Cégvilág

Szajlai Csaba

- 2013. január 3., csütörtök

Álláspont

Ha jól értelmezzük a soros ír uniós elnökség jelzését, akkor összességében egy szorosabb Európa felé mozdulunk 2013-ban. Erre szükség is lenne, hiszen az erős pénzügyi és gazdasági kötelék – leegyszerűsítve ez az amerikai modell – kimozdítaná az EU-t a recesszív környezetből, s megteremthetné a növekedés hosszabb távú feltételeit is. Mindenesetre a stabilitás, munkahelyteremtés és növekedés kulcsszavai mellett az ír uniós elnökség kiemelt jelentőségűnek tartja még az Európa-szerte 87 millió embert foglalkoztató kis- és közepes vállalkozások megerősítését, hiszen az „európai gazdaság gerincéről” van szó. Számukra olyan javaslatokat tervez az ír elnökség, amelyek javítják finanszírozási lehetőségeiket, valamint esélyeiket a közbeszerzési eljárásokon, továbbá megfelelő forrásokat biztosítanak kutatási és fejlesztési célokra.
Első pillantásra a szóban forgó terv fölöttébb ambiciózus, más kérdés, hogy „mennyi” jut majd el belőle az európai és ezzel együtt a magyarországi „cégvilághoz”. Nekünk persze minden uniós jelzés fontos, hiszen a magyarországi fejlesztéspolitika kilencven százalékban éppen a közösségi forrásokra épít.
Idézhetnénk Parragh Lászlót is, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, hogy a „cégek tartják víz felett az országot”. Az MKIK elnöke – aki egyébként ügyesen kilobbizta az ötezer forintos regisztrációs díj bevezetését a kormánytól, amúgy jogosan, miután privát befizetésekből előbb-utóbb borult volna az egész kamarai rendszer, nota bene: az önkéntes szisztémát éppen az első Orbán-kormány vezette be –, alapvetően az államigazgatás munkaszervezését látja tökéletlennek Magyarországon. Tapasztalatai szerint a kamara negyedannyi emberrel kényelmesen el tud látni bizonyos, az államtól átvett feladatokat, ami szintén arra utal, hogy nem működik jól a gépezet.
Eközben viszont gazdasági szakértők azt róják fel, nagyon fájó a magyar gazdaságnak, ha egy-egy nagyvállalat kivonul az országból, és 2012-ben bőven volt példa erre is! Hogy ne csak a szépre emlékezzünk az óévből: lehúzta a rolót a Bricostore, megszűntek a Match üzletek, a Cora úgyszintén. Értékesítette magyarországi társaságát az Office Depot, s búcsút mondott hazánknak a Crédit Agricole Bank, továbbá esély mutatkozik arra is, hogy a Visa bankkártyatársaság is távozzék tőlünk. Lassan-lassan az energiaszolgáltatók is vághatják a centit. Arról nem is szólva, a magyar húsipar emblematikus cégei is csődbe kerültek. De ki emlékszik már a Malév bedőlésére!
A felsorolás pusztán a látlelete a hazai cégvilágnak, miután a múlt évet több mint 23 ezer új felszámolási eljárással zárta a magyar gazdaság. Bár az óév második félévben jelentősen csökkent a közzétett új fizetésképtelenségi eljárások száma, emögött nem a gazdasági helyzet javulása, hanem az új cégtörvény áll.
Hogy elengedhetetlen-e a helyzet hatósági kezelése? Aligha csak erről van szó. Inkább arról, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozásokra hatalmas adóteher nehezedik, egy folyamatosan szűkülő belső piacon. Például csak a devizahitel-törlesztés kiszippant ezermilliárdot, és még erre lehet számítani hat-hét esztendeig. A központi elvonások mértékéről pedig érdemes megjegyezni: nem tud tartósan negyven százalék alá kerülni a GDP-arányos adóterhelés, amely kelet-európai viszonylatban kiemelkedően magas. A 27 százalékos áfával és a 37 százalékos evával pedig képtelenség versenyképesnek lenni, és eközben a lakossági rezsiköltségek „ellentételezése” éppen a cégekre terelődik. Odáig jutottunk, hogy a magyar gazdaság teljesítményét lassan csak és kizárólag a multik adják. A gond az, hogy 2006-tól képtelen bővülni a gazdaság, és könnyen előállhat, hogy a korábbi, évente átlagosan háromszázalékos bővülési kibocsátási szint csak 2016-ra térhet vissza…
Úgyhogy, összes erőnket bedobva drukkolunk az ír elnök­ségnek.