2017. 02. 03.
Sajátos kiadó a német Kopp Verlag. Itt találnak menedéket azok a szerzők, akiknek a könyveit elutasítják a hagyományos német kiadók. Mint a nemrégiben elhunyt kiváló újságíró, Udo Ulfkotte, akinek nálunk két kötete jelent meg. Ugyanez a kiadó jelentette meg egy évvel ezelőtt – pontosan 2016. január 17-én George Soros: A multimilliárdos, globális hálózata, és a világ vége, ahogyan azt ismerjük című kötetét.
A hazai média álhírek közlésére szakosodott része szerint Soros neve „György”, amit minden igazol – a tényeket, azaz Soros saját személyi dokumentumait, így útlevelét kivéve. Ugyanez a média még hozzáteszi azoknak, akikről azt hiszi, Sorosra nézve még az általa már amúgy is hatmilliószor említett „György” név sem elegendő születési helyének hangsúlyozására: „a magyar származású”. Amit a külföldi média így fejez ki olykor Sorosról írva: „A Magyarországon született…”
A Soros-kötet szerzője az 1963-ban Münchenben született Andreas von Rétyi. Von Rétyi kötetét sorozatban ismertetni gyötrelmes feladat, mert nehéz eldönteni, mi maradjon ki belőle. De talán érdemes azzal kezdeni, amit a szerző idéz egy amerikai újságírótól, aki 2010-ben ezt írta: „Valaki azt kérdezte tőlem, tudok-e valami szépet mondani George Sorosról. Azt mondtam, persze. 81 éves.” Az idézet Joseph F. Farahtól származik, aki szerint Soros „a világ legveszélyesebb embere”. Most, a sorozat elindítása előtt tekintsünk általánosságban a könyvre.
A 271-es oldalas, tömérdek lábjegyzettel alátámasztott könyv 73. oldalán ezt az alcímet találjuk: „Államtalan államférfi: »Robin Hood« vagy »Robbing Hood«”. Ami zseniális szójáték. Ugyanis a „robbing” szó rablót jelent, és a „hood” gengsztercsuklyát. Azt a csuklyát, amely letakarja az ezerarcú dollármilliárdos igazi arcát. Azon emberről van szó, aki minden skrupulus nélkül képviseli ugyanannak a dolognak az ellenkezőjét és mindazt, ami közötte van. „A”-t mond és „B”-t tesz. Vagy megfordítva.Annak illusztrálására, hogy Sorosnak milyen roppant arzenál áll a rendelkezésére a világ menetének befolyásolására, von Rétyi ismertet egy munkát, amely nem tesz mást, mint felsorolja Soros érdekeltségeit. Nem kevesebb mint 47 oldalon, azzal a szerzői megjegyzéssel, hogy a felsorolás nem teljes. A szerző ezután egy brit újságírót, Neil Clarkot idéz, aki így érzékelteti a spekuláns hatalmát: „…dollármilliárdokkal felfegyverkezve, tele civil szervezetekkel és az amerikai külügyminisztérium jóakaratú beleegyezésével tökéletesen alkalmassá válik arra, hogy megbuktasson olyan kormányokat, amelyek üzleti érdekeivel ellentétesek…”
E kormányok a grúziaitól az ukránig terjednek, amelyek megbuktatásában Soros intenzív tevőlegességgel vett részt. Pénzeivel, amelyek jó részben az adóparadicsomokban bejegyzett árfolyamfedezeti alapjaiból („hedge funds”) származnak. Soros jelenleg, írja a szerző, a Nyílt Társadalom Alapítványán át az unió melletti, migrációbarát csoportokat támogatja, és pénzeli a brit UKIP és más euroszkeptikus pártok, illetve mozgalmak elleni kampányokat.
A kötet számos olyan mozgalmat, szervezetet, alapítványt és médiumot sorol fel, amelynek Soros pénzt ad. Közülük nem egy meglepő. Mint például a legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza, amelynek főszerkesztőjét, Adam Michniket az egykori SZDSZ tagjai legjobb lengyelországi barátjukként méltatták, Kőszeg Ferenccel, a Soros-támogatású magyarországi Helsinki Bizottság alapítójával és első elnökével az élen.
Az „ezerarcú” Soros egyik jellemző ellentmondása az, hogy míg lépten-nyomon hangoztatja, nem szereti az egyenlőtlenségeket, gyakorlati tevékenységével folyamatos egyensúlytalanságot és káoszt teremt, zendülést, felkelést, forradalmat szít. Nem egyszer az amerikai titkosszolgálatok és az amerikai külügyminisztérium hallgatólagos támogatásával, miközben több milliárd dollárral támogatja a hagyományos nyugati értékek aláásását. Az abortuszt, a kábítószerek legalizálását, az ízlése szerinti szexuális felvilágosítást, az eutanáziát, a feminizmust, a globalizálódást, a tömeges bevándorlást, az egyneműek házasságát, „a szociális manipuláció számos más radikális kísérletei mellett”.
Soros ezerarcúságának másik vetülete, hogy egyes esetekben jó ügyek mellett teszi le a garast, mint nem egy könyvében, amely gyakorlati létével és tevékenységével 180 fokosan ellentétes. Vagy mint amikor George W. Bush és neokonzervatívjai ellen áll ki, Busht Hitlerhez hasonlítva, ami amerikai ellenfeleit olyannyira kihozta sodrából, hogy republikánus oldalról hatalmas nézettségű tévéműsorokban és más médiumokban támadták.
Kettőssége Németország tekintetében is lépten-nyomon megmutatkozik. Gyakran hangoztatott rokonszenve ellenére a német újraegyesítés előtt azzal támadta Németországot, hogy annak révén Kelet-Európában „lebensraumot” (így használja lazán angolul írt könyvében az eredeti német nemzetiszocialista kifejezést) akar magának teremteni. Talán érdemes emlékeztetni az olvasókat arra, hogy a Washington Post 2002
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése