A józanság egyházi hangja

„A Nyugat nemcsak a lelkét veszíti el, de öngyilkosságot is elkövet, mert egy fa gyökerek nélkül halálra van ítélve. Azt gondolom, a Nyugat nem tagadhatja meg a gyökereit, amelyek a kultúráját és az értékeit létrehozták”

A kiemelt hírek alapján napjainkban sokunknak az az érzése támad, hogy a Vatikán – mintegy a korszerűség jegyében, hogy azt ne mondjuk, „trendi” módon – megpróbál alkalmazkodni a világon, de Európában mindenképp eluralkodó liberális megközelítésekhez olyan kérdések tekintetében, mint a család, a nemzet és persze a migráció problematikája. Látható, hogy maga a Szentszék feje milyen nagy hangsúlyt helyez a migránsokkal és menekültekkel kapcsolatos munkára. A világ vezetőinek mondott üzeneteiben Ferenc pápa gyakran emel ki olyan politikai problémákat, mint a migráció, miközben alig említi Krisztust vagy az Egyház evangéliumi küldetését. Ez az aránytalan hangsúlybeli eltolódás, amit a jelenlegi pápa a világban és az egyházban egyaránt képvisel, immár nemzeti püspöki konferenciákat is arra indított, hogy a prioritásaikat ezekre a területekre helyezzék át.

Épp ezért lelkesítő és üdítő, amikor olyan hangokat is hallunk, mint Robert Sarah guineai (!) bíborosé, akinek nemrég megjelent, Immár beestvéledik, és a nap is lehanyatlott című (Lukács 24:29) [Evening Draws Near and the Day is Nearly Over] könyvében megfogalmazottak. Ebben a Nyugat összeomlására, valamint az Európa identitását veszélyeztető migrációs folyamatokra világít rá a józan megközelítésben. A vatikáni főpásztor, az Isteni Imádat Kongregációjának prefektusa itt kijelentette: „helytelen Isten szavát a migráció előmozdítására használni”, mivel „a bevándorlás bátorítása elferdíti az Evangéliumot”. A Biblia felhasználása erre az afrikai bíboros szerint „hamis szövegmagyarázat”, s egyúttal megoldást is javasol, mondván, hogy jobb, „ha az embereket a saját kultúrájukban segítjük boldogulni, mintha arra bátorítjuk őket, hogy jöjjenek Európába”. (Zárójelben hozzátehetjük, ismeretes: a magyar kormány álláspontja is hasonló.)

Egy múlt heti – a Valeurs le Club portálnak adott – interjúban a bíboros újfent a legerősebb szavakkal ítélte el, hogy az egyház erőlteti az Európába irányuló migrációt, és azt bizonygatta, hogy a legtöbb migráns „munka és méltóság nélkül” marad, és rabszolgakörülményeket vállal magára. „Ezt akarja az egyház?” – kérdezte, hozzátéve, hogy az egyháznak nem lenne szabad támogatnia „a rabszolgaságnak ezt az új formáját, amelyet a migráció jelent”.

„Istennek nem álltak szándékában ilyen törekvések” – jelentette ki. A fekete-afrikai főpap azt is elmondta, hogy a keresztény Európa pusztulása nem sok jót jósol a világ jövője számára. „Ha Európa eltűnik, és vele együtt eltűnnek az öreg kontinens megfizethetetlen értékei, az iszlám leigázza a világot, és mi teljesen megváltoztatjuk kultúránkat, antropológiánkat és erkölcsi látásmódunkat” – figyelmeztetett.
Sarah bíboros a liberális Nyugat-Európában sok helyütt nagy felháborodást kiváltó, imént említett új könyvéről azt mondja, nem azért írta, hogy a hívőket elbátortalanítsa, hanem azért, hogy hitet adjon Isten minden népének. „Ez nem a világ vége, az egyház fel fog emelkedni” – jelentette ki. Az interjúban azonban kíméletlenül leszólja azt, amire az egyház sok lelkészének árulásaként tekint: ahelyett, hogy Krisztus igaz evangéliumát prédikálnák, idejüket politikai aktivizmusra fecsérlik. „Az egyházban mindig voltak árulások. Ma félelem nélkül kijelenthetem, hogy némely papok, némely püspökök, sőt némely bíborosok félnek hirdetni Isten tanítását és továbbadni az egyház tanait. Attól tartanak, hogy reakciósnak nézik őket” – mondta. „És ezért zavaros, homályos és pontatlan dolgokat mondanak, hogy elkerüljenek bármiféle bírálatot, és csatlakozzanak a világ ostoba evolúciójához. Ez árulás” – szögezte le. „Ha nem a hitet oktatja, ha az aktivizmust élvezi ahelyett, hogy az embereket arra emlékeztetné, hogy imádságra teremtettek, elárulja küldetését” – állítja Sarah. S hozzáteszi: „Jézus azt mondja, »lesújtok a pásztorra, és a nyáj szétszéled.« Ez történik ma. Az emberek többé nem tudják, kihez forduljanak.”

A főpásztor szerint ijesztő dolgok történnek a Nyugaton. Rámutat: „Egy olyan parlament, amely jóváhagyja egy ártatlan és védtelen csecsemő halálát, súlyos erőszakot követ el az emberi személy ellen. Amikor az abortuszokat erőltetik, különösen a fejlődő világ országaiban, kijelentve, hogy ha ezt nem fogadják el, akkor többé nem kapnak segélyt: ez erőszakos cselekmény. És nem meglepő. Amikor Istent elhagyják, az embert is elhagyják, többé nincs világos elképzelés arról, hogy kicsoda az ember. Ez egy nagy antropológiai válság a Nyugaton. És oda vezet, hogy végül az embereket tárgyakként kezelik.” Majd így folytatja: „Vannak néhányan, akik engednek a morbid, gonosz kísértésnek, hogy az egyházat a nyugati társadalmak mai értékei mellé állítsák. Mindenekelőtt azt akarják, hogy az emberek azt mondják: az egyház nyitott, befogadó, odafigyelő, korszerű. Jó páran magukévá tették a mai világ ideológiáit azzal a megtévesztő ürüggyel, hogy ők nyitottak a világra. De ehelyett nekünk kellene elérnünk, hogy a világ nyitott legyen Isten számára, aki a létezésünk forrása.” Az afrikai bíboros felajánlotta támogatását azon európai nemzeti mozgalmak számára, amelyek vissza akarják szerezni szuverenitásukat Brüsszeltől.

Ugyancsak figyelemre méltó, amit Sarah bíboros a Lengyelországban rendezett Europa Christi konferencián mondott még 2017 októberében. Felszólalásában arra bátorította a hívőket, hogy erősítsék meg önazonosságukat, ahogy évszázadokon keresztül tették. Üzenete világos volt: „Először és elsősorban lengyelek és katolikusok vagytok, csak aztán európaiak. Nem szabad feláldoznotok ezt a két identitást annak a technokrata Európának az oltárán, amely nem ismer hazát. Ez a jelenkori vágy, hogy globalizáljuk a világot, és megszabaduljunk a megkülönböztető jegyekkel bíró nemzetektől, tiszta őrültség. A brüsszeli Bizottság csak arra gondol, hogy a szabad piacot építse a nagy pénzügyi hatalmak szolgálatában” – hangsúlyozta.
S kijelentette: „Az Európai Unió már nem a benne élő embereket, hanem a bankokat védi.”

Talán kevesen tudják, hogy Sarah bíborosnak két könyve is megjelent magyar fordításban a Szent István Társulatnál. Az egyik A csönd ereje című kiadvány, amelynek lapjain útmutatót nyújt szerzeteseknek és laikusoknak egyaránt. Az év minden napjára jutó 365 elmélkedést rendhagyó beszélgetés követi benne dom Dysmas de Lassusszal, a Grande Chartreuse (Nagy Karthauzi Kolostor) priorjával. A kötetet Barsi Balázs atya Széchenyi-díjas ferences szerzetes, teológiai tanár fordította, csakúgy, mint a guineai főpásztor előző nagy sikerű, Isten vagy a semmi című könyvét, amelyben reflektált bizonyos, a katolikus erkölcs megváltoztatására irányuló tendenciákra, különösen azokra, amelyek a házassággal és családdal, valamint az egyház emberi életről szóló tanításával kapcsolatosak.

Érdemes odafigyelnünk annak az egyházi vezetőnek a szavaira, aki Európáról szólva valóban a józanság hangját üti meg, amikor napjaink történéseivel kapcsolatban azt mondja: „A Nyugat nemcsak a lelkét veszíti el, de öngyilkosságot is elkövet, mert egy fa gyökerek nélkül halálra van ítélve. Azt gondolom, a Nyugat nem tagadhatja meg a gyökereit, amelyek a kultúráját és az értékeit létrehozták.”