcsány–Kóka–Bajnai-trió döntött. Veres János szabolcsi szocialista kiskirályba több betyárbecsület szorult, amikor volt üzlettársát és kampányfinanszírozóját, a színesfém-kereskedő Kabai Károlyt a már említett országos pszichiátriai és neurológiai intézetből (OPNI) vitték el bilincsben. Akkor Veres úgy fogalmazott a meghökkent médiának, hogy a többéves börtönbüntetésre ítélt Kabait nem tagadja meg.
Gyurcsány Ferenc már annyira hiteltelen, hogy nem képes senkit sem megsérteni. Utólag visszagondolva döbbenetes, hogy ilyen emberek vezethették ezt az országot. Sőt, most az ő hátán felkapaszkodottak verekszenek a kormányfői jelöltségért. Egymást talán jobban utálják, mint Orbán Viktort, de hataloméhségük összetarthatja őket, együtt 2014-ben. A hatalom utáni kaparást zavarja Gyurcsány, akinek a csomagolása egyre jobban felfeslik, de valójában ugyanaz az ember maradt, akivel Bajnai és Mesterházy politikai egységet alkotott. Ha kiteríti titkos lapjait, nem is lesz olyan kellemes ez az ellenzéki összefogás. Mert ha nem veszik be soraikba a Gyurcsány-pártot, valószínűleg nem az lesz a legfőbb gond, hogy hány jelöltet állít majd a Demokratikus Koalíció. Egy-két százaléknál úgysem visz el többet. Gyurcsány csak addig kellett nekik, amíg pozíciókat oszthatott.
A baj, hogy ezt ma már ő is tudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...