Jegyzet
Súlyos tévedés azt gondolni, hogy a gyermekvállalás útjában csupán az egoizmus meg a karriervágy munkálkodik.
Tetszik a cikk? Ossza meg ismerőseivel is!
Valóban szakadék húzódik a vágyak és a valóság között, ugyanakkor a képviselő az okok után kutatva nagyon rossz irányba mozdult el. A magyar társadalom Európában az egyik leginkább konzervatív a család kérdésében, ám remélhetőleg egyre inkább maga mögött hagyja azt a szemléletet, amely szerint egy nőnek egyetlen funkciója pusztán a szülés, majd utána ha „jó kislány leszel” – vigyázat, szitokszó jön! – jöhet az önmegvalósítás. A modernitás számos nehézséget hoz magával az emberi kapcsolataink terén is, ám mégiscsak arra kellene kísérletet tenni, hogy az előnyeit is kihasználjuk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy például a technológiai lehetőségekkel élve – és itt óriási szerepe lenne a munkaadóknak is – valóban ne kelljen választani gyerek és munka között. Az egyesek által sokat szidott modern korszak éppen afelé halad, hogy végre a kölcsönös megbecsülés, az otthoni munkamegosztás terén megszűnjön a nemek közötti vetélkedés és egyenlőtlenség. Ehhez persze mérsékelni kellene az olykor még tojáshéjjal a fenekükön zúgolódó – így értelemszerűen párkapcsolati tapasztalatokkal kevésbé rendelkező – feministák körében népszerű férfigyűlöletet is.
A jelek szerint Vargának nincsenek a lehetőségekhez mérten pontos információi arról, hogy a modernitásba átlépő Magyarország milyen problémákkal bír a párkapcsolatok és a családalapítás terén. A képviselő úgy látja, hogy az önmegvalósítás és a karriervágy áll a gyermekvállalás útjában. A valósághoz közelebb állhat a tények azon összessége, hogy a nagy többség számára az egykeresős családmodell egyenlő az éhhalállal, de legalábbis a vegetációnál többre nem elég, vagyis nem karriert akarnak, hanem kielégíteni az alapvető szükségleteket. Persze vannak, akik akadálypályát látnak a gyerekben a bőrfotelig vezető úton, de ez szerencsére még csak egy marginális kisebbség gondolkodásmódja. A nőknél maradva: munkába állásuk okai a kényszertől az alkotásvágyig helyezkednek el az egyébként igen széles skálán.
Talán nem titkos az információ, de a nők jelentős része a napi munka után vállalja a „második műszakot” otthon is, erején felül teljesítve próbálják összetartani a családot. E munka során egyedülálló érzelmi közösséget hoznak létre, amely többek között növeli a férfiak életesélyeit is. A társadalom ezen motorjait egoizmussal vádolni s kimondatlanul is érzelmi–fizikai kalodával fenyegetni több mint hiba.
Rossz üzenet ez azon fiatalok számára is, akik adott esetben több helyen güriznek egyszerre, még tanulmányokat folytatnak egy jobb élet reményében éppen azért, hogy saját gyermekének ne kelljen több helyen is egyszerre gürizni. Közben pedig majd meggebednek egy biztonságos és jövőbe mutató párkapcsolatért, miközben lelki-fizikai zombiként térnek haza nap nap után. S ez a férfiakra éppen ennyire igaz.
Különösen akkor károsak e politikusi vélekedések, ha a kormányzat – miközben teljes mellszélességgel kiáll a tradicionális család intézménye mellett – maga is fenntartja a választás lehetőségét, valamint a család és karrier összeegyeztethetőségének kérdését. A büntetésnél hatékonyabb módszer a jutalmazás. Nem véletlen, hogy a Fidesz kemény hangú közleményben utasította el Varga gondolatait.
A nemi szerepek hagyományos felfogása nem jelentheti egyik fél elnyomását sem. Nem minden változás eredendő bűn. Könnyebb a dolgunk, ha igyekszünk megérteni a változások mögött rejlő okokat. Akkor lesz lehetőség nemcsak értelmes kérdéseket felvetni, de megfelelő választ is adni rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése