Külön 2014

Magyar Nemzet

2013. június 13., csütörtök 00:01

Nem bírták ki a szocialisták. Fogadkozásuk ellenére mégis kötözködtek a kormánnyal árvíz idején. Annyiban azért megtartották Mesterházy Attila ígéretét, hogy a pártelnök azt mondta, támadni és kritizálni nem fogják a kormányt mindaddig, amíg le nem vonul az ár, s csak támadták, de valóban nem kritizálták. A kritika ugyanis jogos, logikus, megfontolásra érdemes ellenvetéseket feltételez, márpedig ilyesmiről szó sem volt. Ezúttal sem. Miként korábban sem, soha.

Viszont kétségtelen, sokkal kevésbé szidalmazták és rágalmazták a kormányt, mint más időszakokban, s hatalom és ellenzék viszonya ebben az eltelt néhány napban szinte békésnek mutatkozott. Politikai csetepaték az ellenzéken belül zajlottak, továbbra is az összefogás és az együttműködés jegyében. Nyugton hagyták, kevésbé szapulták a kormányt, így a felgyülemlett energiáikat – mi máson? – az egymás közötti ellentétek élezésén vezették le. Mert hiába buzog bennük hatalmas elszánás az összefogásra, valahogy nem bírják egymást, kölcsönösen lenézik a másikat, miközben irigyek és féltékenyek is rá. Hasonlatos az együttműködésük a II. világháború idején kialakult magyar–román viszonyhoz, mikoron a két ország ádáz ellensége volt egymásnak (1940-ben egy napon múlott a háború kitörése közöttük), mégis, a németek szövetségeseiként egymás szövetségesei voltak, igaz, egész idő alatt szerettek volna megszabadulni a németek barátságától. Nos, az MSZP és az Együtt 2014–PM a múlt közös pontjai és a személyi összefonódások ellenére – vagy tán éppen azért? – szívesen megküzdene egymással, de egyelőre a Fidesz komoly akadályt jelent számukra. Az összefogás harmadik tényezője a Gyurcsány-féle DK, amellyel a másik kettő nem akar összefogni. Ez teszi őket nélkülözhetetlenné, hiszen könnyen megnövekedhet a jelentőségük, ha visszahúzó erőből netán előlépnének a mérleg nyelvévé. Ám egyelőre a két nagy csoportosulás a DK nélkül képzeli (álmodja) a kormányváltást, igaz, szívük szerint egymást is kihagynák.

 Következetesen képtelenek megállapodni a közös miniszterelnök-jelölt becses személyében. Az „az lesz a kormányfőjelölt, aki a legalkalmasabb” szlogen fél évvel ezelőtt még jó volt, hogy elodázhassák a problémát, de már akkor is tudta mindenki, hogy nem jelent semmit. Mesterházy és Bajnai is a legalkalmasabbnak nyilvánította magát, amiben mindkettőnek igaza van, hiszen Mesterházy mögött áll egy bejáratott, jól mozgósítható, szervezett és szervezetekkel, infrastruktúrával bíró, magyar viszonyok között nagy létszámú párt, míg Bajnai mögött meg állítólag nem áll Charles Gati és pénzes amerikai lobbi. (Magyarországi választásokon miféle szerepe is lehetne az ilyen külhoni beavatkozóknak…?) Ugyanakkor az Együtt 2014–PM tagjait feszíti a túltengő önérzet. Ők már eleve egy összeborulás eredményeként jöttek létre, és amíg valós megméretésre nem kerül sor, joggal állíthatják, hogy hatalmas tömeg, elsöprő többségű szavazótábor támogatja őket. Ezen, pillanatnyilag nem vitatható, virtuális sokadalommal a hátuk mögött az Együtt 2014–PM agytrösztje azt a kompromisszumosnak nem mondható, inkább ultimátumra hajazó megoldást fontolgatja, hogy amennyiben nem Bajnai Gordon lesz a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt, úgy az ő képviselőjelöltjeik külön listán indulnak. Magyarán: az egyéni választókerületekben hajlandók egyeztetni a jelöltekről (ott lehet igazán kiszúrni a másikkal), de listát külön állítanak. (Ott a sajátjaikkal szoktak kiszúrni a pártok.) Így legalább két ellenzéki miniszterelnök-jelölt lesz, ami azért is jó és hasznos, mert ily módon a választás után vitathatatlanul eldől, hogy miniszterelnöknek egyik sem alkalmas, de kettejük közül melyik lett volna kevésbé alkalmatlan jelölt.