Talán még nem kellene elkiabálni, de
egyre több meglepetés utal arra, hogy a siker kapujában áll a különutas
magyar gazdaságpolitika. Az elmúlt két napban is olyan kedvező adatok
láttak napvilágot, amikre még a derűlátásra hajlamosabb szakemberek sem
számítottak.
Először arra derült fény, hogy a múlt hónapban újabb történelmi
mélypontra csökkent az infláció. Ráadásul nem csak egy kis időre: abban
is reménykedni lehet, hogy komolyabban idén már nem növekednek az árak.
Tény, hogy 1,7 százalékos pénzromlásra az elmúlt két évtized
piacgazdasági viszonyai között nem volt példa. Legfeljebb az irigyelt
Nyugaton, amelyre oly sokszor mutogattunk: ott bezzeg megtartja a valuta
az értékét.
Most viszont Nyugaton mutogathatnának ránk, ha nem írna mindent felül a nemzetközi cégek magyarországi sérelmeire visszavezethető uniós politika. A gazdasági növekedés tegnap közölt, idei első negyedévre vonatkozó adatai például üzenetértékűek lehetnének Brüsszel számára. Míg a tavalyi év utolsó három hónapjához képest az eurózónában mínusz 0,2 százalékos, a 27 uniós tagállamban együttvéve pedig mínusz 0,1 százalékos visszaesést mutatott a GDP, addig nálunk határozott kilábalásról beszélhetünk.
A plusz 0,7 százalékos adat láttán leeshetett az álla azoknak az elemzőknek, akik még mindig a mínusz tartományban látták volna a magyar gazdaságot. S való igaz: bár voltak már olyan adatok, amelyek a remény apró jeleit hordozták magukban, de hogy ekkora legyen a meglódulás, az igazi meglepetésnek számít. S ez nem csak a kincstári optimizmus olvasatában van így. A japán Nomura befektetési bank szakértői például – akik nemrégiben még hazánk összeomlásáról jövendöltek – tegnap üdvözölték a magyar fejleményeket. Van is miért, csak körül kell nézni a kontinensen. Európa motorja, a német gazdaság a 0,1 százalékos plusszal a lefulladás határán áll. Az uniós tengely másik fele, Párizs mínusz 0,2 százalékkal dicsekedhet. Mi az első negyedévi ranglistán bronzérmesek lettünk. Előttünk csak a balti államok pörögnek.
Nánási Tamás teljes cikkét a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
Most viszont Nyugaton mutogathatnának ránk, ha nem írna mindent felül a nemzetközi cégek magyarországi sérelmeire visszavezethető uniós politika. A gazdasági növekedés tegnap közölt, idei első negyedévre vonatkozó adatai például üzenetértékűek lehetnének Brüsszel számára. Míg a tavalyi év utolsó három hónapjához képest az eurózónában mínusz 0,2 százalékos, a 27 uniós tagállamban együttvéve pedig mínusz 0,1 százalékos visszaesést mutatott a GDP, addig nálunk határozott kilábalásról beszélhetünk.
A plusz 0,7 százalékos adat láttán leeshetett az álla azoknak az elemzőknek, akik még mindig a mínusz tartományban látták volna a magyar gazdaságot. S való igaz: bár voltak már olyan adatok, amelyek a remény apró jeleit hordozták magukban, de hogy ekkora legyen a meglódulás, az igazi meglepetésnek számít. S ez nem csak a kincstári optimizmus olvasatában van így. A japán Nomura befektetési bank szakértői például – akik nemrégiben még hazánk összeomlásáról jövendöltek – tegnap üdvözölték a magyar fejleményeket. Van is miért, csak körül kell nézni a kontinensen. Európa motorja, a német gazdaság a 0,1 százalékos plusszal a lefulladás határán áll. Az uniós tengely másik fele, Párizs mínusz 0,2 százalékkal dicsekedhet. Mi az első negyedévi ranglistán bronzérmesek lettünk. Előttünk csak a balti államok pörögnek.
Nánási Tamás teljes cikkét a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
(Magyar Nemzet, 2013. május 16.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése