Görömbei András
2005. január
Borbándi Gyula
Borbándi Gyula az Új Látóhatár szerkesztésével és a folyóirat történetének megírásával is erre a nyitott szemléletre mutatott példát. Az Új Látóhatár a népi irodalom legjobb ösztönzéseit és hagyományait követve vált a magyarság nemzeti elkötelezettségű, de minden szélsőséget elutasító, minden igazi értéket befogadó és támogató fórumává. Borbándi Gyulának a folyóiratot jellemző sorai őrá magára is hiánytalanul érvényesek: „Változatlanul hitt az értelemben és abban, hogy pontos helyzetismeretre és józan magatartásra csak a dolgok hűvös szemléletével és tárgyilagos megítélésével tehet szert, tehát ha érzelmei és indulatai nem sodorják az egyik vagy másik végletbe.”31 Az Új Látóhatár négy évtizedes története azt bizonyítja, hogy Borbándi Gyulának sikerült ezt a koncepciót érvényesítenie. Pedig sohasem volt könnyű helyzetben, külső és belső bajok egyként próbára tették.
Nem éltünk hiába – Az Új Látóhatár négy évtizede című könyvében úgy tekinti át a folyóirat négy évtizedének anyagát, hogy számról számra felidézi azokat a szellemi értékeket, amelyek a folyóiratban megjelentek. S azokat az eszmecseréket, vitákat is, amelyeket a folyóirat közleményei kiváltottak. A hatalmas szellemi leltárból előttünk áll az a felbecsülhetetlen értékű szellemi-erkölcsi erő, amellyel a nyugati magyarság legjobbjai négy évtizeden keresztül segítették a magyar szellem ébrentartását és kritikai működését. Mindazokról a témákról nyíltan és körültekintően szóltak, amelyeket a kommunista diktatúra Magyarországon eltorzított, meggyalázott, nem engedett tárgyilagosan szemlélni: a magyar történelemről, kiváltképpen az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, a magyar irodalom humanista jellegéről, nemzeti érzékenységéről és felelősségéről, a népi írói mozgalom törekvéseiről, legnagyobb alakjairól. A reális nemzeti önismeret és öntudat szükségességéről.
Borbándi Gyula munkája révén tárgyilagos szemlélet fényében áll előttünk a folyóirat megszervezésének, megjelentetésének, folyamatos szerkesztésének fölöttébb küzdelmes negyven esztendeje. Nagy szellemi vonulatként elevenednek meg a felidézett tanulmányok, esszék és szépirodalmi művek gondolatai, vallomásai, lelki-szellemi üzenetei.
A belső szakmai, szellemi viták is érdekessé, elevenné teszik ezt a képet. Borbándi Gyula igen jó érzékkel ütközteti az egymással szemben álló nézeteket, s azt is megmutatja, ki honnan hozta gondolkodásának elemeit és logikáját, kit milyen kötődések és előítéletek befolyásolnak. Regisztrálja a folyóirat nyugati és a magyarországi visszhangját is. A nyugati magyarság legjobb szellemei egyre jobban magukénak érezték és egyre jobban értékelték az Új Látóhatárt. Fontos szellemi bázisuknak, erősítő, megtartó fórumuknak tartották. Hasonlóképpen elismeréssel nyilatkoztak – ahol csak tehették – a folyóiratról a magyarországi szellemi élet kimagasló alakjai is (Illyés Gyula, Németh László, Kassák Lajos, Kodály Zoltán és mások). Ezekkel a nézetekkel kihívóan ellentétes volt a „hivatalos” Magyarország véleménye. A kommunista diktatúra hívei és kiszolgálói a becsületsértés fogalmát is kimerítő rágalmak özönét szórták négy évtizeden át a folyóiratra, szerkesztőire és munkatársaira egyaránt. A Magyarországra küldött példányokat pedig olykor a nemzetközi Postaügyi Egyezmény egyik paragrafusára hivatkozva minősítették nem kézbesíthetőnek: a „pornográfia és robbanóanyag” kategóriába sorolták.32
Pedig az Új Látóhatár mindig a tárgyilagosságra és a józanságra törekedett. Ezért sokszor támadták is azok a nyugati magyarok, akik kevéssé számoltak az adott történelmi realitásokkal. Tanulságos ebből a szempontból Kovács Imre 1956 januárjában publikált Kijózanult emigráció című írásának a visszhangja. Nagy csalódást okozott ez az írás azoknak, akik abban bíztak, hogy az Egyesült Államok felszabadítja Közép- és Kelet-Európa országait. A reálpolitikus Kovács Imre azt fejtette ki tanulmányában, hogy erre nem lehet számítani, ezt a lehetőséget az emigrációnak ki kell iktatnia a reménységei közül. Az emigráns-magatartást úgy kell kialakítani, hogy annak motívumai között ne szerepeljen az amerikai segítség illúziója. Borbándi Gyula is osztotta Kovács Imre álláspontját, pedig akkor tőle is nagyon sokan azt várták, hogy az amerikai katonai segítségben bizakodók pártjára áll. A történelem azonban néhány hónap múlva eldöntötte ezt a vitát, hiszen a magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtását tétlenül nézte Amerika és az egész Nyugat. „A történelem, sajnos, nekünk adott igazat” – ezzel a mély értelmű, tömör mondattal zárja le Borbándi Gyula a vitát.
