Stefka Isatván2013. január 2., szerda
Álláspont
Ennek
megállapítása mindig nézőpont kérdése. Persze mindent felülírnak a
tények. De vannak olyanok, akiket nem zavarnak a tények, a valóság, és
rendre csak az ellenkezőjét állítják. A folyamatos hazudozók mindig
számítanak az emlékezetkihagyásra, a kegyes felejtésre és természetesen a
történelemhamisításra. A hazudozást alakíthatja a kényszer, a szükség,
de indukálhatja a rosszindulat, a hatalom megszerzése és egyfajta
morális romlottság, akinek nem számít sem ember sem isten. Az egyenesen
pofátlanság, amikor valaki úgy hazudik, hogy tudja, nem mond igazat.
Ebben a komcsik mindig is mesterek voltak, mivel évszázados hagyománya
van a bolsevik módszernek: tanulni, tanulni, tanulni, de inkább hazudni,
hazudni, hazudni.
Hazugsággal, átveréssel, aztán terrorral tudták összetartani valamivel több mint hetven évig a nagy Szovjetuniót. Sztálin hűséges tanítványai közül Rákosi szelleme még ma is él. Az MSZP hatalomra jutásakor Lendvai Ildikó hittel, meggyőződéssel jelentette ki többször, aztán tagolva: „nem lesz gázáremelés!” Tudjuk, nyolc év alatt 200 százalékkal emelték a gáz árát. Gyurcsány Ferenc a 2006-os miniszterelnök-jelölti kampányban élő televíziós vitában felháborodottan utasította vissza Orbán Viktor feltételezését az orvosi vizsgálat fizetőssé tételéről. Kétszer is megismételte: a szocialisták nem engedik, hogy az orvosi vizsgálatért fizetni kelljen vagy a kórházakat privatizálják. S ezek az ígérgetések, hazugságok bejöttek a választásnál, mi pedig emlékezünk a vizitdíjra és a kórházak magánosítására. Ugyanígy a Kádár-korszakban egy jelentős réteg elhitte, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. Addig tanították a hazugságokat az iskolákban, a történészek egy része addig magyarázta félre a valóságot, hogy a Ellenforradalom tollal és fegyverrel könyv hazugságai lettek az irányadók. Holott már a honvédelmi harcok közben közmegegyezés volt, szájról szájra járt, hogy szabadságáért harcolt ez a nép.
Nos, itt tartunk még mindig ebben a tudati összevisszaságban, zűrzavarban a rendszerváltás után huszonkét éve. Nem véletlen, hogy be vannak tojva a liberálbolsik az új oktatási-nevelési elképzelésektől, és ezerrel támadják, mert esetleg képes lenne rendet teremteni végre a nebulók fejében. Képes lenne igazi értékrendet felsorakoztatni a diákság előtt. Ezért vonultatnak fel félrevezetett „testvéri tankokat” az utcákon, hátha hazug szándékaik kapnak támogatást.
De erről szó sem lehet. Még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy valóban deficites ez az ország. Rosszabb állapotba került, mint huszonöt éve volt. Most játsszák Csurka István Deficit című darabját az Új Színházban. Az 1967-ben írt abszurd játék bemutatását az épülő szocializmus vigyázó cenzorai csak tizenkét évvel később engedélyezték játszani. Volt is mitől tartaniuk. Csurka a kiúttalanság, a társtalanság, a gyökértelenség, a szenvtelenség, a morális üresség kétségbeesett drámáját tárta a magyar társadalom elé. S mindez azért történhetett meg, mert a társadalom egy része elvtelen alkut kötött a hatalommal: a szabadság, a függetlenség helyett választotta a Wartburgot, a Trabantot és a víkendtelkeket. Ugyanakkor más választása aligha volt, mert betörték volna a fejét.
Mégis miről van szó? Arról, hogy sokat vesztettünk identitástudatunkból, egyáltalán a tudatunkból. Hiszen minden ott dől el. Mennyire vagyunk átverhetők, megvehetők. Erről lesz szó a következő években, évtizedekben. Kinek mennyi embert sikerül a maga oldalára állítani? Az agymosás, az átverés eddig jól bevált. Ezt az alattomos módszert akasztotta meg két és fél éve a kétharmad.
Kérdés, mennyit fognak hazudozni az idén? Most kell csak igazán hazugság fegyvert bevetni, a hazugságháborút folytatni, mert ezek a „kifogástalan” urak 2014-ben szeretnék ott folytatni, ahol 2010-ben abbahagyták.
Ezt nem szabad engednünk. Most már csak azt kell tudnunk pontosan: ki hazudik? Ki akar bennünket félrevezetni? Ennek megállapítása döntéseinkben, életünkben hosszú évtizedekre meghatározó jelentőségű lehet. De hogy ezt időben felismerjük, ehhez kell tudatunk, gondolkodásunk vegytisztasága.
Hazugsággal, átveréssel, aztán terrorral tudták összetartani valamivel több mint hetven évig a nagy Szovjetuniót. Sztálin hűséges tanítványai közül Rákosi szelleme még ma is él. Az MSZP hatalomra jutásakor Lendvai Ildikó hittel, meggyőződéssel jelentette ki többször, aztán tagolva: „nem lesz gázáremelés!” Tudjuk, nyolc év alatt 200 százalékkal emelték a gáz árát. Gyurcsány Ferenc a 2006-os miniszterelnök-jelölti kampányban élő televíziós vitában felháborodottan utasította vissza Orbán Viktor feltételezését az orvosi vizsgálat fizetőssé tételéről. Kétszer is megismételte: a szocialisták nem engedik, hogy az orvosi vizsgálatért fizetni kelljen vagy a kórházakat privatizálják. S ezek az ígérgetések, hazugságok bejöttek a választásnál, mi pedig emlékezünk a vizitdíjra és a kórházak magánosítására. Ugyanígy a Kádár-korszakban egy jelentős réteg elhitte, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. Addig tanították a hazugságokat az iskolákban, a történészek egy része addig magyarázta félre a valóságot, hogy a Ellenforradalom tollal és fegyverrel könyv hazugságai lettek az irányadók. Holott már a honvédelmi harcok közben közmegegyezés volt, szájról szájra járt, hogy szabadságáért harcolt ez a nép.
Nos, itt tartunk még mindig ebben a tudati összevisszaságban, zűrzavarban a rendszerváltás után huszonkét éve. Nem véletlen, hogy be vannak tojva a liberálbolsik az új oktatási-nevelési elképzelésektől, és ezerrel támadják, mert esetleg képes lenne rendet teremteni végre a nebulók fejében. Képes lenne igazi értékrendet felsorakoztatni a diákság előtt. Ezért vonultatnak fel félrevezetett „testvéri tankokat” az utcákon, hátha hazug szándékaik kapnak támogatást.
De erről szó sem lehet. Még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy valóban deficites ez az ország. Rosszabb állapotba került, mint huszonöt éve volt. Most játsszák Csurka István Deficit című darabját az Új Színházban. Az 1967-ben írt abszurd játék bemutatását az épülő szocializmus vigyázó cenzorai csak tizenkét évvel később engedélyezték játszani. Volt is mitől tartaniuk. Csurka a kiúttalanság, a társtalanság, a gyökértelenség, a szenvtelenség, a morális üresség kétségbeesett drámáját tárta a magyar társadalom elé. S mindez azért történhetett meg, mert a társadalom egy része elvtelen alkut kötött a hatalommal: a szabadság, a függetlenség helyett választotta a Wartburgot, a Trabantot és a víkendtelkeket. Ugyanakkor más választása aligha volt, mert betörték volna a fejét.
Mégis miről van szó? Arról, hogy sokat vesztettünk identitástudatunkból, egyáltalán a tudatunkból. Hiszen minden ott dől el. Mennyire vagyunk átverhetők, megvehetők. Erről lesz szó a következő években, évtizedekben. Kinek mennyi embert sikerül a maga oldalára állítani? Az agymosás, az átverés eddig jól bevált. Ezt az alattomos módszert akasztotta meg két és fél éve a kétharmad.
Kérdés, mennyit fognak hazudozni az idén? Most kell csak igazán hazugság fegyvert bevetni, a hazugságháborút folytatni, mert ezek a „kifogástalan” urak 2014-ben szeretnék ott folytatni, ahol 2010-ben abbahagyták.
Ezt nem szabad engednünk. Most már csak azt kell tudnunk pontosan: ki hazudik? Ki akar bennünket félrevezetni? Ennek megállapítása döntéseinkben, életünkben hosszú évtizedekre meghatározó jelentőségű lehet. De hogy ezt időben felismerjük, ehhez kell tudatunk, gondolkodásunk vegytisztasága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése