Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2013. február 28., csütörtök

Szegfűfogyatkozás — násztánc kelengye nélkül


Hónapok óta násztáncot járnak a közelgő választásokra való felkészülés jegyében a baloldal politikai szervezetei, aminek végeztével vélhetően őszszeáll a Bajnai Gordon nevével fémjelzett, időközben párttá alakuló Együtt 2014 az MSZP-vel.
 
 
Nem állíthatjuk, hogy ez volt a résztvevők eredeti forgatókönyve, de most nagyon úgy fest, hogy húsz évvel az első koalíció után a szemünk előtt köttetik az új, XXI. századi MSZP-SZDSZ szövetség, hiszen az Együtt 2014 körül az egykori liberális pártot fémjelző neveket találhatunk, néhány gyurcsányistával kiegészülve. Kérdés ugyanakkor, hogy e szervezetek ma milyen erőt képviselnek: alkalmasak-e egy 2014-es választási győzelemre, vagy inkább csak a biztos politikai túlélés lehet a céljuk?

Az MSZP léte Gyurcsány Ferenc kormányzása következtében 2009-re minimum kérdésessé vált. Mesterházy Attila komoly munkával képes volt lényegében egyben tartani pártját, megakadályozni szétesését, amely a Jobbik előretörése ellenére a legnagyobb ellenzéki erő, ezért joggal bízhat abban, hogy a váltópárti logika alapján egyszer miniszterelnök (vagy legalábbis győzelemre esélyes miniszterelnök-jelölt) lehet. Az MSZP súlyos gyengülését mutatta viszont, hogy sokszor maguk is elismerték, egyedül nem győzhetik le a Fideszt, ráadásul a többi ellenzéki erő elhatárolódásával is meg kellett küzdeniük.

A másik résztvevő, Bajnai Gordon sokáig lebegtette politikai szerepvállalását, a nyilvános színre lépés nem sikerült rosszul, pár hét alatt azonban megmutatkozott, hogy személye nehezen választható el Gyurcsány Ferenctől és a volt kormánypártoktól. Nem volt kész forgatókönyve, hetekré lebontott terve, így erősödése is megakadt. Mostanra a jelek szerint mindkét fél felismerte, hogy szüksége van a másikra: Bajnai hozhatja az SZDSZ volt szavazóit, az MSZP szervezeti hátteret, országos politikai hálózatot nyújthat. E kettő együtt a múltban elég volt már választási győzelemhez. Kérdés ugyanakkor, hogy az egykor meglévő országos, a legkisebb faluban is létező szocialista politikai hálózat - ami nélkül nehéz lenne győzni 2014-bén - létezik-e még.

Lesti Árpád írását a Magyar Nemzet keddi számában olvashatják.
(Magyar Nemzet, 2013. február 19.)
 
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...

  • A család és a női életpályák
      Nádasi Katalin        Mottó: „A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek ...
  • Agymosás helyett nagymosás
      A véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat Az vezet, hogy ez az egy csepp is még sok ember ...
  • A népi írók mozgalma
     „Nem élt nagy magyar író, aki tanítványa ne lett volna a népnek, amelynek tanítója lett.” (Németh László: Nép és író) Mely kultúrtörténeti ...