Jó, hogy nem magyarok

Magyar Nemzet

2013. július 16., kedd 00:01

Szerencséje van Stephan Götzlnek, hogy nem jobboldali magyar politikusnak született. A bajor bankszövetség vezetője a múlt héten lenácizta az Európai Bizottságot, azzal, hogy javaslatuk az egységes bankszanálási mechanizmusra olyan, mint az a törvény, amellyel Hitler 1933-ban magához ragadta a hatalmat.

Az Európai Bizottság lenácizását pénteken a testület azzal rázta le magáról, hogy „nem odavaló analógia”. A párhuzam a német nyelvű sajtót sem zavarta. Arról a sajtóról van szó, amelynek napokig habzott a tolla egy olyan elhárító mondatért, amelyben a szuverén Magyarország miniszterelnöke tanácsolta a hazánk móresre tanításáról vitatkozó európai szuperhatalomnak, hogy ha lehet, ne küldjenek lovasságot hozzánk, mert az egyszer már nem vált be. Götzl hasonlatához Guido Westerwelle külügyminiszternek sem volt hozzáfűzni valója, noha ő „sajnálatos kisiklásként” „egyértelműen visszautasítandónak” nevezte a lovassági intervenció elhárítását.

Szerencséje van Christian Estrosinak is, hogy nem magyar jobboldali politikus. A francia törvényhozó, Nizza polgármestere – volt iparügyi miniszter a jobboldali Sarkozy-kormányban – a múlt hét vasárnap arra biztatta a franciákat, hogy kezdjenek forradalmat a cigányok ellen. Hogy az, amit mondott, összhangban van az európai unió alapértékeivel és szerződésével, onnan tudjuk, hogy sem az Európai Bizottság („a szerződés őre”), sem az Európai Parlament tagjainak ajkait egy pisszenésnyi tiltakozás sem hagyta el.
Ha ugyanezt egy magyar jobboldali politikus mondta volna, Guy Verhofstadt és Daniel Cohn-Bendit frakcióvezéreknek közismerten őszinte rohamuk miatt a rasszista szó ötödik elüvöltésekor szinkronban pukkadt volna ki a nyaki ütőere, míg az Estrosi-botrányról most hallgató külföldi és hazai balliberális sajtó három hónapon át Európa végét vizionálta volna, aláhúzva, hogy aki a történelmet nem ismeri stb. Reding és Kroes biztos asszonyok felváltva fújtak volna ébresztőt a nyugati féltekén, míg Rui Tavares, Cohn-Bendit zöldpárti képviselője demonstratíve tépte volna szét már elkészült magyarügyi jelentését, hogy azt a nukleáris opcióval kisámfázva aktualizálja.
A szintén jobboldali Antonisz Szamarasz görög miniszterelnöknek is nagy a szerencséje, hogy nem Kistarcsán, hanem Athénban született, mert ott úgy tudta megszüntetni egyik napról a másikra a görög közszolgálati televíziót, hogy amiatt egyetlen európai parlamenti képviselő se rohangált ideggörcsben fetrengve az EP padsorai között az elnémult mikrofonokat jelképező leragasztott szájjal. Amit ő tett, nyilván szintén harmonizál az európai alapértékekkel, amelyek óránkénti hangoztatása a havi 20 ezer eurónál többet kereső uniós tisztségviselők munkaköri kötelessége. Szamarasz azt is megengedheti magának, hogy brüsszeli pisszegés nélkül nyalja a Jobbiktól ideológiailag három mérföldre az egykori Nürnberg irányába található Arany Hajnal pártjának kollektív talpát, amióta koalíciója billeg. Nem magyar jobboldali miniszterelnökként azt is megteheti, hogy úgy söpörje le magáról az Európa Tanács kormányát elítélő jelentését, amiért kabinetje részese az országban elharapódzott faji erőszaknak, mint hód a vizet. Egészségügyi minisztere, Szpiridon-Adonisz Georgiadisz pedig brüsszeli, frankfurti és washingtoni (a Hellászt irányító trojka) bírálhatatlansága tudatában jelenthette ki, hogy a zsidók tartják a markukban a bankrendszert.
Aki pedig azt állítja, hogy az Európai Unió bennünket diszkriminál, az összeesküvés-elméletek rabja, és mint ilyen, nincs helye e nagyszerű közösség szalonjában. Ami kész szerencse, tekintettel arra a brit nép orrát is facsaró szagra, amely egy olyan szalonban terjeng, ahol egy Redingnek nevezett alapjogi biztos a jog érvényesülése helyett egy gyermekeket halálra gázoló elítéltet véd.
Lovas István