A bizonytalanságok és kockázatok növekedése idején a stabilitás önérték, sőt azok is egyre inkább elismerik, akik ilyen-olyan okokból nem rokonszenveznek a kormányzattal.
Jól látható, hogy a dél-európai országokban milyen súlyos bénultság forrása a kormányzati instabilitás. S minél nagyobbnak látjuk a világpolitikai és világgazdasági kockázatokat, annál lényegesebbé válik – hangsúlyozta a lapunknak adott interjúban Csaba László akadémikus, aki szerint idén az unió leggyorsabban fejlődő országai közé kerültünk, árstabilitással és fizetési többlettel. A közgazdászprofesszor rámutatott: noha már be is árazták hazánk hitelminősítői feljavítását, ennek jelentőségét azért nem kell lebecsülni. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/42036/Kimasztunk_az_adossagcsapdabol#sthash.AWBjJdZy.dpuf
Csaba László akadémikus szerint hazánk jól teljesített a három százalék körüli növekedéssel (Fotó: Hegedüs Róbert)
Jól látható, hogy a dél-európai országokban milyen súlyos bénultság forrása a kormányzati instabilitás. S minél nagyobbnak látjuk a világpolitikai és világgazdasági kockázatokat, annál lényegesebbé válik – hangsúlyozta a lapunknak adott interjúban Csaba László akadémikus, aki szerint idén az unió leggyorsabban fejlődő országai közé kerültünk, árstabilitással és fizetési többlettel. A közgazdászprofesszor rámutatott: noha már be is árazták hazánk hitelminősítői feljavítását, ennek jelentőségét azért nem kell lebecsülni.
Milyen évet zár 2015-ben a magyar gazdaság?
– Magyarország 2015-ben három százalékot közelítő növekedésével az Európai Unió leggyorsabban fejlődő országai közé került, árstabilitással és fizetési többlettel, vagyis kijöttünk az adósságcsapdából és a sérülékeny országok köréből. Eközben 6,5 százalékos munkanélküliségi rátánk sokkal jobb, mint az euróövezet 10,8 és az Európai Unió 9,6 százaléka. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az úgynevezett árnyaló tényezőkről sem. A beruházások növekedése leállt és a növekedés hajtóereje a történelmi csúcsponton – a Gross National Income (GNI), vagyis a bruttó nemzeti jövedelem – mintegy hat százalékán álló európai uniós transzfer, amely már jövőre nem ismétlődik meg.
– Korábban állóháború dúlt a monetáris és a fiskális politika döntéshozói között, de állítólag most is nagy a verseny az érintettek körében. Ezzel együtt összhangot érez-e a célokban?
– Az ellentét a szereposztásból adódóan természetes. A jelenlegi időszakban mindkét oldalon egyfajta engedékenységet látok, összhangban az uniós szintű gyakorlattal.
– Régi, neuralgikus pontja a magyar gazdaságnak a versenyképesség. Miként lehetne ezen a téren javulást elérni? Ha a kormány helyében lenne, hogyan tenné kiszámíthatóbbá a szabályozási környezetet?
– Egyetértek: az átlátható szabályozás, a jogállamiság és a kiszámíthatóság erősítése még az adó mérséklésénél is fontosabb lenne. A békés időknek megfelelően talán lassabb, megfontoltabb, de épp ezért kevésbé gyakran változó törvénykezésre és az érintettekkel folytatott rendszeres párbeszédre lenne szükség.
– Számos ponton változik a hazai adórendszer, de lehet-e majd érezni, hogy csökkennek a közterhek?
– Egészében, a több tucat adónemet összevonva, én ennek nem sok nyomát látom. Az állam növekvő gazdasági szerepvállalása nem hagy sok teret az egyoldalú köztehercsökkentésnek. Pedig adómérséklés nélkül nem nő a versenyképesség, adómérséklésre pedig a kiadások szigorú megfogása adhatna teret. Kevesebbet kellene magára az államra költenünk, és az állami cégeken is van „úszógumi”.
– Mit remél a banki adó csökkentésétől?
– Ennek a jelképes üzenetértéke is fontos, de még inkább egyfajta békejobb. Ugyanakkor a cégek befektetési étvágyát eddig sem a banki forráshiány magyarázta.
– Ön megnyilatkozásaiban többször is felrótta, hogy a strukturális reformok változatlanul hiányoznak, s a szakpolitikai intézkedések nem látszanak. Mire gondol konkrétan?
