Tanú- Vélemény Rovat /Szabó Piroska lapja/: Kurucok, labancok

Olvasóinknak

Kedves Olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mielőtt a Tanú vélemény rovat szellemi önarcképét átnyújtanám Önöknek, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a szeretetért, bizalomért, amelyet a lap indulása óta Önöktől kaptam. Köszönöm a biztatást, az elismerő szavakat, még egyszer köszönöm, és továbbra is elvárom a segítő szándékú kritikákat, bíráló megjegyzéseket is, amelyet Önöktől kaptam.

„Nyelvében él a nemzet!” – hangzik a máig ható intelem. Ez a nyelv pedig napjainkban végveszélyben van! A könyvekből, a folyóiratokból, a képernyőn keresztül árad felénk a szellemi bóvli, a szennyes gondolat, az esztétikai-erkölcsi-világnézeti mocsok, egyre jobban teret hódít a durvaság, az erőszak, a hazugság… Körülvesz bennünket a döntően önző és haszonelvű világ, amely elérni és megszerezni akar, amely az élet minőségét csak az anyagi javakban és az élvezetekben méri.

E „tiszta fényű lappal”, ahogyan Hegyi Béla író, esszéista nevezte, a Tanú tiltakozni kíván a mindennapjainkat elárasztó szellemi igénytelenség ellen.

A nemzeti kultúra és műveltség terjesztésével, a korrekt tájékoztatás megteremtésével ez a folyóirat - a maga szerény módján - szeretné elősegíteni az emberi személyiség méltóságának, egyenlőségének és tiszteletének, mint demokratikus eszménynek a megvalósítását.

Az irodalom, a szellem, a szív erejével kíván hozzájárulni a honfitársak igazságosságra, szabadságra és hazaszeretetre történő neveléséhez, az ismeretek és eszmék szabad kicseréléséhez, a hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrását jelentő kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Európa szívében csak erős nemzeti műveltséggel, évszázados hagyományainkkal tudunk megmaradni függetlennek, magyarnak. Ismert, hogy a nemzeti öntudatot történelmünk viharos századaiban az irodalom, a kultúra tudta megőrizni. A nemzetmegmaradás egyik legfontosabb eszköze a nemzeti kultúra: ha van nemzeti kultúránk, létezik nemzet is. A diktatúra időszakaiban az irodalom jelentette az egyedüli kapaszkodót, a vigaszt; szólt helyettünk az egész nemzet helyzetéről, kínjairól. A Tanú /Németh László emlékére/ azért született, hogy szellemi-lelki otthona legyen azoknak az öntudatos, tenni akaró polgároknak, akik még hisznek az eszményekben, a kultúra összetartó erejében.

Ma költők, írók, tudósok helyett médiasztárokra hallgatnak a gyermekeink, és megmosolyogni való bolond, aki elérzékenyül a kristálytiszta költészet olyan hangjain, mint Áprily Lajos Március című versének utolsó strófája, amely így hangzik:

„Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet,

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng - úgy-e zeng, úgy-e zeng a szíved?”

A Tanú, indulásakor arra vállalkozott, hogy a kortárs irodalom, a művészetek, valamint a hiteles történetírás és politológia eszközeivel szolgálja az igényes olvasókat, fölvállalva a nemzeti értékeket, a polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet.

A közjó elkötelezett és önzetlen szolgálatára törekedve igyekszem megtartani azt az erkölcsi-szakmai igényességet, amit a lap ars poeticájában megfogalmaztam.

Nem várom el olvasóimtól, hogy véleményük mindenben egyezzen a szerző meggyőződésével, pusztán arra törekszem, hogy írásaimmal továbbgondolkodásra késztessem, éltessem, hitet és önbizalmat adjak. Az aztán már az olvasó dolga, hogy saját élményeivel, tudásával, gondolataival, érzésvilágával egészítse ki az olvasottakat, és alakítsa ki saját álláspontját, véleményét a körülöttünk levő világról.

De ahogyan azt a híres argentin író, Borges megfogalmazta: „Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél...”

Hiszem, hogy a lap munkássága nem hiábavaló, és a Tanú-nak hosszú évekig helye lesz a polgári Magyarország kulturális térképén.

Adjon Isten ehhez mindig elegendő erőt!

Szabó Piroska

2012. szeptember 22., szombat

Kurucok, labancok

Azt mondják, a magyaroknál két ember legkevesebb három állásponton van. Aki a televízióban megnézte az őszi parlamenti munka első ülését, annak ez eszébe juthatott, különösen a miniszterelnök évadnyitó beszédének ellenzéki fogadtatása után. A forgatókönyv is a réginek bizonyult: a Jobbik dúrban, az LMP mollban áriázza régi vádjait, az MSZP meg hol ehhez, hol ahhoz tercel.

Magyarország két éve olyan magasra tornyozta maga előtt a feladatokat, hogy némelyek azt hitték, egy bástya elé kerültek, s még az sem tűnt föl nekik, hogy nincsenek lőrések. Orbán Viktor felsorolta a két év erőfeszítéseinek eredményeit, és megerősítette, hogy a kormány folytatja a megkezdett politikát. Ezért esett szó az adósságcsökkentésről, az államháztartási hiány mérsékléséről, a középosztály megerősítéséről, a munkahelyteremtésről és az ősszel megalkotandó földtörvényről.

A központi téma tehát nem az IMF-fel történő megállapodás előnyeinek és hátrányainak taglalása volt, hanem az a közigazgatást, adózást, hiteltörlesztést, munkahelyteremtést magában foglaló nagy, átszervező munka, amelynek az Orbán-kormány a félidejéhez ért. A miniszterelnök új politikai életszabályok szükségességéről beszélt, s ebben az „élet” szó beiktatása a legérdekesebb. Mert az a politika, amelynek nincsen köze az élethez, az életünkhöz, előbb vagy utóbb kudarcot vall. Az SZDSZ ezen bukott meg, az LMP pedig emiatt nem tudja növelni táborát. Bár Orbán Viktor nem először magyarázta el az okokat, a pénzügyi biztonsági háló fontosságát, a Jobbik elnöke megkérdezte, miért kötünk megállapodást az IMF-fel, ha nincs szükségünk a hitelre. Ilyen kérdések a téren, a sakkozók közt meg a gőzfürdőben egészen jól hangzanak, de parlamenti politikusnak ennyire naivan nem tanácsos kérdezősködnie, mert neki a kérdés utáni visszakérdezésre is tudnia kell előre a választ.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.

(Körmendy Zsuzsanna - Magyar Nemzet, 2012. szeptember 11.)

Tanú- Vélemény Rovat /Szabó Piroska lapja/

Olvasóinknak

2012. szeptember 22., szombat

Kurucok, labancok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ti urak

Keresés ebben a blogban