Máté T Gyula- 2013. január 4., péntek
Álláspont
– Minden rendben Gergőkém? Ajándékok tetszettek? Asszonynak a friss Szinyei Merse?
– Persze fater, minden passzolt, volt üresedés a falon. Nálatok minden O. K.?
– Kicsit megfáztam, de jövő héten megyek melegedni.
– Hova? Megint Péter báékkal Kubába?
– Még nem biztos, a múltkor láttam a Natgeon, ahogy Dél-Afrikában nyalákat futtattak, lőnék én is egyet.
– S azt szabad?
– Miért ne szabadna, jó az alaptörvényük, engedi. Meg nem is drága, rongyos kétezer euró plusz rezsiköltség, s már le is vadászhatod.
– Jól hangzik, majd mesélj. Addig is, ne alkotmányozzunk egyet fater?
– Alkotmányozzunk, kisfiam!
Az egyszeri kívülálló valahogy így képzeli el, amikor Bárándy Gergely MSZP-s képviselő és édesapja, Bárándy Péter, a Bajnai-szerveződés delegáltja leül a majdani új alaptörvényről egyeztetni. Na persze nem akármilyenről, mert nem elég a mostanit eltörölni és a bő húsz éve összeférceltet visszaállítani. Olyan kell, amely nemcsak „helyreállítja a jogállamot” hanem még meg is újítja azt. Azért ez már nem semmi, nincs ügyvéddinasztia, amely nem ilyenről álmodna, ha éppen nincs megvédeni való milliárdos adócsaló vagy kameracsalogató közszeméremsértő.
Egy percig sem kételkedem benne, hogy az a koncepció, amelyről a két Bárándy doktor és a DK-s Molnár Csaba megegyezik, az csak valami egészen nagyszerű dolog lehet majd. Vagy ha nem, a potenciális baloldali és liberális szavazóval ez lesz elhitetve. Gondosan mosolygó ellenzéki pártdelegáltak fogják bejelenteni, hogy hosszas egyeztetés után kialakították a „demokratikus koncepciót”. Szakpolitikusok és független szakértők fognak versenyt örvendeni a szakértő dokumentumoknak. Az ATV nézői és drága Bolgár úr hallgatói pedig leizzadnak örömükben a nagy demokrata összefogás hírére. Aki innentől nem szavaz rájuk, az orbánista mameluk vagy legalábbis sötétben bujkáló fasiszta.
Mert ennek a nagy ellenzéki egyezkedésnek mindössze ez a lényege. A porhintés.
Az igazi egyezséget nem a hetekig elhúzódó kávé- és pogácsaőrlő
tárgyalásokon fogják megkötni. Mesterházy Attila és Bajnai Gordon, és a mögöttük álló gazdasági csoportok fognak megalkudni. Amikor az elsőválasztó lányok ízlésére fogyott MSZP-elnök és a hazai demokrácia Bubu-mosolyú főszakértője kiáll a nyilvánosság elé, s bejelenti az egységes választási listát, akkor jön létre az üzlet.
Minden más csak díszlet.
A mostani ellenzéki tárgyalásokra felvonultatott pártocskák a politikai kánkánt hivatottak eljárni Mesterházy és Bajnai mögött. A szocik hozták Árok Kornél szervezetét, amely képviseli Árok Kornélt és barátait. Jött még Schmuck Andor, ezúttal szocdem színekben. A médiakarcsú bonviván hozza ugyan nyugdíjas klubjait, de kérdés, ér-e még bármit is a szépkorú kártya. Anno Dávid Ibolyáéknak sikerült kopogtatócédulát és parlamenti öt százalékot gründolniuk, de legutóbb már egy fővárosi polgármesterjelöltségre sem futotta. Bajnainál az említett mesevigyor mellett a mögötte álló hazai és külföldi lobbistáknak van súlyuk. A Szolidaritás legfeljebb néhány díszmelóst szállít, a programalkotáshoz meg annyit tesz hozzá, hogy legyen egy darab kirúgott ex-katona, ex-szakszervezetis a parlamentben. S ha őt „véletlenül” éppen Kónya Péternek hívják, az már egyenesen kormányzati koncepció. Juhász Péter Millája időleges és csereberélhető médiageg, Bubuék pénze nélkül romkocsmai álom lenne, két bódító dekk között. Gyurcsány pártja sem önálló erő, hanem legfeljebb számlázási tétel a nagy alku után, Fletó odaáll, ahonnan az elveinek legmegfelelőbb ajánlatot kapja.
Az ellenzéki dísztárgyalásokról hiányzott a 4K!, ami nem baj, mert ha az egész párt eljön, kellett volna még négy szék, annyi meg nem fért az asztal mellé. Az LMP-nek persze kerítettek volna helyet, és kerítenek is majd, de ez egyelőre a jövő – gyaníthatóan lekottázott – zenéje még.
Az elkövetkező hetekben tehát rengeteg szebbnél-szebb koncepcióról és megállapodásról hallhatunk majd. Két dologról azonban a nyíltság, szólásszabadság és demokrácia lovagjai biztosan hallgatni fognak: az IMF és a bankadó szerepéről 2014 utánra képzelt meseországukban.
– Persze fater, minden passzolt, volt üresedés a falon. Nálatok minden O. K.?
– Kicsit megfáztam, de jövő héten megyek melegedni.
– Hova? Megint Péter báékkal Kubába?
– Még nem biztos, a múltkor láttam a Natgeon, ahogy Dél-Afrikában nyalákat futtattak, lőnék én is egyet.
– S azt szabad?
– Miért ne szabadna, jó az alaptörvényük, engedi. Meg nem is drága, rongyos kétezer euró plusz rezsiköltség, s már le is vadászhatod.
– Jól hangzik, majd mesélj. Addig is, ne alkotmányozzunk egyet fater?
– Alkotmányozzunk, kisfiam!
Az egyszeri kívülálló valahogy így képzeli el, amikor Bárándy Gergely MSZP-s képviselő és édesapja, Bárándy Péter, a Bajnai-szerveződés delegáltja leül a majdani új alaptörvényről egyeztetni. Na persze nem akármilyenről, mert nem elég a mostanit eltörölni és a bő húsz éve összeférceltet visszaállítani. Olyan kell, amely nemcsak „helyreállítja a jogállamot” hanem még meg is újítja azt. Azért ez már nem semmi, nincs ügyvéddinasztia, amely nem ilyenről álmodna, ha éppen nincs megvédeni való milliárdos adócsaló vagy kameracsalogató közszeméremsértő.
Egy percig sem kételkedem benne, hogy az a koncepció, amelyről a két Bárándy doktor és a DK-s Molnár Csaba megegyezik, az csak valami egészen nagyszerű dolog lehet majd. Vagy ha nem, a potenciális baloldali és liberális szavazóval ez lesz elhitetve. Gondosan mosolygó ellenzéki pártdelegáltak fogják bejelenteni, hogy hosszas egyeztetés után kialakították a „demokratikus koncepciót”. Szakpolitikusok és független szakértők fognak versenyt örvendeni a szakértő dokumentumoknak. Az ATV nézői és drága Bolgár úr hallgatói pedig leizzadnak örömükben a nagy demokrata összefogás hírére. Aki innentől nem szavaz rájuk, az orbánista mameluk vagy legalábbis sötétben bujkáló fasiszta.
Mert ennek a nagy ellenzéki egyezkedésnek mindössze ez a lényege. A porhintés.
Az igazi egyezséget nem a hetekig elhúzódó kávé- és pogácsaőrlő
tárgyalásokon fogják megkötni. Mesterházy Attila és Bajnai Gordon, és a mögöttük álló gazdasági csoportok fognak megalkudni. Amikor az elsőválasztó lányok ízlésére fogyott MSZP-elnök és a hazai demokrácia Bubu-mosolyú főszakértője kiáll a nyilvánosság elé, s bejelenti az egységes választási listát, akkor jön létre az üzlet.
Minden más csak díszlet.
A mostani ellenzéki tárgyalásokra felvonultatott pártocskák a politikai kánkánt hivatottak eljárni Mesterházy és Bajnai mögött. A szocik hozták Árok Kornél szervezetét, amely képviseli Árok Kornélt és barátait. Jött még Schmuck Andor, ezúttal szocdem színekben. A médiakarcsú bonviván hozza ugyan nyugdíjas klubjait, de kérdés, ér-e még bármit is a szépkorú kártya. Anno Dávid Ibolyáéknak sikerült kopogtatócédulát és parlamenti öt százalékot gründolniuk, de legutóbb már egy fővárosi polgármesterjelöltségre sem futotta. Bajnainál az említett mesevigyor mellett a mögötte álló hazai és külföldi lobbistáknak van súlyuk. A Szolidaritás legfeljebb néhány díszmelóst szállít, a programalkotáshoz meg annyit tesz hozzá, hogy legyen egy darab kirúgott ex-katona, ex-szakszervezetis a parlamentben. S ha őt „véletlenül” éppen Kónya Péternek hívják, az már egyenesen kormányzati koncepció. Juhász Péter Millája időleges és csereberélhető médiageg, Bubuék pénze nélkül romkocsmai álom lenne, két bódító dekk között. Gyurcsány pártja sem önálló erő, hanem legfeljebb számlázási tétel a nagy alku után, Fletó odaáll, ahonnan az elveinek legmegfelelőbb ajánlatot kapja.
Az ellenzéki dísztárgyalásokról hiányzott a 4K!, ami nem baj, mert ha az egész párt eljön, kellett volna még négy szék, annyi meg nem fért az asztal mellé. Az LMP-nek persze kerítettek volna helyet, és kerítenek is majd, de ez egyelőre a jövő – gyaníthatóan lekottázott – zenéje még.
Az elkövetkező hetekben tehát rengeteg szebbnél-szebb koncepcióról és megállapodásról hallhatunk majd. Két dologról azonban a nyíltság, szólásszabadság és demokrácia lovagjai biztosan hallgatni fognak: az IMF és a bankadó szerepéről 2014 utánra képzelt meseországukban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése