Gellért és Edit néhány éve házasok. Nem lehet azt állítani, hogy az a „mikszáthi különös” házasság az övék, de azt sem, hogy olyan, mint a mesék végén a pozitív főhősöké, akikről a mesemondó elmondja: boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Arról viszont nincs információ, hogy a mesemondó erről hogyan szerzett tudomást.
Edit felkapta a fejét, amikor a televízió egyik híradásában bejelentették, hogy a kórházakban, melyekben koronavírussal megfertőzött betegeket kezelnek, lehetővé teszik, hogy a családtagok a megfelelő védekezési módszerek betartásával megérinthessék hozzátartozóikat, mert az érintés létszükséglet, ami sokszor életmentő szerepet tölt be. Az intézkedés bevezetését kommentáló szakorvos elmondta, hogy az érintés iránt minden ember számára van egyfajta igény (ha ez az igény hiányzik, annak komoly okai lehetnek), ami a biztonságvágyból és sok másból fakad.
Edit is gyakran megtapasztalja az érzelmi biztonság hiányát. Erre akkor figyelt fel igazán, amikor egy magányos ismerősével beszélgetett, aki azt panaszolta, hogy egyre gyakrabban érzi a szükségét annak, hogy szóljon valakihez, akivel megbeszéljen egyszerű hétköznapi dolgokat. Korábban ezt a lányával tette, s miután az elköltözött, ott maradt a férjével, de kettejük között egy olyan mély érzelmi szakadék alakult ki, hogy annak betöltésére úgy érzi, nem talál lehetőséget. Elmaradtak a beszélgetések, az érintések, közben olyan problémák jelentkeznek, melyekre már képtelenek megoldást találni. Az intimitás, az ölelés és a simogatás nemcsak bizalmat jelent, hanem életerőt és egészséget is. A szakember arról is beszélt, hogy az érintés lehetőségének a biztosítása a kórházi betegek számára nem csak a szorongás oldása miatt fontos, hanem fájdalomcsökkentésre és újabb betegségek kialakulásának a megelőzésére is eredményes. Egyes kutatási eredmények arra is rávilágítanak, hogy az érintés nem csupán annak a félnek segíthet, aki kapja azt, hanem annak is, aki simogat. Gellért egy sikeres vállalkozó, aki anyagiakban gondolkodik, folyton a munkájára gondol, s ha valahol szó esik arról, hogy nem lenne szabad annyit dolgoznia, mert minden embernek szüksége van a kikapcsolódásra, a közéletben való részvételre, a szórakozásra, minden olyan tevékenységre, ami értelmet ad az életnek, meghallgatja a véleményeket, és úgy tesz, mintha azok nem számítanának. Számára az a fontos, hogy a munkájával, a hivatásával érjen el sikereket. Nem fogadja el, hogy az élet akkor teljes, ha az az érzelmi és lelki örömökkel is kiteljesedik. Edit erre törekedett folyton a házasságuk idején. Egy ideig voltak sikeres próbálkozásai, azt remélte, az idő helyrezökkenti a meglazuló alkatrészeket, de nem ez történt. Az elhidegülés tovább folytatódott, egészen addig, hogy Gellért számára a létfontosságú érintés, testi-lelki összefonódás már semmit sem jelent. Őt csak a munkája érdekli, és egyre mélyebben elmerül abban, nem hagy maga számára semmi szabadidőt.
Edit végképp belenyugodott abba, hogy nincs esély a változásra. Arra a kérdésre továbbra keresi a választ: lehet-e elégedett egy ember azzal, hogy minden idejét munkával tölti? Nagyon sokan mondják: szerencsések, mert a munkájuk egyben a hobbijuk is. Ez attól öröm számukra, mert a hobbiból végzett munka után több lehetőség van a más irányba történő kikapcsolódásra. A mindennapok mozgalmasságát a sokszínűség adja. Ez a sokszínűség minden területen meg kell hogy mutatkozzon: a munkában is, a magánéletben is. A munkához szükséges erő nagyobb részét a magánélet adja: akinek jól működik a magánélete, az jobban teljesít a munka végzésekor is, akinek viszont nincs rendezett magánélete, annak egy idő után romlik a teljesítőképessége munkavégzéskor is.
Az érintések, az ölelések és a simogatások döntő szerepet játszanak abban, hogy miként alakulnak az egyéni, valamint a párkapcsolati és a családi sorsok. A mesék végén elhangzik, hogy: boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Sokan ezt hiszik magukról életük egy-egy szakaszában. Sajnos ez csak abban a pillanatban érvényes. Hogy ez így legyen továbbra is, nem kell abbahagyni azt a küzdelmet, ami elvezetett a „boldogan éltek…” pillanatához. Ezért fontos két ember életében, hogy mindennaposak legyenek az érintések, az ölelések és a simogatások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése