Szentmihályi Szabó Péter
A műveltség nem ünneplőruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.
Olvasóinknak
Kedves Olvasóink!
Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.
„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.
E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.
A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.
Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.
Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.
Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:
„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”
A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.
A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.
De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”
Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.
Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!
Szabó Piroska
2012. május 3., csütörtök
Sarkosan fogalmazva
Juszt sem vagyok hajlandó az őszödi rém dolgozatával foglalkozni, az
illető akkor sem vonulna vissza, ha kiderülne, hogy valójában nem is így
hívják, és csak a jobboldal bérelte fel, hogy szétverje a baloldalt.
Inkább megpróbálom felébreszteni magamban az ünnepi érzést, hiszen e
sorok írása közben még május elseje van, a munka ünnepe, a nemzetközi
munkásosztály ilyenkor megmutatja erejét. Továbbá nyolc éve vagyunk
egyenrangú, büszke és gyarapodó tagjai az Európai Uniónak, rohan az idő.
Ha jól emlékszem, még tűzijáték is volt, a cukrászdát Bécsben nem is
említeném. Így utólag megállapíthatjuk, nem volt diadalmenet, a magyar
életszínvonal évről évre lejjebb csúszott, állítólag már elértük az
1970-es évek szintjét, amikor tudvalevően dübörgött a gazdaság, és a
kohéziós alapokat a Szovjetunió felügyelte. Fokról fokra mentünk bele a
csapdába, sőt versenyeztünk is, ki kerül bele elsőnek. Mivel a magyar
történelem legnagyobb tanulsága az, hogy felesleges más országok
jóindulatára és adakozókedvére hagyatkozni, személy szerint sem
meglepetés, sem csalódás nem ért: két rossz közül a kisebbiket
választottuk, csak közben szokás szerint kiderült, hogy jó döntés nem
létezik, nem olvastuk el a szerződések apró betűs függelékeit.
Ugyanakkor (gondolkodjunk pozitívan!) érzékelhető módon javult népünk
közgazdasági műveltsége. Tudjuk, mit jelent az adósságszolgálat, a
kötelezettségszegési eljárás, a végtörlesztés, az árfolyamgát, és ha
volna pénzünk, egészen messze utazhatnánk útlevél és vízum nélkül, sőt
eszméink és áruink is szabadon áramolhatnának kifelé. Jelenleg még csak
felénk áramlanak, de hát a Kárpát-medence alján van kijelölt
rezervátumunk, amelynek lakói évszázados türelemmel viselik el a
különböző birodalmak kísérletezőkedvét. Mi akkor is itt leszünk, amikor
Európát Nyugat-Ázsiának fogják nevezni, bár az is lehet, hogy
Kelet-Amerikának. Nekünk már semmi újat nem lehet ígérni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A család és a női életpályák
Nádasi Katalin Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
-
Szerző:Almássy Ferenc Éric Zemmour talán az egyetlen magyarbarát francia véleményformáló. A konzervatív Le Figaro hasábjain az őt érő tá...
-
Ha a 2000-es évek legnépszerűbb magyar könnyűzenei dalát keressük, legtöbbeknek azonnal Fluor Mizu?-ja, vagy Majkától a Belehalok juthat e...
-
Nádasi Katalin Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése