Élet Simor után

Nagy Vajda Zsuzsa

Magyar Nemzet

2013. május 02., csütörtök 00:01

Akik azzal riogattak, hogy a márciusi elnökváltás a Magyar Nemzeti Banknál agresszív monetáris lazítást fog eredményezni, nagyot tévedtek. Nem lett semmi azokból a jóslatokból, hogy az új jegybanki politika romba dönti a forintot, elriasztja a befektetőket, és elégeti a devizatartalékokat.

Helyette két hónap komoly szakmai munkája eredményeképpen megszületett a növekedési hitelprogram, amelyet az MNB-nél mostanra véglegesítettek. A lehetőség jól mutatja, hogy minden híresztelés ellenére maradt még mozgástér a gazdaság ösztönzésére. Ráadásul sikerült olyan megoldást találni, hogy a cégek mellett a bankok is érdekeltek legyenek a részvételben. Ezt mi sem mutatja jobban annál, mint hogy a legújabb hírek szerint a pénzintézetek kétharmadát bevonják a programba.
A jegybanki konstrukció lényege az, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozásokat (kkv) maximum 2,5 százalékos kamattal juttatják hitelhez. A ráta úgy tud ilyen alacsony lenni, hogy az MNB ingyen biztosforrást a kölcsönöket folyósító kereskedelmi bankoknak 500 milliárd forint értékben. Ilyen módon azok a hazai vállalkozások, amelyek eddig több mint tíz százalékon finanszírozták magukat, nagyjából negyedannyiért igényelhetnek pénzt fejlesztésekre vagy a devizahitelük kiváltására. Ez segít abban, hogy felvegyék a versenyt azokkal a külföldi versenytársakkal, amelyek anyavállalataikon keresztül két-három százalékos kamattal jutottak devizaforráshoz. Üzenetértéke van annak, hogy az MNB előnyben részesíti a kisebb pénzintézeteket, ezek körében tapasztalt ugyanis nagyobb hajlandóságot a kkv-k hitelezésére. Az MNB által kidolgozott megoldásnak van még egy nagyon fontos eleme: a kötvényállomány mértékének csökkentése 3600 milliárd forintra. Ezekre a kötvényekre a jegybank az alapkamatnak megfelelő rátát fizet, amely jelenleg a sorozatos csökkentések után még mindig 4,75 százalék. Könnyű belátni, hogy a bankoknak kényelmesebb a gyakorlatilag kockázatmentes eszközben tartani fölös forrásaikat, mint ennél kisebb rátán kihelyezni a pénzt a gazdaságba, számolva a vállalkozások fizetési nehézségeivel. Ennek a dilemmának a feloldása a legnagyobb kihívás, ami a központi pénzintézetre vár azért, hogy a hitelezést valóban élénkíteni tudja. Felvetődött, hogy a kéthetes kötvényt betétté alakítják, és ezzel a befektetők egy meghatározott köre előtt bezárnák a lehetőséget. Erről a közeljövőben dönt a monetáris tanács.
Az összes kérdésre nincs még meg a válasz, de végre elkezdődött Magyarországon is az a jegybanki politika, amelyet a világ nagy központi bankjai már jó ideje alkalmaznak a válság hatásainak tompítására. Az MNB előző vezetőségétől azt hallottuk, hogy kockázatos lenne a külföldi példákat követni. Az első eredmények azonban azt mutatják, hogy Simor András volt jegybankelnök és csapata igen rosszul mérte fel a helyzetet. Az új hitelprogramnak köszönhetően ugyanis sorra módosítják felfelé az elemzők a Magyarországra vonatkozó előrejelzéseiket. Akik eddig recessziót vártak idénre, most a bruttó hazai termék (GDP) egyszázalékos növekedését sem tartják kizártnak. Az első eredmények tehát már látszanak. Átütő erejű változásokra ennek ellenére nem szabad számítani, a Nagy-Britanniában tavaly bevezetett hasonló jellegű program tapasztalatai ugyanis visszafogott javulást jeleznek. A mérsékelt, de határozottan kedvező hatás így is több, mint amiről egy vállalkozó a Simor-éra alatt álmodhatott volna. Ha pedig az MNB-nél a továbbiakban is olyan ütemben folyik a munka, mint az első két hónapban, annak hatása garantáltan nagyobb lesz a növekedési programtól remélt GDP-arányos 0,7 százaléknál. Nagy Vajda Zsuzsa