Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. február 14., csütörtök

Hat vagonnyi húszezres

Hat tehervagont töltene meg az a pénzmennyiség húszezer forintosokban, amit megszerezhet Magyarország az uniótól a következő, 2014 és 2020 közötti pénzügyi ciklusban – ekképpen érzékeltette Orbán Viktor magyar miniszterelnök a brüsszeli tárgyalások lezárását követően, mekkora összegről is van szó.

Az egy főre jutó támogatásunk 712 ezer forint lesz, szemben a mostani 660 ezerrel. Ezzel Litvánia mögött a második hely a miénk. Hazánknak összesen 7080 milliárd forint jut. Ez a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 3,6 százalékának felel meg. E tekintetben csak Bulgária előz meg minket. A mostani ciklusban a hetedikek voltunk ebben a sorrendben. A nettó pozíció teljes összegét tekintve pedig a harmadik helyen leszünk, szemben a jelenlegi ötödikkel. Mindezt úgy érte el a kormány, hogy eközben az Európai Unió költségvetésének összege csökken. Azt is sikerült kiharcolni, hogy megmaradjon a korábban vitatott áfaelszámolás lehetősége, így a fejlesztések 75 százalékos uniós támogatási részaránya 85 százalékra emelkedik hazánk esetében, ami 210 milliárd forint megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek. A vállalkozások szemszögéből annyi azért kívánatos lenne, ha sokkal egyszerűbben élhetnének egy önerő biztosítást segítő hitellel, illetve az előleglehívás lehetőségével. Pozitívum, hogy a legszegényebb magyar régióknak jutó támogatás sem csökken, sőt az elmaradott térségek hátrányos helyzetét az EU plusz 1,56 milliárd euróval kompenzálja majd. A tortára habként a kormány sikeresen kialkudott 48 millió eurót a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemére.
Ennyit a tárgyalás mérlegéről!
Épelméjű ember ilyenkor hátradől a fotelban, kinyit egy üveg bort. Ám úgy tűnik az ellenzéknek nincs dugóhúzója, képtelen lelazulni, örülni meg végképp nem tud. Nem hiszek a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitásban, ők igen. Holott a kormány sikere az övék is (lehetne), hiszen ezekből az eurókból a liberális, a szocialista vagy a szélsőjobbos vállalkozók is részesedhetnek. Főleg annak fényében, hogy a jelenlegi tizenöt helyett hatvan százalék jut majd gazdaságfejlesztésre.
Az ellenzék mégis vészharangot kongat. Elképzelem, amint a pénteki bejelentés előtti egyik éjszakáján Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője forgolódott ágyában, nem jött álom a szemére. Aztán felpattant, odaült az íróasztalához, s hajnalig törte a fejét. Bár a számokat még nem látta, remegő kézzel ugyan, de kitartóan fogalmazta közleményét. Már pirkadt, mire a sokadik papírra vetett agymenés után megszületett a mű mű. Szerinte az Orbán-kormány nem tudta érvényesíteni a magyar nemzeti érdekeket a költségvetési vitában, s mindez az Orbán-kabinet fejlesztési és Európa-politikájának teljes csődjét bizonyítja. Magyarország ezért túl nagy árat fizet.
„Könny szökött a szemembe” annál a résznél, amikor azt olvastam, a szocialisták csalódtak, mert Magyarország 4,6 milliárd eurót vesztett a jelenlegi költségvetési időszakhoz képest. Mondják ők, akik kaotikus pénzlehívási rendszert hagytak maguk mögött, szerény kifizetési mutatókkal. A „bölcs” Tabajdi szerint a Fidesz „antidemokratikus, Európa-ellenes külpolitikájával” jelentősen beszűkítette hazánk érdekérvényesítő lehetőségeit. Végezetül jó szocialista módjára leszögezte, a magyar szocialista EP-képviselők el fogják utasítani a költségvetést a parlamenti szavazás során.

A teljes publicisztikát a magyarhirlap.hu-n olvashatja.
(Csákó Attila - Magyar Hírlap, 2013. február 12.)
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...