Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 25., csütörtök

Lajos Kassák

File:Kassák1 Érsekújvár.jpgStatue of Lajos Kassák in Érsekújvár


Lajos Kassák was born in Érsekújvár in present-day Slovakia. His father was an apothecary assistant and his mother a laundress. Although his parents wanted him to attend higher education, he decided to quit his studies and started work as a locksmith assistant, gaining a letter of indenture as an apprentice.

Career

In 1904 Kassák moved to Budapest, where he worked in a factory on the outskirts of the city. He participated in the labor union movement, and organized several strikes. In 1905 he was fired several times for organizing strikes.
In 1907 he left for Paris - on foot and without any money; the city was attracting artists and intellectuals from throughout eastern Europe. He was expelled to Hungary in 1910. The experiences of this journey were later covered in his autobiography entitled Egy ember élete (A Man's Life) (published periodically from 1927–1935, and as a book in 1937).
Despite his lack of formal education and inadequate writing skills, Kassák fought fiercely to publish his works. His first poem was published in 1908, and his first collections of short stories in 1912, titled Életsiratás. In 1915 he published his first collection of poems, Éposz Wagner maszkjában (Epic in the Mask of Wagner). That same year, he launched his first journal, entitled A Tett (The Action), which was soon censored and banned for being "pacifist". He was part of the intellectual movement that included the group of painters known as The Eight whose work he supported in his journals. He started Ma (Today) in Budapest, and later published it from Vienna.
During the Hungarian Soviet Republic in 1919, he become a member of the special Writers Directorate. After fierce debates with the republic's leader, Béla Kun, he decided to distance himself from Bolshevism, yet he always remained leftist. He never distinguished between being a socially responsible individual and an artist: his art was part of his self-definition as a "socialist man". After the fall of the Hungarian Soviet Republic, he emigrated to Vienna. There he continued publishing his second journal, Ma (Today).
In 1926, Kassák returned to Hungary. He continued editing and publishing journals such as Munka (Work) (1927–1938) and Dokumentum (Document) (1927), both of which were independent leftist avant-garde journals.
His autobiography, Egy ember élete (A Man's Life) was published in sections periodically in the Hungarian literary journal, Nyugat, between 1923 and 1937. After he published it as a book, he was prosecuted because of its chapters concerning the Hungarian Soviet Republic.
He regularly published in leftist newspapers. From 1945 to 1947, he edited the journal Kortárs (Contemporary), which closed when it was banned. In 1947 he returned to political duties, as the communists had taken over the Hungarian government. He was appointed as the head of the Social Democratic Party's Art Commission. In 1948 he became an MP. A year later he had to change seats in the Parliament, and later he had to resign, and finally retire because of the change of the political climate.
In 1953, Kassák criticised the Party's cultural politics, and was expelled from the party. Because of this, he was not allowed to publish for years, until 1956, when he was elected to be a chair in the Writers Association, an influential organization of the era. From 1957 he become practically muted by the cultural censorship of the Party, and was not allowed to travel, exhibit and publish until his death. However even in his silence, he influenced a large number of artist both in Hungary and internationally.travel, exhibit and publish until his death. However even in his silence, he influenced a large number of artist both in Hungary and internationally.

Work

Kassák is considered to be the main father figure of the literary Hungarian Avant-garde, and one of the first poet/writer/artists from a working-class background.[citation needed] His views on historical avant-garde movements influenced the region's perception and artistic production. His journals Ma ("Today") and the Tett ("The Deed") were widely followed. He was heavily influenced by the international constructivist movement and issued several manifestos: Képarchitektúra ("Image Architecture", 1922), Vissza a kaptafához ("Back to the Basics", 1923), and A konstruktivizmusról ("On Constructivism", 1922).
As he is associated with more than one style or movement, most art historians refer him as an "Activist", a special label issued to express the socially engaged style of his artistic production. Functionality and social effectivity were the main characteristics of his works, which have to be implemented by the modern being in order to create a world of social equality.
His works include concrete poetry, billboards, design, novels, and paintings, and were influenced by Expressionism, Dadaism, Futurism, Surrealism and Constructivist tendencies.

Legacy

  • The Lajos Kassák Museum is dedicated to his work, located near his last residence in northern Budapest.

Quotations

  • "The father of every good work is discontent, and its mother is diligence."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...