A németeknek kéne a Keletinél tisztázni a helyzetet – ez most a hivatalos magyar kormányzati kommunikáció fő csapásvonala. És a németek tényleg sokat tettek érte, hogy ők lehessenek a mi bűnbakjaink (mint ahogyan a Keleti pályaudvar képeivel Magyarország lett Európa bűnbakja).
Emlékezzünk csak! Hétfőn még azt mondták, hogy az Unió kezébe kell adni a menekültügyet úgy, ahogy, egészében. Kedden Angela Merkel elérzékenyült egy menekülttáborban, s emelkedett hangulatában azt mondta, Németország minden szírt befogad válogatás nélkül. Szerdán azt közölték, hogy bocs, nem úgy van az, hanem a kancellár azokra a szírekre gondolt, akik már most Németországban vannak – na, ezt a mondatot kellene tudatni nem csak a Keletinél kínlódó, de az útra készülődő tömegekkel is. Csütörtökön aztán visszajött a régi kvóta, mi több, még több, hiszen már nem negyvenezer, hanem összesen százhatvanezer menekült szétosztásáról van szó. Ma pedig péntek van, egyelőre nincs hír Németországból, hogy most épp hogy képzelik arrafelé a népvándorlás megoldását.
(Egyébként, hogy így feltámadott a kvótarendszer: vajon mit fog gondolni az a menekült, aki Németországban képzelte el családja jövőjét, ehelyett átpasszolják az ismeretlen, de legalább távoli Magyarországra? És az hagyján, hogy mit fog érezni, de mit fog tenni? Mondjuk egy hét múlva ismét Németországban lesz esetleg?)
Szóval a magyar kormány megtalálta legújabb ellenfelét, de mivel az Unió már nem pálya, komolyabb küzdőfél után néztek. És lássuk be, Németországban van kihívás.
De ha már. Mondjuk, megtehetné a kormány, hogy felállít a Keleti pályaudvaron két pultot, ahol 24 órás szolgálatban ellátják információval a migránsokat. Esetleg szórólap, hm? Ez a helyzet, ez a törvény, ez az uniós előírás, így tudsz neki eleget tenni, hogy esélyed legyen Németországra egyáltalán. Azt is megtehetné, hogy visszaveszi a civilektől a feladatát, és kicsit foglalkozik az ottragadtakkal. Egy palack víz, takaró, élelem, nem olyan nagy tétel.
És akkor tényleg őszintén lehet odaállni Angela Merkel el azt mondani, hogy mi mindent megteszünk, most már rajtatok a sor, hogy tiszta vizet öntsetek a pohárba. Lehet szeretni, nem szeretni, de itt elképzelése egyedül az Orbán-kormánynak van, Európa csupán a befogadásról ábrándozik.
Meg értem azt is, hogy a népvándorlás, bár történelmi eseménysor, a pillanat megnyerésének művészetében belpolitikai ziccerlehetőség csupán. Csak közben már rég túl vagyunk ezen. Nagyjából tök mindegy, hogy ki nyeri a Magyarországon a következő választást, ha az Unió elhasal az eddigi legkeményebb vizsgáján.
Persze ki tudna odafigyelni ilyen apróságokra, amikor a magyar ultrák nagy meccsre készülnek a román szurkolók ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése