Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. február 14., csütörtök

Rezsimenet


Ne lepődjünk meg, ha az éhségmenet után a rezsimenetet is megszervezik a derék szocialisták, természetesen spontán, alulról jövő, civil kezdeményezés gyanánt, amibe úgy kell belekönyörögni az MSZP-s résztvevőket.

 
Mert nem jó ez a kormány által meghirdetett rezsicsökkentés, hiszen akinél nincs gáz meg villany, az nem érzékel az egészből semmit, bezzeg a gazdagok, akik mást se csinálnak, mint az úszómedencéjüket fűtik, azok megint jól járnak, mert tíz százalékkal olcsóbban állíthatják elő a lábvizet. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a szocialisták szavazóbázisát gyarapító notórius nem fizetők szintén kimaradnak az árcsökkentés áldásaiból, hiszen ők sem érzékelik az olcsóbb gáz, villany, víz hatásait, viszont ők az áremelést sem érzékelnék, így kerül egyensúlyba a roppant érzékeny szociális mérleg.) A lényeg az, hogy nem így kell jót tenni a néppel, de ezt a kormány és a kormánypártok nem képesek belátni, hiszen mindig hiányzott belőlük a szociális érzékenység szikrája is, már Kovács László is megmondta, de a szocialistákon kívül megesküszik rá az összes SZDSZ-es, LMP-s, valamint az MDF-es Bokros Lajos szintén.

Mert a XXI. században, az EU közepén, a globalizáció sűrűjében a haladást tagadó és megakasztó eljárás az, ha csökkentik a multik által diktált árakat, lett légyenek bármily irreálisan magasak azok. A megfizethetetlen magas árakat azért kalkulálták ki, hogy az embereket soha vissza nem téríthető hitelek felvételére kényszerítsék, mert az így kialakult adósrabszolgaság a modern gazdaság alapja és motorja. Nyilvánvaló, ha a magyar kormány visszavásárolja a multiktól a közműcégeket, s leszállítja a szolgáltatások árát, akkor hazánkat kizökkentik a világgazdaság spekulatív körforgásából, s még az a hátborzongató lehetőség is megeshet, hogy a magyar gazdaság valami minimális önállóságra tesz szert. Értjük, hogy egy szocialistának elrettentő ebbe belegondolni, ha másért nem, hát némely korrupciós csatornák bezáródása miatt. Tiltakozniuk és védekezniük kell a rezsicsökkentés ellen, lehetőleg tűzzel-vassal, de nekik jobban kézre esik, ha hülye ötletekkel mutatják meg sajátos szociális kreativitásukat.

Ugró Miklós teljes írását a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.
(Magyar Nemzet, 2013. február 11.)
 
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...