Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. szeptember 25., kedd

Elterelő hadművelet

Sitkei Levente

Forrás: Magyar Nemzet
2012. szeptember 20., csütörtök 00:01
 
Tudjuk, hogy mindenki dühös. Most megmutathatjuk, milyen is a kínai ember. Emlékezzetek rá, énekelnetek kell a nemzeti himnuszt. Az arckifejezésetek legyen komoly, senki se nevessen, mikor nem illendő nevetni. És ne foglalkozzatok a mobiltelefonotokkal – ezek voltak a szabályok a japán nagykövetség előtti tüntetésen, amelyet egy civil ruhás rendőr vázolt fel a dühös tiltakozóknak. Voltaképp sikerült eredményt elérnie, hiszen szemben a nyugati tüntetésekkel, itt nem fotózott boldog-boldogtalan a mobiljával, arckifejezésük valóban elszánt és komoly volt, ahogy egy követ hajigáló emberhez illik.
Tetszik a cikk? Ossza meg ismerőseivel is!
A követ hajigálókat általában a rendőrség kiemeli a tömegből, itt azonban ilyesmi nem történt. A Japán elleni tüntetéseket a kínai hatóságok nemcsak eltűrték, hanem bátorították is. Előre lezárták a tüntetések helyszínét, a rendőrök pedig szeptember 18-ig szabad folyást engedtek az indulatoknak. Teljes nyugalommal szólíthatott fel mindenki japánok lemészárlására, kiherélésére, gyújtogatásra, ez a Tiaojü-szigetek eltulajdonítása feletti jogos felháborodás külső jele. A kínai kormány üzenete egyértelmű: veled vagyunk, kínai hazafi, add ki dühödet a gyűlölt japánok ellen, de emlékezz, csak a kijelölt ösvényen maradhatsz! A Tiaojü-szigetek Kínához tartoznak, ne érdekeljen más! Ezért aztán elmésebbnél elmésebb transzparenseket készít a nép egyszerű gyermeke, amelyeken kínhalált ígér a japánoknak. A nagy cégek beállnak a sorba, egy Audi-szalon (hogyne, a Toyotákat szakmányban gyújtják fel odakinn) teljes személyzete öltönyben követel halált a japánokra, egy tajvani (nyilván, Tajpej is magának követeli a szigeteket) élelmiszerbolt a Kína nevű fogkrémből ágyút épít, és hitet tesz a szigetek hovatartozása mellett, vagy újságokban hirdetést ad fel sok-sok pénzért, amelyben atomcsapást kér Japán ellen.
Ha a rendőrök két perc alatt szétzavarnák a tüntetőket, mint azt a nem engedélyezett megmozdulások esetén teszik, nem volna gyanús semmi. A senki által nem hasznosított, csöppnyi szigetekért, a lehetséges olajlelőhelyekért vagy halászhelyekért nem fenyeget senki atomháborúval. Itt Japán csak katalizátor, a régi, ezerszer elátkozott ellenség, akivel lehet riogatni a gyerekeket. A mostani vita ugyanis nem a szigetekről szól, hanem a Kínai Kommunista Párt tisztújító kongresszusáról. Az illetékes minisztérium naponta ad hírt arról, mely szavakat nem lehet keresni a kínai interneten. Most a májrák került be a veszélyes kifejezések közé. Miért? Mert a sokat pletykáló kínai internetezők kombinálnak, s a legújabb elképzelés szerint Hszi Csin-ping, a leendő elnök májrákos. Hszi 16 napon át volt ismeretlen helyen, majd előkerült, mégpedig láthatóan egészségesen. Azaz baj van, hiszen senki se tudja, mi fog történni.
Ha nem lett volna Po Hszi-laj látványos lebukása, feleségének gyilkossági ügye, Vang Li-csün rendőrfőnök elmenekülése az amerikai konzulátusra vagy Li Csi-hua fiának halálos autóbalesete, akkor azt hihetnénk, a gigászi ország politikai átmenete zökkenőmentes lesz. Ezek azonban olyan jelzések, amelyek mutatják, a leendő politbüro, minden kínai politikai döntés boszorkánykonyhájának szakácsai még harcolnak egymással a helyekért. Ilyen botrányos események mindig voltak Kínában, most viszont személyes érdeke is egyik-másik politikusnak, hogy az ő pozícióját fenyegető ellenlábast ellehetetlenítse. Hetek múlva kezdődhet a kongresszus, addig még sok szörnyűség napvilágra kerülhet.
Ezért is jobb, ha a politikát meghagyjuk az elit játékszerének, és ripityára törjük saját Toshiba-laptopunkat. Úgyis kínai gyártmány.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

A család és a női életpályák

  Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...