Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. június 10., hétfő

Tüneti kezelés

Sitkei Levente
 

Tüneti kezelés

Magyar Nemzet

2013. június 08., szombat 00:01
Franciaország kormánya nyíltan és egyértelműen hadat üzent a szélsőjobbnak, miután szkinhedek úgy megütöttek egy szélsőbaloldali aktivistát Párizs belvárosában, hogy meghalt. Manuel Valls belügyminiszter nem köntörfalazott, mint elmondta, a szóban forgó csoportokat fel fogják oszlatni, a köztársaságnak könyörtelennek kell lennie, s harcolnia kell az undorító eszmék terjesztői ellen. Valls pont úgy beszélt e csoportokról, mintha legalábbis a rendőrség alosztályáról lenne szó, s átszervezés segítségével megoldható a megszüntetése. Ne feledjük, az Európai Unióban folyik egy elég bőkezűen támogatott program a szegénység felszámolására, ott is elképzelhetőnek tartják, hogy csak akarni kell, s nem lesznek szegény emberek a Földön. Pedig ezek tünetek, Európa számtalan betegségét mutatják ezek a hegek, pörsenések, gennyes kelések. A neonácik. A pénzéhes-nemtörődöm fantaszták. A buta belügyminiszterek.

Egyik francia csoport se tartja magát szélsőjobboldalinak, azaz majd valamely felettes szerv fogja talán eldönteni, mely társaságok ellen kell könyörtelen harcot viselni, s melyek maradhatnak. Franciaország manapság éli a szélsőjobb terror ismételt virágzását, állítólag a homoszexuálisok házassága ellen békésen tüntető tömegben is voltak néhány százan, akik utána összecsaptak a rendőrséggel; nos, ők fenyegetik a békés köztársaságot, Valls szerint egyenesen meg akarják dönteni. Csakhogy az említett tüntetéseket a katolikus egyház szervezte számos más civil szervezettel együtt, így nem is olyan nehéz eljutni addig, hogy legalábbis gyanúsan szemléljék a templomba járókat. Ne feledjük, az azonos neműek törvény által elfogadott egybekelése a szocialista kormány egyik legfőbb törekvése volt, még a franciáknak is túlzásnak tűnt az elkötelezettség, ahogy a kabinet a tömegtüntetések ellenére végigverekedte az alsó- és felsőházon a törvényjavaslatot. Ezzel a logikával bármikor veszélyesek lehetnek mindazok, akik részt vettek a tiltakozó gyűléseken, esetleg nem értenek egyet a melegházasság engedélyezésével, főként mert a most megölt fiatalember éppenséggel melegjogi aktivista is volt. A lehetőségek szinte határtalanok! A Nemzeti Front szinte adja magát, a szélsőjobboldali, meglehetősen népszerű párt azonnal tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állna a gyilkos szkinhedekkel, s az általa ismert bőrfejűek sincsenek semmiféle viszonyban a Clément Méricet agyonverő szörnyetegekkel. A vizsgálat majd eldönti.A Franciaországban hagyományosan erős, rendkívül jól szervezett szélsőbaloldal azonban nem kerülhet célkeresztbe, pedig róla tudni lehet, hogy vannak militáns szervezetei, és oda is csapnak szükség esetén, ha a pártközpont úgy dönt, vagy vörös köd ereszkedik a szemük elé. Ezek a belügyminiszter szerint csak olyan csoportok, amelyek felveszik a harcot a fasizmus ellen. Ha a francia kormány jobboldali volna, az egész ötletelésnek nem lenne ilyen rossz íze, de hát a szocialisták irányítanak, akik most, a gyilkosságot követő felháborodás idején kijelölték az ellenséget, a szkinhedeket. Ha őket bezárják, mások fogják leborotválni a fejüket, és horogkeresztet tetoválni a nyakszirtjükre. A beteg Európa termeli ki ezeket az agresszív, kérlelhetetlen figurákat, meg azokat, akik zsidó gyerekeket ölnek Toulouse-ban, s azokat is, akik szigorúan antidemokratikus eszközökkel küzdenének ellenük. Akik azt próbálják megoldani, hogyan lehetne a jogszabályokat úgy kiforgatni, hogy ellehetetlenítsék a gyilkosokat és ismerőseiket, valamint azok szomszédait. Ez olyan, mint a beteg testen a kelések leragasztása. Nem látszanak, de ott vannak, és pokolian viszketnek.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...