Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. március 4., hétfő

Az egyetem a miénk, meg lett engedve


Tompos Ádám
Tompos Ádám

2013. február 12., kedd 21:00
Blokád, egyetemfoglalás, hallgatói fórum. A Hallgatói Hálózat hétfői tüntetése után állítólag erre mind sor került. A helyszínen járva azért ez egy kicsit másként tűnt, de haladjunk szépen sorjában.

Blokád
Idősebbeknek lehetnek erről saját emlékeik 1990-ből. A taxisblokád alkalmával ugyanis bemutatta a demokratikus ellenzék a Dzerzsinszkij akadémia legjobb magyar tanítványaival karöltve, hogy milyen az, ha kiadják a jelszót: se ki, se be! A rendszerváltozás korából iderángatott párhuzam nem véletlen, és bizony a személyes kontinuitás is adott: 2013. február 11-én nem egy oktató szemüvege párásodott bele a nagy nosztalgiába: jaj, hát mi is pont ilyen lelkesek voltunk, jaj, de régen volt, hát mi sem leszünk fiatalok…

Ehhez képest hétfőn az úgynevezett „blokád” alá vett ELTE főépületébe úgy mentem be, hogy semmiféle ellenállásba nem ütköztem, senki nem kérdezte, ki vagyok, mit akarok, sőt: számos tábla igazított útba, végig a tök üres folyosókon. Majd eljutottam a 34-es terembe, ahol csillogó szemű egyetemisták és középiskolások rázták a csuklójukat. Bázisdemokratául ez a tapsot jelenti egyébként. Ilyetén módon voksoltak arról, hogy akkor most vonulnak.
Egyetemfoglalás
Jó, vonultak. A Kecskeméti utca és a Múzeum körút sarkán aztán sikerült arról is szavazni, hogy akkor most elfoglalják a Corvinust. Bevonultak a diákok Marx Károly szobra alá – volt, aki hazavitte volna szíve szerint –, majd megint szavaztak arról, hogy akkor elfoglalják ezt az egyetemet is. Igen ám, csak jött egy hölgy a szomszéd teremből, jelezvén, hogy ott előadás van, és nyomatékot adott annak, hogy baromi dühös a tülkölőkre és dobolókra. Ettől úgy megszeppentek a diákok, hogy mindjárt levezényeltek megafonjukkal egy újabb demokratikus aktust: szavaztak arról, hogy a Színművészetire, vagy a Budapesti Műszaki Egyetemre vonuljanak-e inkább. Vagy mindkettőre? Nyert a Színművészeti, ahol tárt kapukkal fogadták a diákokat.
Hallgatói fórum
Itt tartottak egy hallgatói fórumot, amelyen néhány felszólalás után arra a következtetésre jutottak (megszavazták, nem kell félni), hogy menjenek vissza az ELTE-re és ott tartsanak újabb hallgatói fórumot. Itt már jelentősen lecsökkent a létszám, a korábbi három terem helyett most csak egy előadót tudtak megtölteni a demokráciára éhes nebulók. Örömittasan jelentették be, hogy a helyőrség tartotta a blokádot a teremben, a dékán pedig megengedte nekik, hogy maradhatnak reggelig, máshová viszont ne menjenek, mert ott már beélesítették a riasztót.
Ezt csuklórázással megtapsolták, majd harminc percig arról szavaztak, hogy miről szavazzanak majd reggelig, és hogy miről szavazzanak először. Később aztán munkacsoportot alakítottak abból a célból, hogy meghatározzák, hogyan fogják majd az órákat megzavarni. Na, ennek meg az lett a vége, hogy a minőségi oktatásért tüntető és virrasztó diákok úgy akartak megzavarni kedd reggel egy órát, hogy kevesebben voltak, mint az előadásra igyekvő diákok.
Mindenesetre remélem, hogy megszavaztatták őket arról, hogy zavarhatnak-e.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...