Körmendy Zsuzsanna
Valamiről minél kevesebb az információ, annál inkább megindul a fantázia. A mesterséges információs sötétségnek azonban elég egy hasadék, és máris szétárad a fény. Megvilágít olyan összefüggéseket, amelyek túlszárnyalják a fantáziát. Most éppen ez történik a Bilderberg-összejövetelekkel. Ha már a The Guardian is cikkezik róluk, akkor ott a titokzatosság lufijába belebökték a tűt. Már az is a rejtélyek közé tartozik, hogy mi okból neveztetnek ezek az összejövetelek konferenciáknak. Konferenciát tudósok részvételével szokás tartani, és nem a nyilvánosság teljes kizárásával. Még az atombomba hatásairól is csak a ledobása után tartottak konferenciát, ami előtte volt, az bizony szupertitkos tanácskozásnak nevezhető.
A Bilderberg-találkozókról eddig is tudtunk, bár létezésük puszta tényén kívül a sajtóból nem értesülhettünk szinte semmiről sem, ott mi történik, miről határoznak a hatalmasok. Elképesztő, hogy a magát a demokrácia élharcosának tartó Paul Lendvai úgy beszél e találkozók titkosságáról, mintha az információ visszatartása a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hogy teljes mértékben azonosul egy végtelenül antidemokratikus és a kritikát teljesen feladó attitűddel, amelynek lényege valahogy így szólhatna: mi, bankárok, kiválasztott politikusok, világcégek vezetői, továbbá az „intellektuális bohócok” (Lendvai kifejezése!), s ragtapasszal a száján néhány újságíró, vagyis a milliárdosok csapata plusz a slepp, majd megbeszéljük, mi legyen a globális trend. Hogy mi legyen Európával, a válsággal, mi legyen az engedelmes és mi történjék a renitens országokkal. Nem feledkezünk el Magyarországról sem. Lehet, hogy az intellektuális bohócok éppen most dolgozzák ki a korunkra adaptált Szun-ce-i mószertechnikát, a szellemi hadviselés fokozatait, és hogy miként időzítsék a választásokra a totális támadást?
A Bilderberg-összejövetelek a világpolitika boszorkánykonyhái, amelyeken nem azonos mértékben fontos a főszakács és konyhalány, a főzéstudomány mestere és a kiszolgáló személyzet. Vajon milyen szerepet osztottak a rendületlenül fölfelé törekvő uniós biztos Viviane Redingre, aki Magyarországot évek óta annyira gyűlöli, hogy az igazságszolgáltatás ellenében inkább az ír gázoló mellé állt, mint a halott gyerekek szüleinek igazsága mellé, csak mert ők magyarok? Reding nyilván nem mesterszakács, inkább a tapasztalt kiszolgáló személyzethez tartozhat. Sajátos, hogy már a brit sajtó is az ő különös szerepéről cikkezik. Reding is ott volt a Bilderberg-tanácskozáson, és két napon át nem cáfolta a hírt, miszerint aktív részvételével a tíz hónap múlva esedékes magyar parlamenti választások befolyásolásáról is szó esett. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy pusztán az a tény, hogy az információ forrása nem kívánta megnevezni magát, nem bizonyíték arra, hogy a hír nem igaz. (Baloldali laptársunk számtalanszor közöl ezzel a kitétellel kemény, többnyire a jobboldalt vagy a kormányt támadó véleményeket – vagy nekik ezt lehet?) A kérdés azonban még mindig kérdés: miért várt Reding asszony ennyi ideig? Csakis az Európai Parlament alapjogi bizottságának ülésén volt képes kijelenteni, hogy a Magyarországról szóló információnak „a legcsekélyebb köze sincs a valósághoz”?
A világon átsöprő válság felgyorsított olyan folyamatokat, amelyek nem kedveznek a Bilderberg-féle összejöveteleknek. A változások hurrikánszerűen tépnek bele a rögzült eszközökbe, a kisajátított politikai akaratba. Ami tegnap titok volt, az ma már feszegethető információtömeg, holnap pedig nyílt diskurzus tárgya. Bele kell ebbe nyugodniuk a porzó utakon saját száguldásába beleszédült világpolitika vezetőinek és kocsimosóinak egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése