A kérdés először tíz évvel ezelőtt vetődött fel, itt-ott,szórványosan, egy-egy nyilatkozatban, m ajd a televízió egyik adásában, újságcikkekben.Valami talán nem jó, nem úgy alakult, ahogy tervezték, nem olyan eredményes, ahogy várták. Talán, helyes volna megváltoztatni, az alapelveket természetesen nem, de egyes részleteket, némely előnyös módosítás sokat használhat a célnak. Különböző helyeken, nem éppen az arra hivatottak, nyilatkoztak, vitatkoztak, nagyjából megmondták a véleményüket, persze hivatkozva arra, hogy az egész tulajdonképpen így változatlanul is helyes, de mért ne törekedjünk még jobbra. Volt, aki egész élesen kritizált, fenntartásokkal.
Ez nagyon helyes, mindenki szabadon megmondhatja a véleményét, milyen jó, hogy immár idáig
eljutottunk.
A kérdés feltevése helyesnek bizonyult és időszerűnek.
A kritizálóknak, ha szenvedélyes túlzásokba estek is, sok tekintetben kétségtelenül igazuk volt. És az is valószínű, hogy a hozzászólókat legtöbbször nem a mindenáron való ellenzékieskedés, hanem a javítás, a jó irányú változtatás őszinte szándéka vezette. A kérdésről mind többen szóltak, a közvéleményt is foglalkoztatni kezdte, társaságokban megbeszélték, szóltak róla hivatalokban is és intézményekbe, és végül egy hivatalos megnyilvánulás is elhangzott, mely szerint a dolog-bár alapjaiban még ma is jól megállja a helyét és jól szolgálta a haladást vagyis bevált- talán némi tekintetben valóban változtatásra szorul. Most, a szakembereken van a sor, a szóban forgó kérdés valódi gazdáin, az illetékeseken.
Hogyan is áll valójában ma e4z a kérdés, amellyel most már igazán foglalkozni kell és érdemes? Kétségtelen, hogy először pontos felmérést kell végezni, tanulmányozni kell a dolgot, elfogulatlanul és alaposan és demokratikus módon ki kell kérni szélesrétegek véleményét. Soktagú bizottság alakul, mely a felmérés szempontjait van hivatva megállapítani. A bizottság munkájának néhány hónap alatt megszülető eredménye egy kérdőívtervezet, melyet felhasználása előtt helyes a megfelelő szakmai és társadalmi fórumokhoz eljuttatni. Ezek megteszik a magukm megjegyzéseit, és néhány bizottsági ülés keretében a a felmérés legfontosabb szempontjai- véglegesen kialakulnak, csupán egy-két olyan dolgo marad ki, mely pillanatnyilag még nem látszik időszerűnek.
Mindez azt jelenti, hogy a kérdéssel nagyon is intenzíven foglalkozunk, mert a kérdés fontossága ezt valóban megérdemli ,és hamarosan- néhány homályos pontot nem tekintve, melyekre nézve bizonyos felső fórumok végső eredményétől kell függővé tenni a döntést- tökéletesen tisztában leszünk mindazzal, amivel a kérdés felvetőin tíz évvel ezelőtt, amikor a kérdést felvetették, már tisztában voltak. A lassan kialakuló kép a jelenlegi helyzetről- ha a függőben levő kérdésekre ezúttal még nem is lehetünk tekintettel- világosan bizonyítja, hogy a kérdéssel valóban foglalkozni kell, természetesen azokm között a keretek között, amelyeket a fejlődés mai stádiuma és a gazdasági helyzet ad meg. Mindezt tekintetbe véve, valóban helyes volna néhány váétozást végrehajtani az egész kérdésben, amely az eddiginél jobban szolgálja mindnyájunk közös célkitűzéseit.
E változások igen fontos kidolgozása a közeljövő feladata.
Annál is inkább, mert jelenleg- ezt mindenki tudja- sokkal lényegesebb kérdések foglalkoztatnak minket, melyek mellett a szóban forgó kérdés jelentősége-minthogy eddig is egész tűrhetően sőt talán ki is mondhatjuk? megfelelően mennek a dolgk-eltörpül.
A kérdés feltevése mindenesetre helyes volt és kívánatos, hogy hasonló kérdések a jövőben is hasonló nyíltsággal és őszinteséggel kerüljenek feltevésre. A feltevés helyességét igazolja a nagy érdeklődés, melyet az ősuzinte hang az a társadalom széles rétegeiben és a különböző hivatalos fórumokban keltett. Ma már az alapproblémák tisztán állnak előttünk, a helyzet felmérése folyik, és egyre pontosabban körvonalazónak a tennivalók Ezekre-egyéb, fontosabb problémáink megoldása után- alapos megfontolások és és széleskörű véleménymeghallgatás talaján mihamarabb sor kerül. A tervek szerint- ha nem jön közbe semmi- néhány éves intenzív munka még szükséges a változtatások előkészíttésére. Türelmetlenségnek nincs helye. A változtatásokat meggondoltan és tervszerűen kell végrehajtani, valamennyi szempont szemmel tartásával.
A felvetett kérdésben egyelőre az eddigi-valójában azért jól bevált-módon helyes továbbra is eljárni, amíg a szükséges változások be nem következnek.E változások mibenlétével és szükségességének szempontjaival az illetékesek széles körben intenzíven foglalkoznak,és a kérdést változatlanul napirenden tartják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése