Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2015. október 9., péntek

Nem fognak beolvadni

„Akik ma Európába menekülnek – vagy csak érkeznek és érkezni fognak – nem őshonosok, valószínűleg nem olvadnak majd be, mert nem ilyen céllal jönnek: saját közsséget alapítanak. Csak nehogy egy napon arra ébredjünk, hogy akiket a  pénzközpontú, konform európai politikus integrálni akart, az olvaszt be minket!” – írta publicisztikájában Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja önkormányzati és közigazgatási alelnöke. A felföldi magyar értelmiséginek tett fel kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 4.


- A szélsőségesen naiv politikuskör hetek óta arról beszél, hogy a migránsválság egyik alapkérdése a beözönlő tömegek integrációja, azaz az emberek beolvasztása, asszimilációja. Olyan migránstömeg esetében, amelynek nyolcvan-kilencven százaléka katonakorú, és kisportolt férfi, ennek a beolvasztásnak mekkora az esélye?

- Napjaink európai közbeszédének központi témája a menekültválság. A vezető politikusok hetek, hónapok óta arról beszélnek, hogy a migránsválság egyik alapkérdése a beözönlő tömegek integrációjának a megoldása. Azaz az emberek beolvasztása. Más szóval élve: a más nyelvű, más vallású és eltérő történelmi hagyományokkal bíró népek asszimilálása. A felszín alá nézve azonnal újabb kérdések merülnek fel. Vajon mennyire van összhangban a meghirdetett „nemzetek Európája” és „multikultularizmus” eszméjével az a megfogalmazott cél, hogy a közel-keleti, ázsiai és afrikai tömegeket integrálnunk (azaz beolvasztanunk) kell?  A vezető európai politikusoknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy így a saját maguk által 

létrehozott elvekkel ellentétes, új célokat fogalmaznak meg. Más kérdés, hogy a valóság teljesen eltérő! Ahogy minket, határon túli magyarokat — akik ugyebár őshonos kisebbség  vagyunk –, úgy a kolóniáikról származó lakosaikat sem lehet integrálni, asszimilálni: beolvasztani. Ez egyrészt nem is lehet célja egy demokratikus társadalomnak, hiszen ezzel bevallottan is egy-egy közösséget átváltozásra, önmaga identitásának feladására kényszeríti. Ezek a közösségek természetesen kialakítják védekező reflexüket az effajta "elnyomással" szemben. Teszik ezt könnyedén, hiszen vallási, közösségi normáik, szokásaik a miénkétől eltérően nagyon erősek. Példaként említhetjük a németországi törököket, a belgiumi kurdokat, akik csak az elmúlt pár évtizedben érkeztek, és nem voltak hajlandóak asszimilálódni. Mindenhol működik ugyanis a közösségek önvédelmi reflexe.  Ahol az adott kisebbség nem őshonos, ott pár év vagy évtized alatt egy sajátos közösségi rendszert alakít ki. Nem olvad be, nem integrálódik – például a németországi török -, mert az ember, egy-egy népcsoport több, mint a zsebébe kerülő fizetés. Van, amit nem lehet megvenni, mert nem áru.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...