Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. január 12., szombat

Kondérra fel!

Máté T Gyula

- 2013. január 11., péntek
Álláspont
 
 
– Kő’ pénz?
– Kő’!
Egyszerű és világos üzenete van ennek a két mondatnak. Mentes mindenféle politikai sallangtól, erkölcsi egérfogótól és civilizációs idealizmustól. Kristálytiszta, külvárosban is érthető „virítsd a lóvét” logika.
Persze meg lehet szebben is fogalmazni, hiszen mi másért adott volna pártprogram-íróknak szakmát a kezébe a mindenható. Az ATV és a Klubrádió rikító homályából kitört tököli remete új szerveződése, a Szabadelvű Polgári Egyesület például emígy hirdeti az igét: „Meg akarunk szabadulni a 21. századra dogmává silányult ideológiai béklyóktól.”
Kuncze Gábor szabadelvű kollégáival az elmúlt bő húsz évben bizonyította, nincs béklyó, amely korlátozhatná a liberális érdekérvényesítést. Oda a korrupcióba süllyedt madaras SZDSZ, némi kispadozás után itt az égszínkék kugligolyóval tündöklő SZPE. Szabadmadár, szabadpolgár – az ellenzék legutóbbi egyeztetésén már Kuncze is ott volt közjogról véleményt alkotni.
A „demokratikus ellenzék” múlt héten kezdődött – a médiát hónapokra tematizálni remélt – tárgyalósdija óta nem egyszer írtuk le: mindez csak színjáték, az MSZP vezérkara alkudozik Bajnai hazai és külföldi lobbistáival. Gyurcsány, Schmuck, az Együtt 2014 vezér-nímandjai csak szekundálnak, vagy ha úgy jobban tetszik, politikai kánkánt adnak elő a főszereplők mögött. Az előadást csak a sajtónak és az összefogás szótól választási eksztázisba eső szocialista-liberális szavazó-nagymamáknak szánják.
Nos, a héten ez a lábfelkapó ellenzéki tánckar tovább bővült. Magas gázsira még egy 2014-es választási siker esetén sem számíthatnak
a „nagy osztozkodók” mellett, de hát csak jut valami a kondérból, ha időben odasündörögnek.
A már említett Kuncze-brigád mellett feltűnt az örök szabadelvű Ungár Klára tiszta szemű szerveződése, és bejelentkezett a régebben a középszavazókat jól megosztó Centrum Párt is. Utóbbi már Kupa-mentes, a napocskás logó maradt, mosolyogva jönnek az ellenzéki kondérhoz.
A hírek szerint szívesen „táncolna” a Híd a Demokráciáért Egyesület is – centrumszerűen igéző név, hallani is ugyanannyit lehet róluk, bejegyezve sincsenek, viszont már eddig is lelkesen aláírtak mindent, amit eléjük tettek. A Nők Lázadása Egyesület is bejelentette csatlakozási szándékát, elszánt szinglik halmozzák a demokrata baseballütőket a Cosmókra és Marie Claire-ekre. Mert mi mással is lehetne készülni arra a nőpolitikai egyeztetésre, ahova jó Pityinger László is betoppanhat, „Na mi van baba, itt van Dopeman papa” című híresen feminim slágerét dúdolgatva.
S akár hiszik, akár nem, még a Vállald Magad Egyesület is felsorakozott a gonosz orbánizmus elleni harcra. Szaktudásuk főleg az alkotmányozás terén lehet kikerülhetetlen, kíváncsian várjuk, hogy a „nemváltás” kérdésköre miképp lesz szabályozva ballib meseország ideális alaptörvé­nyében. Valljuk meg, nem igazi demokrata választási program az, amely nem foglalkozik kiemelten a „biszexuálisok beilleszkedésével a meleg- és a heteróvilágba”.
A Népszabadság szerint az ellenzéki haknigárda még kiegészülhet a vörös csillagból jól prosperáló kártérítésüzletet gründoló Vajnai Attilával, s jöhet az MSZP partizánszövetsége, a MEASZ is. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tömegbázisban ugyan kihívásokkal küszködik, de nagyszerű vezetője bármikor szívesen talál fasisztát és rasszistát Paul Lendvai megrendelésére.
Finoman szólva is vegyes csapat, vegyes világ- és egyéb nézettel. S akkor mi van? Kit érdekel? Le a „dogmává silányult ideológiai béklyókkal”! Valami vagy fizet, vagy nem fizet!
Az ellenzéki kerekasztal kondérlovagjait tanulmányozva ne felejtsünk el még egy dolgot: nem új emberekről van szó. A meghatározó figurák ugyanazok, akik 2002 és 2010 között a vérkorrupt MSZP–SZDSZ-rezsimet irányították, közreműködtek a lopásban, vagy belőle éltek. Ez nem új erő, nem új politika, nem új érdek – ez a régi tolvajbuli újbóli megidézése.
– Utálod Orbánt?
– Utáljam?
– Kő’ pénz?
– Kő’!
S megszületett az ellenzéki összefogás, a demokraták értékeken alapuló nagyszerű szövetsége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...