Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. február 1., péntek

Itt az idő

Hatalmas diplomáciai, gazdaságpolitikai győzelem lenne, és hazánk szuverenitása szempontjából sem volna utolsó, ha tavasszal megszabadulnánk egy, az országot már kilencedik éve szorongató kolonctól: a Brüsszel által indított túlzottdeficit-eljárástól.

Mióta beléptünk a közös Európába, azóta függ Damoklész kardjaként a fejünk fölött ez a büntetéssel fenyegető minősítés, amit a rossz adósoknak tartanak fenn. Tehát egyetlen napot sem töltöttünk el az unióban úgy, hogy ne kellett volna attól tartanunk, egyszer majd megvonják tőlünk a támogatások egy részét, ráadásul pont abból a kasszából, amit az elmaradottabb régiók – Magyarország 80 százaléka ide tartozik – felzárkóztatására használnak fel.
Így vezette be a baloldal az Európai Unióba hazánkat. Ráadásul hosszú kormányzása alatt a szociálliberális koalíció egy fikarcnyit sem törődött azzal, hogy mi lesz az adósságokkal és az államháztartási hiánnyal. A Brüsszel szavára egyébként mostanság különösen sokat adó, és az uniót a demokrácia etalonjának tartó baloldali ellenzéket az ország élén cseppet sem fékezte a parttalan pénzszórásban semmilyen nyugati tiltó szabály. A megsokszorozódó tartozásaink mellett egyetlen évben sem sikerült rendben tartaniuk a büdzsét. Olyan terhet raktak mindannyiunk vállára, amit csak évtizedek alatt sikerül eltüntetnünk. A Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kabinetek által felvett újabb és újabb hitelek között olyan is van, amit a 2040-es évek elején kell majd gyermekeinknek és unokáinknak visszafizetniük. Harminc év múlva is itt lesz még a szocialista örökség. Az államadósság felhalmozói akkora kárt okoztak, amire még talán egy háború sem képes. Mégis úgy gondolják, a jelen helyzetben is jobban tudják a jelenleg kormányzóknál azt, hogy ezt az elképesztő bajt hogyan kell rendbe hozni.
Még jó, hogy az ország vezetéséhez most nincs szükség rájuk. Mert az adósság fokozatos és lépcsőzetes leépítése mostanra tényleg megkezdődött, és az ország egy évtized után ismét a megfelelő irányba fordult.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.
(Nánási Tamás - Magyar Nemzet, 2013. január 26.)
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...