Könyvének külön érdekességet ad az, hogy az egyes folyóiratszámok ismertetésekor föleleveníti az egykori vitákat, amelyeket aztán később eldöntött a történelem. Tehát azt is látjuk a könyvben, hogy mi valósult meg az egykori lehetőségek közül.
Az Új Látóhatár eszméihez a nyolcvanas évek második felében egyre közelebb hajolt a magyarországi szellemi és politikai élet. A folyóirat négy évtizedének gazdagon dokumentált elemzése hiánytalanul igazolja BorbándiGyula összegzését, mely szerint az Új Látóhatár a nemzet életének egy viszontagságos és szomorú korszakában, az önkény és a megosztottság évtizedeiben küzdött „a szabadságért, a demokráciáért, a szellem autonómiájáért, a virtuális és a valóságos Magyarország találkozásáért”.33 Visszatekintve a folyóirat négy évtizedére, azt is joggal állapíthatja meg a szerkesztő, hogy ez a küzdelem nem volt hiábavaló, azok a demokratikus eszmék, amelyekért az Új Látóhatár négy évtizeden keresztül küzdött, új életre keltek Magyarországon.34
4.
A Szabad Európa Rádió „alapítóinak szándéka szerint a hiányzó tájékozódási források pótlására, az önkényuralommal szembeni közvélemény erősítésére, valamint a szabadság visszatérésébe vetett hit és remény ébrentartására vállalkozott”.35 Borbándi Gyula küldetésként végezte munkáját harminchárom esztendőn keresztül a Szabad Európa Rádió munkatársaként is, majd annak megszűnése után újabb hatszáz lapnyi terjedelmű könyvben megírta a magyar adó viszontagságos történetét. A Szabad Európa Rádió a kelet-közép-európai kommunista diktatúra idején valóban „ablak volt a Nyugat felé” – miként azt Márai Sándor írta róla.36 A folyóiratot kitilthatta Magyarországról a diktatúra, a rádió hangját azonban nem tudta kitiltani.
A Szabad Európa Rádió értékes munkát végzett azzal, hogy a megfélemlített és demagógiával mérgezett magyarországi hallgatói számára napról napra biztosította a szabad gondolkodás lehetőségét és az európai szellemiségbe való bekapcsolódást. Politikai műsorai mellett nagy gondot fordított a magyar nemzeti kultúra ismertetésére és segítésére is. A nyugati magyar emigráció legjelentősebb személyiségei ismerték fel a rádiónak azt a törekvését, hogy őrizze és erősítse a magyar nemzeti kultúrát, a magyar nemzeti tudatot.
Borbándi Gyula a Szabad Európa Rádió munkáját is fölöttébb körültekintően mérlegeli és ítéli meg, nem hallgatja el hibáit, tévedéseit sem. Végső mérlege azonban egyértelműen pozitív: „Több mint négy évtizedes tevékenysége, a kommunista zsarnokság ellen vívott küzdelme, a demokrácia, az emberiesség és a haladás eszméinek védelmében mutatott eltökéltsége, munkatársai százainak szabadság- és hazaszeretete felbecsülhetetlen értékű volt.”37
5.
A magyar nemzeti önismeretet szolgálja Borbándi Gyula munkásságának az a fejezete is, amelyik a nyugati magyar emigráció életrajzát és történetét, valamint a nyugati irodalom lexikonát és bibliográfiáját foglalja magában.38 Küldetésként vállalt emigránsléte első pillanatától kezdve tudta, hogy nem elég a nemzetért hozott áldozat, a létrehozott értékeket tudatosítani, számon tartani, dokumentálni is kell, hogy ne hulljanak bele a semmibe. Borbándi Gyula minden fontos személyre, intézményre, eseményre, irodalmi műre kiterjedően föltárta a nyugati magyar emigráció történetét. Az ő megőriző munkája nélkül sokkal szegényebb lenne önismeretünk, hiszen a nyugati magyarság sok-sok áldozatos munkását, jeles szereplőjét, eseményét, eredményét fedné a feledés homálya.39 Pedig az emigráció életrajza, története nélkül nem lehet hiteles képünk a XX. század második felének magyarságáról.
Az emigráció életrajzát tárgyaló műve tartalmának gazdagságával és periodizációjával egyaránt tanúskodik erről. Évszámok szerint tagolja, osztja nagy fejezetekre az emigráció életrajzát. „Negyvenöt a kezdet, amikor a háború vége sok százezer magyart sodort ki nyugatra. Negyvenhét jelzi a magyarországi demokratikus kísérlet kudarcát, a második menekülthullám elindulását és az emigrációs intézményrendszer kiépülését. Ötvenhat a magyar forradalom éve és a harmadik nagy exodus nyitánya. Hatvanháromban kezdődött, a megtorlás évei után, a magyar társadalom és a nyugat felé való nyitás, az emigrációban a szembenállás enyhülése. Hetvenötben volt a helsinki konferencia, és nem sokkal később visszakerült Budapestre a Szent Korona, a nyugati magyarok körében észlelhetővé vált a politikai tevékenység térvesztése és a szellemi munka fokozatos térnyerése.”40 Megmutatja ez a periodizáció a magyar történelem és az emigráció szétválaszthatatlanságát éppúgy, mint az emigráció szerepének megváltozását, azt, hogy politikai szerepét egyre inkább a kulturális szerepvállalás váltotta fel.41
Az emigráció éppen azokon a területeken végzett felbecsülhetetlen értékű munkát, amelyeken a magyarországi diktatúra akadályozta a szabad gondolkodást és cselekvést. A magyar emigráció életrajza 1945–1985 gazdagon dokumentálja és összetetten elemzi ezeket a kérdéseket. A könyv megjelenése óta eltelt idő pedig igazolta az emigráció legjobbjainak – például az 1956-os forradalom és szabadságharc vagy nemzeti kisebbségek jogainak védelmében végzett – munkáját.
6.
Borbándi Gyula Két világban című önéletírásából42 kiviláglik, hogy életében szerves egységet képez a népi mozgalom, az Új Látóhatár, a Szabad Európa Rádió és az emigráció értékeinek őrzése és ápolása.
E négy nagy terület legalaposabb ismerőjeként, legáldozatosabb munkásaként olyan életművet alkotott, amelyik maga is megőrzendő értékévé vált a magyarságnak, mert a tisztesség, az alapos tájékozottság, a tárgyilagosság, a nemzet legfontosabb ügyei iránti elkötelezettség és a mindig önzetlenül cselekvő történelmi jelenlét nagyszerű példája.
1967 novemberében Illyés Gyula Münchenen át utazott vonattal Párizsból Magyarországra. Borbándi Gyula barátjával, Molnár Józseffel együtt fölszállt Münchenben arra a vonatra, amelyiken az Illyés házaspár utazott. Elkísérték őket Bécsig, hogy útközben nyugodtan megbeszéljenek minden időszerű kérdést.
Amikor pedig harmincnyolc év után Borbándi Gyula hazalátogathatott Magyarországra, mindenki meggyőződhetett arról, hogy oly otthonosan mozog a magyarországi szellemi életben is, mintha sohasem kellett volna elhagynia az országot. Az is fölöttébb jellemző rá, hogy nemcsak fölkereste a Farkasréti temetőben egykori barátainak és eszmetársainak a sírját, hanem önéletírásába azt is beleírta, hogy hol, milyen sorszám alatt található meg Illyés Gyula, Németh László, Sinka István, Kodolányi János és Erdélyi József sírja.
Életművének ez a mindig áldozatkész, mindig eligazító cselekvő emberi magatartás is jellegadó vonása.
Az utóbbi másfél évtizedben Borbándi Gyula Magyarországon is sokféle elismerésben részesült. A Bethlen Gábor-díj, Széchenyi-díj és más elismerések mellett megkapta a Magyar Örökség Díjat is. Életműve valóban a magyar nemzeti örökség része, a magyar nemzeti önismeret egyik leggazdagabb fejezete.
Jegyzetek
1Borbándi Gyula: Négy nap Illyés Gyulával. In B. Gy.: Népiség és népiek. PüskiKiadó, Bp., 2000, 164.
2Borbándi Gyula: Életem és pályám. Európa Könyvkiadó, Bp., 2003 87.
3Németh László: Magyar radikalizmus. In N. L.: A minőség forradalma – Kisebbségben. II. PüskiKiadó, Bp., 1992, 1160.
4Tanulmányok a magyar forradalomról. Szerk. Borbándi Gyula, Molnár József. München, 1966.
5Nyugati magyar esszéírók antológiája. Vál., szerk.: Borbándi Gyula. Bern, 1986. Nyugati magyar tanulmányírók antológiája. Vál., szerk.: Borbándi Gyula. Bern, 1987.
6Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938–1948. Európa Könyvkiadó, Bp. 1997, 518 lap.
7Vö. Pomogáts Béla: Távoli/közeli megfigyelő. Borbándi Gyula hetvenéves. InP. B.: Nyugati égbolt. Tanulmányok a nyugati magyar irodalomról. Bp., 1994, 60.
8Borbándi Gyula: Ötszáz mérföld. Megjelent Borbándi Gyula kiadásában. München, 1989, 5.
9Borbándi Gyula: Németh László és az új Magyarország. In B. Gy.: Népiség és népiek. Püski Kiadó, Bp., 2000, 254.
10Borbándi Gyula: Der ungarische Populismus. Hase–Koehler Ferlag, Mainz, 1976, 358.
11Bibó István: Levél Borbándi Gyulához. In B. I.: Válogatott tanulmányok. Harmadik kötet. 1971–1979. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1986, 295–374.
12Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. Püski, New York, 1983, 538 lap.
13Pomogáts Béla: i. m. 57.
14Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. 135.
15Uo. 340.
16Uo. 341.
17Uo. 344.
18Bibó István levele Borbándi Gyulához. Idézi Borbándi uo. 508.
19Borbándi Gyula: Eredet és mérleg. In B. Gy.: Népiség és népiek. Esszék, tanulmányok, cikkek. Püski Kiadó, Bp., 2000, 11–15.
20Borbándi Gyula: A középtől balra – A népi mozgalom jellege és helye. In B. Gy.: uo. 21.
21Uo.
22Uo.
23Borbándi Gyula: A népiségkritika nyomorúsága. Uo. 64–77.
24Borbándi Gyula: Fogalomzavar a populizmus körül. Uo. 50–63.
25Borbándi Gyula: Bibó és a népi mozgalom. In B. Gy.: Ötven mérföld. B. Gy. kiadása. München, 1989, 78–104.
26Borbándi Gyula: Illyés-felejtés? B. Gy.: Népiség és népiek. 174.
27Borbándi Gyula: Kovács Imre öröksége. Uo. 198–199.
28Borbándi Gyula: Németh László és az új Magyarország. Uo. 221.
29Illyés Gyula: Az Ajtónyitó. Új Látóhatár, 1974. 5. 329.
30Gombos Gyula: A történelem balján. New York, 1975, 121.
31Borbándi Gyula: Népiség és népiek. 415.
32Borbándi Gyula: Nem éltünk hiába. Az Új Látóhatár négy évtizede. 414.
33Uo. 546.
34Uo. 515.
35Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története. Európa Könyvkiadó, Bp., 1996, 11.
36Uo.
37Uo. 538.
38Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945–1985. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 496 lap. Nyugati magyar irodalmi lexikon és Bibliográfia. Hitel, Bp., 1992, 830 lap. Emigráció és Magyarország. Nyugati magyarok a változás éveiben 1985–1995. Basel–Bp., 1996. Alkony és derengés. Írások a posztemigrációról. Antológia Kiadó, Lakitelek, 1999, 270 lap. Emigránsok. Anyanyelvi Konferencia, Bp., 2002.
39Petrik Béla: Őrző. Borbándi Gyula: Két világban. Hitel, 2004/6. 29.
40Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 5.
41Vö. Pomogáts Béla: i. m. 60.
42Borbándi Gyula: Két világban. Életem és pályám. Európa Könyvkiadó, Bp., 2003, 587 lap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése