Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 13., szombat

Voksok parlagon

Torkos Matild
 
 
Magyar Nemzet

2013. április 12., péntek 00:01
Senkinek ne legyen túl sok kétsége afelől, hogy a kellő időpontra össze fog nőni a baloldalon ismét, ami mindig is összetartozott. Nem hagynak majd elveszni egyetlen szavazatot sem, ezt a baloldali értelmiség, szellemi holdudvar és a szocialista és liberális pártokhoz szorosan kötődő nagyvállalkozói háttérhatalom előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni.
Tetszik a cikk? Ossza meg ismerőseivel is!
Egyébként is, ha sikerül egybeerőltetni szavazatmaximálási célból az Orbán-kormány leváltására szövetkezőket, és eldől végre, kinek mekkora szelet jut(na) az annyira vágyott hatalom tortájából, akkorra már teljesen mindegy, ki lesz Orbán Viktor vörös mezes kihívója, pontosan ugyanazt a politikát fogja képviselni, mint amit az egység kovácsa akar a háttérből.
Amíg el nem dől, hogy Mesterházy Attila, Bajnai Gordon vagy valaki más mögé szervezik-e a kormányváltást akaró szavazókat, addig túl sok pozitív üzenetre, igazi baloldali, szegénypárti programígéretre nem kell számítani. Szemmel látható, hogy a különféle balos csoportosulások mögötti szellemi tábor egy dologban egyetért, de abban teljesen: a jelenlegi jobboldali kormányt változatos eszközökkel el kell lehetetleníteni, le kell járatni a szövetségesek előtt, Brüsszelben és akár Washingtonban is. Moszkvára most mintha nem szánnának annyi energiát, talán azért, mert tudják: Putyin, mint a rossz pénzt, úgy ismeri őket.
De szívesen kiugranak Bécsbe is akár, ha kell, hakniznak egy rettegőst a honi demokráciáért, a jövőnkért, pedig egy Paul Lendvai, egy Heller Ágnes, egy Bauer Tamás áldozhattak volna egy fertályórácskát legalább a múlt terheire is, hiszen nekik tényleg bőven lett volna mit mesélni, akár saját tapasztalatukra hagyatkozva is.
Brüsszeli szocialista képviselőink is elég jó hatékonysággal segítettek be a gazdasági okokból velünk szemben ellenérdekelt tagállamok lobbistáinak, akik ugyancsak az Orbán-kormány bukását akarják, azonban természetesen nem a demokráciánkat féltik tőle, hanem az extraprofitjukat. Hiszen ez a kormány a gazdaságpolitikájával tört borsot a nyugat-európai államok orra alá, amikor a náluk adózó nagybankokat, nagyvállalatokat sarcolta meg sokkal jobban, mint ahogy ezt megszokták a kardlapozó rendőrállamot működtető „demokratikus” baloldali rezsimek idején.
De ez legyen most már a baloldali pártokat támogatni szándékozók lelkiismereti problémája. A jelenlegi felmérések, időközi választási eredmények azt mutatják, hogy az elkötelezett szavazók versenyében a Fidesz továbbra is sokkal jobban áll, mint a ma még több darabban létező baloldal. Ez a helyzet azonban elfedi a tényt, hogy a nemzeti oldalon mintha a kelleténél jóval kevesebb energiát szánnának a 2010-ben elnyert bizalom megőrzésére. Annak a több százezer, esetleg egymillió szavazónak a megszólítására, aki jelenleg kivár, vagy a kínálatot látva inkább dühösen elfordul a politikától. Ők azok, akiknek szavazatára majd az újraegyesült baloldal is hajtani fog. A bizonytalanok veszélyesen hatalmasra dagadt táborában nyilvánvalóan sokan ott vannak azok közül is, akik 2010-ben a Fidesz–KDNP-t tüntették ki bizalmukkal. Kérdés, vajon elég lesz-e az újbóli megnyerésükhöz mondjuk a rezsicsökkentés hangsúlyozása. Mindenesetre a kormányoldalnak van még ideje átgondolni, hogyan válaszoljon arra, ha összeáll a baloldal választási szövetsége.
Torkos Matild

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...