- Részletek
- Megjelent: 2012. szeptember 25. kedd, 14:59
- Írta: Szemenyei-Kiss Tamás
Bár a magyar diplomáciáról – ha fűzhetek magánvéleményt a krónikához – soha sem volt jó véleményem, Mustafa Kemal Atatürk (a modern Törökország megalapítója) 2012. szeptember 29. napjára tervezett szobrának felállítása, emlékpark kialakítása körül várható diplomáciai bonyodalmak kapcsán ki kell térni a budapesti tudósítónak.
Jómagam először még a hatvanas években olvastam, hallottam először Kemal Atatürkről, atyai jó barátomtól Hallósy Istvántól, aki a második világháború előtti években a Budapesti Ipari Vásár – vagy ahogy akkor nevezték: mintavásár – létrehozásával tette nevét emlékezetessé. Ez a Parlament szomszédságában élt öregúr mondta el személyes élményeit a Török Köztársaság megalapítójáról, akivel az Elnök külön beszélgetést is folytatott, hiszen Hallósy István volt a küldöttség egyetlen olyan tagja, aki jól beszélt és írt török nyelven is.
„Kemal Atatürk nem tartott sokra bennünket. Az 1931-ben lezajlott kereskedelmi tárgyaláson egyetlen kérdést sem tett fel nekünk… Egykedvűen hallgatta a magyar küldöttség tagjainak előadását a közös előnyökről és a hasonló, a kereskedelmi tárgyalásokon szokásos fordulatokról. Mustafa Kemál közömbössége, mondhatni apátiája csak akkor tört meg, mikor én, ékes török nyelven szólva hozzá, mesélni kezdtem Gül Babáról, II. Szulejmán szultán haláláról, a Budán található török fürdőről és a hódoltság másfél évszázadáról. – A tárgyalás hivatalos befejezésekor, amely alig több mint egy órát vett igénybe, intett, hogy én maradjak, a többieket pedig, amíg előkészítik számukra azt a különvonatot, mellyel visszatérhetnek Magyarországra, miniszterei ebédre hívják meg… Mustafa Kemált ezt követően csak és kizárólag azok a kulturális értékek érdekelték, melyek a törökök másfél évszázadára emlékeztették a Közép-Európába látogató politikusokat, turistákat. Nagy tudású, nyugati típusú személyiséget ismertem meg benne, aki lényegesen modernebb, tájékozottabb politikusnak tűnt, mint hazánk kormányzója, Horthy Miklós…”
„Mi sem állítunk szobrot Törökországban Zrínyi Miklósnak!…”
Igen kínos helyzetbe kerülhet a kispesti önkormányzat – és úgy általában a magyar diplomácia is – a szeptember 29-re tervezett esemény, a Kemál Atatürk tér és az emlékmű felállítása miatt. Nem csupán azért, mert a magyarországi Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat tőlük elvárhatóan nem üdvözölte a gesztust, hanem azért is, mert a törökországi illetékesek sem tartották Ekrem Kemálhoz méltónak az emlékpark tervét és a szobor felállításának a helyét.
A tervet, a tervezett ünnepséget egyébként is beárnyékolja az időközben kirobbant „baltás gyilkos” ügye, az avatást illetve térátnevezést a Ramil Safarov kiadatása miatt különösen érzékeny magyarországi örmények újabb ellenséges gesztusként értékelhetik… (Atatürk ugyanis az örmények szemében negatív személyiségnek számít, mert az első világháború esztendeiben az örmények ellen népírtást folytató „ifjútörök” vezetésű hadseregben harcolt, majd a török nemzeti mozgalom vezetőjeként Örményország ellen is háborúzott.)
A tér elnevezése miatt tiltakozását fejezte ki Törökország budapesti nagykövete, H. Kemal Gür is, aki szerint a közterület mérete és
elhelyezkedése
nem méltó Atatürk emlékéhez, arról már nem is szólva, hogy az
előkészületekről a magyar diplomácia vezetője, Martonyi János,
elfelejtette tájékoztatni török kollegáit és a Török Köztársaság
nagykövetségét. „Mi sem állítunk szobrot Törökországban Zrínyi
Miklósnak…” – jegyezte meg a török nagykövet nem minden él nélkül, a
Külügyminisztériumnak elküldött jegyzékében.„Triplán kellemetlen ez az ügy a Kispesten lakóknak. Először az itt élőket hagyták ki a döntésből, most pedig a törököket vagy az örményeket sértenénk meg… A török testvérkerület sohasem kérte, hogy teret nevezzünk el valamilyen török személyiségről, az egész gondolat Tarnai Richárd Fidesz MPSZ-képviselőtől származik, neki és a Külügyminisztériumnak kellene átgondolni az egész tervezetet…” – nyilatkozta a szocialista politikus, Gajda Péter polgármester az elmúlt napokban.
Az örmény önkormányzat alelnöke, Avanesian Alex az ATV televízióban lezajlott beszélgetés közben megjegyezte, hogy a Martonyi Jánosnak küldött levelükben jelezték, hogy ebben a helyzetben, amikor még mindig téma az azeri-örmény-török kérdés, nem tartaná jónak, hogy még egy dologgal élezzék a nemzetközi örmény sajtót – ezért hivatalosan nem is tiltakoztak, de ettől függetlenül nem tartják bölcs döntésnek az Atatürkről elnevezett tér ügyét.
Kemal Atatürk és Horthy Miklós
Ha jól végiggondoljuk a történetet és tanulmányozzuk az elmúlt évszázad történelmét, talán emlékezhetünk a harmincas év körüli ünnepségekre úgy a török fővárosban, mint Budapesten.
Országlásának 10. Évfordulóján, 1930-ban, Horthy Miklós kormányzót ünnepeltették meg az országgal – 1933-ban ugyanezt tették Mustafa Kemállal a törökök, ott ráadásul még az Atatürk nevet („a törökök atyja”) is adományozva az Elnöknek, aki a modern köztársaságban ugyanolyan korlátozott, irányított demokráciát biztosított a lakosságnak, mint Horthy Miklós Magyarországon… illetve napjainkban Orbán Viktor miniszterelnök.
Mustafa Kemál Atatürk érdemeit 1927. október 15-én iktatták törvénybe Törökországban – ettől kezdve személyi kultusz alakult ki körülötte – vitéz nagybányai Horthy Miklós érdemeit 1930. február 21-én iktatták törvénybe. A két politikus személyiségi jegyei nem kis mértékben hasonlítottak egymásra.
Ismerni szükséges: az „ifjútörököknek” nevezett katonatisztek – soraikban Musztafa Kemállal – már 1908-ban felkeléseket robbantottak ki, hogy a szultánt, II. Abdülhamidot, az alkotmány kihirdetésére kényszerítsék. Tevékenységük egyértelműen katonai államcsíny volt. – A hatalomátvétel éveiben Horthy Miklós is Konstantinápolyban tartózkodott, mint a Taurus csatahajó parancsnoka, Ferenc József császár szárnysegédjévé a következő esztendőben nevezték ki. Megtapasztalhatta, hogy a politikai zűrzavar közepette miként lehet megragadni a hatalmat.
Szemenyei-Kiss Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése