Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!



Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet,
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.
Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!



Szabó Piroska

2012. november 6., kedd

Vörös segély


Álláspont
Érdekes, hogy a Milla eredetileg egy protest szervezetnek indult, ehhez képest viszont szinte rekordsebességgel tette magát a hatalom önjelölt várományosává. Szövetségeseivel együtt. A Milla ma már a politikai pártok tipikus útját járja, semmivel sem hitelesebb a magára erőltetett szűzies szégyenlősség, mint egy pornósztár pironkodása. Vicces is lenne, ha bedőlne valaki a mesterségesen keltett látszatnak akkor, amikor mindannyian tudjuk, hogy a Milla már az Egyesült Államokban igyekszik pénzt gyűjteni a 2014-es választási szerepléséhez.
A pénz! Tehát megtanulták, hogy az a legfontosabb egy háborúban. Na persze, háború a pártok harca is, de még mennyire hogy az!
Immáron ismert tény, hogy Richard Field amerikai vállalkozó szervezte meg és támogatja a Milla vezetőjének, Juhász Péternek egyhetes egyesült államokbeli utazását. Tegyük hozzá: bevallottan pénzgyűjtő misszióját. Field, az amerikai ingatlanügynök tehát újra aktív, megint gallérig mártózik a magyar politikai élet sűrű vizébe, mintha ez olyan élvezetes lenne. Korábban az LMP-t támogatta, nyilván azon az alapon, hogy ne maradjon utód nélkül a szebb létre szenderült SZDSZ, mint a hazai liberalizmus zászlóvivője.
És valóban, ha csak a gyöngyöspatai romák ügyét s emlékezetes kiköltöztetésüket, hisztérikus „kimenekítésüket” nézzük, akkor ott valóban az SZDSZ ízlése szerint működött az LMP, de az akciót finanszírozó Richard Field is. Különös merészséggel, de minden felhatalmazás nélkül használva például a Vöröskereszt nevét. Az, hogy a panaszkodó magyar közösséget is meghallgassa, eszébe sem jutott. Nyilván nem a konfliktus rendezésére gondolt, miért is gondolhatott volna, amikor Magyarország lejáratása volt az akció célja, semmi más.
Az, hogy a hazánkban működő pártok külföldi segítséget kapnak, nem nagy újdonság. Már a két világháború közötti KMP is a Moszkvából folyósított vörös segélyből tartotta fenn magát. Field csak folytatja a hagyományt. Mint ahogy a hagyományt folytatta az LMP, s folytatja a Milla is.
Jó kérdés, hogy támogatja-e mindezt az Egyesült Államok politikai vezetése, bár ha nem támogatná – akár csak hallgatólagosan is – akkor nem engednék, hogy Field csinálja. Még úgy sem, ha magánvagyonából tenné ezt. Meg hát nem is Field pénzéről van szó ezúttal, nyilatkozott Juhász Péter, az üzletember csak a pénz megszerzésében segédkezik.
Furcsa, hogy a kormány tagjai közül senki sem gondolkodik el rajta, hol van egy ország szuverenitásának a határa, és hol kezdődik az illegális beavatkozás a belügyekbe. Nem kérdezgetnek, nem elemeznek, tekintettel vannak az Egyesült Államok érzékenységére, amely már attól is kellően durcás lett, hogy a magyar hatóságok vizsgálatot indítottak Gyurcsány Ferenc volt MSZP-s miniszterelnök „viselt dolgait” illetően. Field leállítása egyetlen percébe telne az amerikai külügynek vagy egyetlen másodpercébe a CIA-nak. És mégsem.
Hát nem különös? Göncz Árpád 1992-ben a La Stampának adott emlékezetes interjúban még a nyugatiakat hívta volna be annak idején az Antall-kormány megdöntésére. A Milla viszont már pénzt kér. Erősebbek lennének a dollárok a tankoknál?! Ezek szerint a Millának is megtanították nemzetközi mentorai, mennyivel hatásosabb az utcai harcnál a rendszer néhány megingó, zsarolható emberének megvásárlása, egy-egy busásan megfizetett sajtókampány s pár jól elhelyezett televíziós tudósítás. És hát aktákat, lejárató információkat is kap a piacon valaki, ha elég vastag a bukszája.
Nem tetszenek a magyarok. Főleg ha nemzetiek. Igaz, lehet-e magyar egyáltalán internacionalista vagy globalista?! Furcsa, de a történelemtudomány egyelőre semmiféle magyarázatot sem tudott adni a népszerűtlenségünkre.
Érdekes és furcsa epizódja volt az év elején zajló EP-vitáknak az a többször is elhangzott, sőt már-már programmá avatott kijelentése egyes nyugati politikusoknak, hogy minden erejükkel támogatni fogják kívülről az „Orbán-ellenes” ellenzéket. A magánvagyonukból? Vagy az EU pénzéből? És milyen infrastruktúrát használnak ehhez? A sajátjukat? Vagy az unióét?
A választ ismerjük: bevetettek s továbbra is bevetnek minden fegyvert, azt pedig, hogy miből, ne firtassuk, mert újabb sértődések keletkeznek, ki tudja, hányadik már…
Field figurája azért továbbra is érdekes. Miért csinálja, amit csinál? Milyen ügynök? Ingatlanügynök egyáltalán? Vagy ha igen, akkor pont itt van elrejtve a kulcs? Hisz lehet, hogy nemcsak telkekkel és lakásokkal akar kereskedni nálunk a jövőben, de a termőfölddel is. Nincs olyan messze egymástól a két üzletág, sőt sok ponton össze is ér. És hát persze, nemsokára lejár a külföldiek földvásárlási moratóriuma hazánkban. S akkor jobb lesz egy balos és liberális kormány, mint egy nemzeti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Kondor Katalin Ti urak, ott, a magasságos Európai Parlamentben, nem szégyellitek magatokat? Foglalkoztok-e egyáltalán a titeket az álságos u...