Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2015. november 15., vasárnap

Együtt erősek vagyunk


Józan ésszel felfoghatatlan, milyen érdeke fűződik az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy a fékezhetetlen és számos jel alapján akár robbanásszerűen kibővülő bevándorlóáradattal tönkretegye az európai civilizációt. Természetesen közismert az a vélekedés, hogy a német–orosz közeledéstől retteg a tengerentúli nagyhatalom, mert e két gazdasági óriás együttműködése olyan páneurópai erőteret hozhatna létre, amely hosszú távon a tengerentúli óriás fölé tudna kerekedni.
Ez vitathatatlanul valós távlat, azonban ezzel együtt sem érthető az amerikaiak szűk látókörű felfogása, ugyanis az európai országok civilizációs mértékű elárasztása vagy az európai kultúra megsemmisüléséhez vezet, vagy pedig egy ponton kiváltja egyre több ország heves védekezését, ami szélsőséges esetben akár valamilyen háborús 

válságba robbanhat Európa peremvidékén, ami végső soron ugyancsak az amerikai hegemónia végét okozhatja.
Hiába, az amerikai külpolitika egyelőre Héraklésznek érzi magát, aki Hermész ravaszságával, Pallasz Athéné bölcsességével és Zeusz mindenhatóságával nyúlkál bele az európai bennszülöttek kicsiny politikai csetepatéiba. A kedves és barátságos budapesti amerikai nagykövet váratlan hazautazása előtt – parancsra? – egy jó nagyot belerúg a magyar közvéleménybe, amivel sikeresen lerombolja az addigi szeretetkampányával úgy ahogy helyreállított Amerika-képet. Nem számít, fő, hogy féljenek a bennszülöttek.
Mindez semmi ahhoz képest, ahogy ugyanez a nagyhatalom a Soros-boyok és Soros-girlök már ismerős bevetésével módszeresen zilálja szét az amúgy is instabil román társadalmat. A Demokrata e heti helyszíni tudósítása e tekintetben szenzációs információkat közöl az amerikai stratégia működéséről.
A kijevi forgatókönyv után a bukaresti forgatókönyv lapjai elevenednek meg a figyelmes szemlélő előtt. A cél ugyanaz: az orosz befolyásolás elszigetelése, az amerikai dominancia fölerősítése. Mindegy, milyen áron. A felszínen persze csak úgy záporoznak a fékek és ellensúlyok, a korrupció elleni harc, az átlátható demokrácia és így tovább, de hallott ön Deveșelu községről? Ez félúton fekszik Bukarest és Vidin között, valahol lent az Olt mentén. Ott épül az az amerikai támaszpont, ami nyomasztóan közel lesz Oroszország déli katonai bázisaihoz… Ugyanis erről van szó. A többit e lapban megtalálja az olvasó.
Magyarország eddig túlélte Zeusz nyilait, s jó tudni, hogy a legújabb aláírás-gyűjtési akció, amit az előzetes felmérések szerint a lakosság 95 százaléka támogat, megerősíti majd öntudatukban az aláírókat. Megerősíti őket abban, hogy Magyarországnak a saját sorsát saját jogon kell alakítania, nem tűrvén el semmiféle nagyhatalmi beavatkozást és trükköt. Amíg együtt vagyunk, erősek vagyunk.
Az arab tavaszok, az ukrán és román őszök forgatókönyve csak ott sikeres, ahol a társadalom megosztott, ahol az emberek bizonytalanok, nem tudnak és nem mernek hinni. Ilyenkor az utcára tóduló jól szervezett civil csapatok akár véres zavargásokat is ki tudnak robbantani. Budapesten is megpróbálták tavaly, de nem jött össze, mert együtt erősebbek voltunk, mint a provokátorok. Bukarestben azonban ismét összejött, s reménykedjünk, hogy a vérontás ezúttal elmarad.
Magyarország nyugalmának védelme Európa egészségesebb része nyugalmának a megvédelmezését is jelenti, s amíg lesz egy higgadt, öntudatos Európa-rész, addig mindig lesz esélye a teljes gyógyulásnak is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...