Szellemi éhínség

Ugró Miklós

Szellemi éhínség

Magyar Nemzet

2012. szeptember 18., kedd 00:01

Nem ártott meg az éhezés a bátor éhségsztrájkolóknak. Ezt onnan lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy éhesen is pont olyan hülyeségeket hordtak össze, mint jóllakottan szoktak. Molnár Csaba szerint egy hétig az ő bőrük alatt korgott Magyarország gyomra, ami különösen Gyurcsány esetében komoly teljesítmény, mert róla köztudomású, hogy a bőre alatt (is) pénz van, s a pénz általában beszél, s nem korog.

Ám ez a korgás – és a Molnár által szemérmesen elhallgatott rotyogás – úgy hatott a szocialistákra, akár egy égi szózat, mert összefogós hangulatba kerültek, s ha a nagy, könnyes összeborulás elmaradt is még, már megkezdték a tárgyalásokat az együttműködés lehetőségeiről, amely közeledés fázisait lélegzet-visszafojtva figyeli a nemzeti oldal, amelyik egyre-másra megretten a lassan már ezer főt is kitevő baloldali tüntetők egyre növekvő tömegétől. S mi lesz akkor, ha a ma még vonakodó LMP ellenállása is megtörik, s csatlakozik két tucatot is meghaladó stabil hívével a szocikhoz? Egy új népfront!? Hazafiatlan ugyan, de nekik megteszi.
Persze az egymásra találás kulcsa – mondhat bármit Lendvai Ildikó, Vadai Ágnes vagy éppen Mesterházy Attila (koponyájukban évtizedek óta ott kong a baloldal üressége) – egyedül Gyurcsány Ferenc őkiválósága, aki soha nem miniszterelnök-jelölt. Ő szervezte, hirdette meg ezt a roppant sikeres éhségsztrájkot, amiről a nagy világlapok mellett még az Új Kína hírügynökség is beszámolt. (A kínaiak minden bizonnyal alaposan megfeddték Orbánt a magyar demokrácia hiányosságai miatt.) Gyurcsány talált rá a közös nevezőre is, amely mentén megvalósulhat az a bizonyos összefogás is, mégpedig az új választási törvény elleni bojkott ötletére, amely magával ragadta jelenlegi és egykori hívei izgága csoportját. A „Szabad választást!” jelmondat esetében a választási csalás szabadságának védelmezését jelenti, mert anélkül a baloldal teljesen elárvultnak és elveszettnek érzi magát a polgári demokráciában.
Természetesen minden választási rendszerben lehet csalni, de az eddig oly jól bevált módszerek (utolsó órákban történő mozgósítás, kocsmák és nyomortelepek kollektív szavaztatása stb.) törvényi kiiktatása túlságosan érzékenyen érintené a ballib oldalt. Ezért Gyurcsány azt kommentálta, hogy az általa demokratikusnak gondolt és mondott pártok bojkottálják a választási törvény vitáját, s az általa demokratikusnak gondolt és mondott párt és civil mozgalmak egyetértően reagáltak, hiszen az ő „értékrendjükben” a hallgatás és a passzivitás antidemokratikus aktusa a demokrácia megóvását szolgálja. (Persze az általuk gondolt és mondott demokráciáét.) Aligha kétséges, hogy a demokrácia megvédésének leghatásosabb pillanata az lesz, amikor magát a választást is bojkottálják, hogy utána újabb négy évig arra hivatkozhassanak: ők a valódi többség.
Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy Gyurcsány nem akar 2014-ben miniszterelnök-jelölt lenni. Azt nyilatkozta, hogy a következő választásokra olyan csapatkapitányt kell választani, aki nála szélesebb körben támogatott, és természetes, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke rendelkezik ilyen ambícióval. A nyilatkozat alapján nem világos, hogy az MSZP elnöke valós támogatottsággal rendelkezik-e, netán csak ambícióval, de igazából nem is lényeges. Ha mégis Gyurcsány lesz a jelölt, majd a nemzet érdekeire hivatkoznak, amelynek nevében történtek már cifrább dolgok, ha nem ő lesz a jelölt, lehet dicsérni bölcsességét, politikai előrelátását, hogy lám, már két évvel ezelőtt megmondta…, ha meg tényleg bojkottálják a választást, akkor legyen csak a Mesterházy a jelölt, képességei efféle szerepekre teszik alkalmassá.