– Úgy gondolnám, hogy az állam gazdasági szerepvállalásának átgondolt és fokozatos mérséklése, a megmaradó feladatok célzott, határozottabb ellátása nem halogatható. Javítható lenne az egyes területek közti egybehangoltság. Szükség lenne az egészségügy, az oktatás, a kutatóhálózat és az intézményi infrastruktúra nagy léptékű, szakmailag jól megalapozott és finanszírozással alátámasztott, több éven át tartó átalakítására.
– Jövőre kikerülhetünk a hitelminősítőknél a bóvli kategóriából, mit jelent majd ez a magyar pénzügyek, a gazdaság számára?
– Bár e lépések rég megérettek, s ezért a piac jórészt már be is árazta felminősítésünket, nem becsülném le ennek jelentőségét. Különösen akkor, ha az amerikai kamatemelés és a világpolitikai bizonytalanság „megkeveri” a tőzsdéket, és elbizonytalanodik a befektetői étvágy, nagy a jelentősége annak, hogy ki van a vonal alatt, és ki fölötte. Egyfajta biztonsági öv lenne ez számunkra, hogy nem Brazíliával vagy más instabil államokkal vagyunk egy ligában.
– A kormányzat elfogadottsága a közvélemény-kutatások szerint megnőtt az elmúlt hónapokban. Mennyire fontos tényező a politikai stabilitás jelenleg Európában és a világban?
– Azt gondolnám, hogy a bizonytalanságok és kockázatok növekedése idején a stabilitás önérték, sőt azok is egyre inkább elismerik, akik ilyen-olyan okokból nem rokonszenveznek a kormányzattal. Jól látható, hogy a dél-európai országokban milyen súlyos bénultság forrása a kormányzati instabilitás. S minél nagyobbnak látjuk a világpolitikai és világgazdasági kockázatokat, annál lényegesebbé válik. Persze a stabilitás sosem jelenthet mozdulatlanságot, a francia mondás szerint „minél inkább változik, annál inkább ugyanaz”. Vagyis a föntebb szorgalmazott – és más lehetséges – lépések nem gyengítenék, hanem erősítenék a stabilitást.
– Rányomja-e a bélyegét a menekültügy Európa gazdaságára?
– A számok azt mutatják, hogy a menekültügy ma még nem járt semmiféle érzékelhető makrogazdasági hatással. A német gazdaság összes konjunktúramutatója javult, a franciáknál minden romlott. Az ír és az angol gazdaság mutatói rendületlenül javulnak, az olaszoké és a portugáloké nem. A magyar gazdaság lassulásának sem a menekültügy a kiváltója, hanem a beruházások és a kivitel lanyhulása, a külső finanszírozás gyengülése.
– Beindult az új uniós költségvetési ciklus, de a források a szakértők szerint a korábbihoz képest csak később érkeznek. Mekkora sokk lesz ez jövőre a magyar gazdaságnak?
– Én úgy látom, hogy a döntéshozók már hetek óta kész tényként számolnak az említett késedelemmel. Fontos lenne, hogy a nagyra törő fejlesztési terveknél – mint amilyen az olimpia is – a reális, szűkös lehetőségekből induljanak ki, s ne „adjanak szárnyakat vágyaiknak”. Egyébként is fontos lenne, hogy a belső forrásokra alapozott növekedési motorokat indítsuk be, hisz az nem függ közvetlenül a külvilágtól. Az állam és háztartásának reformja önmagában, már megindultával is bizalomerősítő lenne a bel- és külföldi befektetők számára.
– Ha a nemzetközi helyzetet nézzük, akkor a tőzsdei mutatók nagyon jók, a legtöbb vezető részvény jól áll. Ennek ellenére kell-e tartanunk bizonytalanságoktól a nemzetközi pénzügyi rendszerekben?
– Igen, föltétlenül. A legtöbb elemző azzal számol, hogy az amerikai kamatemelés az amerikai növekedést nem érinti ugyan, de – a relatív hozamok átrendezésével – a világ tőzsdéit igenis érinti majd. A világpolitika számos bizonytalansága, a Közel- és Közép-Kelet konfliktusai destabilizálók. A kínai gazdaság tartósan lassabb növekedésre vált, vélhetően sokan jönnek rá arra, hogy túlvásárolták magukat a kínai piacon. És nem múlt el az a helyzet sem, hogy a magánadósságok növekedése mellett a közadósságok is nőnek: az Európai Unióban 93,5, az Egyesült Államokban 103, Japánban 245 százalék immár az adósságráta. Ezt visszafizetni talán nem kell, de finanszírozni biztos – és e források kivonódnak a gazdaságból, ami lassulásra vezet. Nem tudni, ki bukhat meg – a kínai cégeket például a legutóbbi időkig bombabiztosnak vélték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése