Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2015. szeptember 16., szerda

LOVAS ISTVÁN: MERKEL ÜBER ALLES – AZ EU-BAN NINCS DEMOKRÁCIA, AZ ERŐ SZÁMÍT

Az itt látható első feltöltött képen az „FDJ” rövidítés a kelet-német KISZ megfelelője volt)
Merkel FDJ
Egy órával azt követően, hogy vasárnap délután Angela Merkel a schengeni egyezményt felfüggesztve határellenőrzést vezetett be a német-osztrák határon, szörnyű dolog történt. Az uniós ügyekkel foglalkozó mértékadó Politico.eu portál délután 6 óra 29 perckor cikket jelentetett meg a történtekről. Kiemelte, hogy a német kancellár ezzel a lépésével egy alapvető európai uniós értéket rúgott fel: az emberek szabad mozgását a határokon át.
Valóban ritka és megbocsájthatatlan: egy dúsgazdag, hatalmas újságírói stábbal dolgozó fősodratú médium kimondta az egyszerű igazságot. A Politico.eu 11 óra 26 perces átszerkesztésével bűnét korrigálta: az már nem tartalmazta az idézett tényállítást, és általában is kissé szelídebb formában adott számot a történtekről. Az eredeti cikket olyan jól eltüntették, hogy annak megkeresésére egy barátilag felkért informatikai szakértő is képtelen volt.
Az NDK-ban egyetemista korában KISZ-es agitprop vezetőként tevékenykedő Merkel hatalma ma a kontinensen nehezen értékelhető túl.
Hála Udo Ulfkotte német újságíró bestseller könyve hazai kiadásának, a már nálunk is köztudottan egyendróton rángatott német sajtó merkelista agitpropagandájának, a kancellár 10 éve ül berlini trónján. Az Európai Uniót tetszése szerint és karmesteri pálcával irányítja, miközben e sajtó az uniós konglomerátumot „demokratikusnak” meri nevezni.
E roppant nagy demokráciára jellemző az EU szolgai meghajlása mindaz előtt, aminek töredékéért Magyarország ellen Brüsszel több tucatnyi kötelezett-szegési eljárást indítana. A marxista esztétikának a tartalom és forma egységéről szóló tételét példázó, kollégáit puszilgató, tapogató vagy kokizgató Jean-Claud Juncker uniós bizottsági elnök éppen olyan viharos sietséggel adta áldását a menekültek regisztrációjának módozatait is rögzítő dublini egyezmény merkeli felrúgására, miután a kancellárnő egy üptre nyolcszázezer szíriai menekültet hívott Németországba, mint amilyen alázatos gyorsasággal már vasárnap este jóváhagyását közölte a nyilvánossággal Merkelnek az említett lépése ellentettjéről. Amit, azaz Schengen felfüggesztését, Sebestian Kurz osztrák külügyminiszter egyszerűen így foglalt össze: „Németország lezárta a határait”.
Ó, a világért sem a menekültprobléma és a migránsok miatt állította vissza a határellenőrzést, rohant a kancellár segítségére hétfőn a jobboldali Merkelért élő-haló Klubrádió annak ellenére, hogy a tények egy jól megsuhintott légycsapó erejével vágnak az azt tagadók arcába. Akinek kételyei támadnak, olvassa el a világ vezető lapjának, a New York Timesnak a tudósítását a határlezárást követő jelenetekről. Ausztriában, a Németország előtti utolsó fő vasútállomáson, a salzburgi pályaudvaron ezt a táblát tették ki a precíz németek: „A migráns válság miatt a vonatok a német hatóságok utasítására nem közlekednek.” Ugyanez a riport idézi Thomas de Maziere belügyminisztert is, aki kijelentette: „rendkívül fontos Németországnak, hogy korlátozza az országba érkező emberek számát és állítsa helyre a normál belépési eljárást”.
Merkel pálfordulása és gyalázatos tette megrázta Európát. Ugyanis a menekültekkel úgy kellett volna bánnia, mint sok más demokratikus ország. Főként azért, mert esetünkben már a mennyiség átlépte az elviselhetőség kategóriájának legfelső határait is. Ausztrália visszafordítja a migránsokat szállító hajókat. A Japan Today nevű újság hírportálja szeptember 10-i számában arról ír, hogy Japán 2014-ben 11 menekültkérőt fogadott be és azt tervezi, hogy tovább szigorítja (!) bevándorláspolitikáját.
Merkel meggondolatlan és kihatásaiban helyrehozhatatlan tettei a témája a brit The Spectator hetilap szeptember 12-i száma borítójának, amely ezzel a címmel jelent meg: „Merkel tragikus tévedése”. És ez még a schengeni rendszerre vasárnap ledobott atombombája előtt íródott.
Erősen vélhető, hogy a kancellár hirtelen észrevette: őrült lépései anti-Shakespeare módon nélkülöznek mindenféle rendszert. Rádöbbent, hogy a legbefolyásolóbb tényezők támogatásának kedvéért eljátszott történelmi bűnbánatának újabb, kényszerű kifejezésével, azaz egy milliónyi migráns Európára szabadításával nemzete és a kontinens sorsát alárendelte pszichopata tudata kényszereinek. Ami elődeitől, Helmut Kohltól, Helmut Schmidtől, de akár Willy Brandttól is elképzelhetetlen lett volna.
Merkel azzal a Martin Schulz-zal, akinek még leérettségiznie sem sikerült - legalábbis eddig
Merkel azzal a Martin Schulz-zal, akinek még leérettségiznie sem sikerült – legalábbis eddig
Mindezt súlyosbítja mai történelmünk drámai „globális kontextusa”, amelyet egy másik brit hetilap, a New Statesman legfrissebb számának címoldalán így fejezi ki: „A szíriai tragédiai és az összeomló világrend”.
A baloldali brit Guardian szerint „Németország azon döntése, hogy felfüggeszti a schengeni megállapodásokat Ausztriával közös határán, hatalmas csapást mér a 26 tagországot tömörítő schengeni területen két évtizede tartó akadálytalan utazásra.”
A hazai balliberális sajtó örömmel importált vészkiáltásokat hallat: „Ezután már a nacionalista nemzetek Európája jön”! És dől belőlük is a magyar miniszterelnök migránsügyi politikájának bírálata akkor, amikor Orbán Viktor Görögország és Magyarország esetében nem a dublini szabályok felrúgását, hanem azok betartását kérte és igyekezett nálunk végrehajtani.
A migránsválság alap oka természetesen nem kizárólag Merkelé, csak ő tette azt az európai civilizációnak akár az egészét megroppantó erejévé. Szeptember 11-én a New York Timesban (!) jelent meg a Szegedről származó Steve Hilton cikke arról, hogy „nem Európa, hanem az Egyesült Államok a felelős a menekültekért”.
Az EU-ban nincs demokrácia. Csak az erő számít.
A 28-ak közül a fő erő Németországé, amelynek jelenlegi vezetőjének egyetlen iránytűje a történelmi bűnbánat ledolgozása. Kezdve az öt, atomtöltetű rakétákkal felszerelhető harci tengeralattjáró térítésmentes leszállításával Izraelnek egészen Európa felszámolását kockára tevő, a másság iránti megatoleranciából származó lépéséig, amelynek megtételében Merkelt az vezérelte, hogy a migránsválság valódi kirobbantói megsimogatják engedelmeskedő fejecskéjét.
(Magyar Hírlap, 2015-09-16)
Forrás: FB

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...