Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. április 24., szerda

DER SPIEGEL--Tibor Déry

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/ae/Dery.jpg
Tibor Déry, 82. Der große alte Mann der ungarischen Literatur, der als Epiker ("Der unvollendete Satz") neben Musil und Mann gestellt wurde, war stets enfant terrible. Als 24jähriger machte er sich von seiner Großbürger-Herkunft los, indem er in der Fabrik seines Onkels einen Streik inszenierte. 1919 trat er in die Kommunistische Partei ein. 1956 wurde er wegen Kritik an der stalinistischen Parteiführung und ihrem Personenkult aus der KPU ausgeschlossen. Nach dem Ungarnaufstand, zu dessen geistigen Initiatoren er gehörte, war er drei Jahre in Haft. In den Jahren danach entfernte sich Déry, der das Engagement fürs Proletariat und privilegierte Lebensgenüsse zu verbinden wußte, vom Realismus, der ihn berühmt gemacht hatte. Aufsehen erregte noch einmal seine Autobiographie "Kein Urteil. Déry starb vorigen Donnerstag in Budapest.
Wiltraut Rupp-von Brünneck, 65. Die Bundesverfassungsrichterin galt als hochqualifizierte Juristin, von bestechender Logik, konziliant in der Form, aber hart in der Sache. Während des Krieges Regierungsrätin im Reichsjustizministerium, trat Wiltraut von Brünneck 1947 ins hessische Justizministerium ein. 1953 wechselte sie als Ministerialrätin in die Hessische Staatskanzlei über und leitete dort die Abteilung für Bundesratsangelegenheiten. 1963 wurde sie -- inzwischen Ministerialdirigentin -- als Bundesverfassungsrichterin nach Karlsruhe berufen, wo sie 14 Jahre lang die Rechtsprechung des Ersten Senats, der am 5. August 1966 die Verfassungsbeschwerde des SPIEGEL gegen die Durchführung des Ermittlungsverfahrens in der SPIEGEL-Affäre zurückwies, entscheidend mitgeprägt -- durch aufsehenerregende "abweichende Meinungen" (etwa beim Urteil, das die Abtreibungsreform für verfassungswidrig erklärte), aber auch durch weittragende gesellschaftsverändernde Entscheidungen. So trägt zum Beispiel der Beschluß zur Reform des Unehelichenrechts ihre Handschrift. Die Richterin starb letzten Donnerstag in Karlsruhe an einer Knochenerkrankung.

Anibal Escalante, 67. Er war Kommunist lange vor Fidel Castro und als Funktionär der moskaufrommen kubanischen KP auch gegen dessen Revolution. Erst angesichts des unerwarteten Sieges von Castro arrangierten sich die Altgenossen mit den Guerillas; Escalante stieg zum führenden Mann der "Integrierten Revolutionären Organisationen" (ORI) auf. Aber sein voreiliger Versuch, 1962 Fidel Castro mit Hilfe der Sowjets auszubooten, scheiterte. Escalante flüchtete ins Moskauer Exil. Drei Jahre später kehrte er zur Beerdigung seines Bruders auf die Insel zurück und durfte als Hühnerzüchter bleiben. Aber der Heimkehrer sammelte erneut unzufriedene Altkommunisten zur Konspiration. 1968 vom Geheimdienst entdeckt, wurde Escalante zu 15 Jahren Haft verurteilt. Er starb in der vorletzten Woche.
DER SPIEGEL 35/1977
Alle Rechte vorbehalten
Vervielfältigung nur mit Genehmigung der SPIEGEL-Verlag Rudolf Augstein GmbH & Co. KG.

Dieser Artikel ist ausschließlich für den privaten Gebrauch bestimmt. Sie dürfen diesen Artikel jedoch gerne verlinken.
Unter http://corporate.spiegel.de finden Sie Angebote für die Nutzung von SPIEGEL-Content zur Informationsversorgung von Firmen, Organisationen, Bibliotheken und Journalisten.
Unter http://www.spiegelgruppe-nachdrucke.de können Sie einzelne Artikel für Nachdruck bzw. digitale Publikation lizenzieren.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...