Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. szeptember 25., kedd

Aszfaltra, Rozál!

Álláspont
 
–   Apjuk, kelj fel a tévétől, megyünk tüntetni!
–   Má’ mé’, Rozi?
–   Demokráciát megyünk védeni!
–   Má’ megint? A múlt héten nem védtük má’ meg?
–   Akkor Feriért szolidarítottunk, most a regisztráció ellen tüntizünk!
–   Ebéd előtt?
–   Ebéd helyett!
A választások előtti előzetes feliratkozás nem a mindenható elleni vétek, a tengerentúli demokráciaideál sem remeg bele. Főleg mert hasonló náluk is van. S akár hiszik, akár nem, a francia polgár nem kiált azonnal guillotine-t, mert Frankhonban még kötelező is szavazni. Luxemburgban sem hív be senki daliás békefenntartót, mert náluk még büntetik is, ha valaki elblicceli állampolgári kötelességét. De miért is venne példát a derék magyar demokrata Európa utolsó diktatúráiról?!
Az előzetes regisztráció persze nyilván jó adatbázis-építésre, régi listák frissítésére. Az átlag Rozált is ezzel ijesztgeti a jó Fletó, most majd kiderül, mennyit költött a héten csirke far-hátra! Csakhogy adatbázisa pártnak, civilszervezetnek, sőt hobbista luficímkéző családi cégnek is évek óta van már Magyarországon. A nemzetbiztonság versenyt pirulna az információs hivatallal, ha tudná, mi mindent tart számon rólunk egy egyszerű „ajándékküldő” vállalkozás.
„A megbeszélések középpontjában az új infokommunikációs eszközökkel történő adatbázis-építés, kommunikáció és közvélemény-kutatás állt.”
Tippeljenek, ki mondta ezt!
Netán Kubatov Gábor, valami földalatti fradista estről jelentve? Avagy Lázár János, miután a parlamenti büfében választási törvénytervbe iktatta az orbáni diktatúrát?
Ne adj, isten maga Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, Szibéria kormányzóinak leckéztetése után?
Nem. Egyik sem.
Az idézet a hazai szociáldemokrácia tündöklő csillagától, a bülbülszavú Mesterházy Attilától származik. Ráadásul nem az ÁVH veterán­jainak lipótvárosi ultipartijáról beszámolva mondta ezt, hanem az észak-karolinai Charlotte városából büszkélkedett. Onnan, ahol az amerikai Demokrata Párt tartotta elnökjelölt-állító konvencióját. Beszélgetőtársai, mentorai pedig Barack Obama kampánygurui voltak.
Félreértés ne essék: még véletlenül sem gondolom azt, hogy az előzetes választási regisztráció – pláne négy évre előre – a szabad véleménynyilvánítás csimborasszója lenne. Sőt még csak abban sem hiszek, hogy pillanatnyilag nem lenne sürgősebb kérdés, amiről a magyar kormánynak, parlamentnek döntenie kellene. Abban az egyben azonban biztos vagyok, hogy nem ettől lesz jobb vagy rosszabb, szabadságban gazdagabb vagy szegényebb az életem. Mint ahogy a fasiszta bakancsok dübörgése sem lesz kisebb vagy nagyobb, mert veszem a fáradságot, és ingyen visszaküldöm a voksolásra jogosító levelet.
Gyurcsány, az éhségszatíráját elirigylő Mesterházy és az LMP professzionális széplelkei mégis erről akarnak most mindenkit meggyőzni. Az előzetes választói feliratkozás elleni küzdelem az ő összeborulási-minimumuk.
Ezzel a jelszóval kell utcára szólítani a népet! Ezzel a jelszóval kell ünnepelni egy tacepaó alatt október 23-át! S ami a legfontosabb: begyűjteni mindent és mindenkit, aki amúgy a „mélyen antidemokratikus új választási törvénynek” köszönhetően, az ajánlócédula-biznisz felszámolásával akár önállóan is hallattatná a hangját 2014-ben.
Virágozzon sok száz virág – nekünk!
A választási regisztráció elleni küzdelem önmagában áltéma. Demokratikusra hazudott ürügy, és nem egy reális politikai alternatíva része.
A Fletók, Attik és … – ide, kérem, helyettesítsék be az éppen legtrendibben jogvédő LMP-s becenevét –, nos, ők mindössze bele akarnak ülni a kormányzati lobbibarát fotelekbe.
Program nincs, csak az, hogy Orbán rossz, ők meg a csinosak. Program nincs, mert akkor igazat kellene mondani. Azt, hogy egyetlen válaszuk a válságra a „demokratikus értékek helyreállítása”, ami azt jelenti, hogy ne tárgyaljunk, hanem írjunk alá az IMF-nek. Azt, hogy a „minél több Európa” jelszava alatt ne tagjai, hanem kegyekben részesítendő csatlósai legyünk az Európai Uniónak. Azt, hogy az „ésszerű gazdaságpolitika” szólama alatt a multik és a bankok visszakapják szenttehén-billogjukat.
Ők nem demokráciát féltenek, ők demokráciával üzérkednek.
Ők nem demokráciavédők, ők egyszerű demokráciakufárok.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...