Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 25., csütörtök

Kupleráj

Nekünk az lenne a dolgunk, hogy erősítsük meg a miniszterelnök urat a székében, vagy magában legalább az MSZP-t – ezt a magyar alvilág egyik meghatározó figurájaként számon tartott Portik Tamás mondta 2008 nyarán egy budai étteremben Laborc Sándornak, a polgári elhárítás akkori vezetőjének. Előbbi éppen lazacot, utóbbi pedig porhanyós fácánt falatozott, majd rozéval koccintottak a 2010-es választásokra, és nevettek.

De fogalmazzunk máshogy, Magyarország polgári titkosszolgálatának az első emberét a nap huszonnégy órájában, egy külön számon bármikor hívhatta a hazai szervezett bűnözés egyik ikonja, aki jelenleg több, a kilencvenes években végrehajtott leszámolásos bűncselekmény gyanúsítottja. Talán nem kell nagy merészség kijelenteni azt, hogy ez egy demokratikusan működő országban, egy jogállamban nem történhet meg.

A Portik–Laborc-találkozók egyébként azt követően jöttek létre, hogy a volt Energol-vezér egy közvetítőn keresztül kapcsolatba lépett Szilvásy Györggyel, aki ekkor a polgári titkosszolgálatokat irányította (!). Az ő felettese ebben az időszakban Gyurcsány Ferenc kormányfő, az MSZP elnöke volt.

Igen beszédes az is, hogy a botrány kirobbanása után miként reagáltak a „demokratikus” baloldali pártok a történtekre. A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció – Szilvásy Györgyhöz és Laborc Sándorhoz hasonlóan – természetesen manipulációról beszél. Mesterházy Attila viszont igyekezett a már általa vezetett MSZP-t leválasztani a botrányról, és döbbentének adott hangot. Kijelentette, elfogadhatatlan, hogy bárki politikai céljai érdekében próbálja felhasználni a titkosszolgálatokat, vagy hogy bűnözőket biztasson ellenfelei lejáratására. Bajnai Gordon, az Együtt 2014 politikusa leszögezte, a Gyurcsány-kormány tagjaként fogalma sem volt a találkozókról, Laborc Sándort pedig az ő miniszterelnöksége idején távolították el a főigazgatói posztról.

Ezen a ponton azért érdemes egy kicsit elidőzni. Laborc Sándor ugyanis egy másik, a titkosszolgálatokkal összefüggésben lévő botrány miatt mondott le 2009 nyarán. Ez pedig nevezetesen az UD-ügy volt. Mindenki emlékezhet arra, hogy valódi fegyver helyett hatástalanítottat, vagyis játékot foglalt le a rendőrség az UD székházában, miután Laborc Sándor lőfegyverrel való visszaélés miatt tett feljelentést. A legmegmosolyogtatóbb mégis az volt, amikor az UD Zrt. egyik vezetőjének a lehallgatásakor Laborcék a Macet – vagyis a Macintosh típusú számítógép rövidített nevét – MeH-nek, azaz Miniszterelnöki Hivatalnak értették.

 Villányi Károly teljes publicisztikáját az MNO-n olvashatja.
(Magyar Nemzet, 2013. április 25.)
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...